Hatalmas nyomás alatt a jegybank: támadás jobbról-balról

A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáját a legutóbbi kamatdöntés után váratlanul mind a magyar kormány, mind az ellenzék kritizálta. A Political Capital Kockázat-előrejelző Divíziója szerint a politikai nyomás a jövőben fokozódni fog. A jegybank hitelessége szempontjából kulcsfontosságú kérdés, hogy az intézmény képes-e ellenállni az erősödő politikai támadásoknak, hiszen a kormány és az MNB egymással ellentétes céljai most láthatóbbá váltak, mint az utóbbi években bármikor.

A jegybank a forint árfolyamsávjának eltörlése óta határozottan és hangsúlyosan kiáll az inflációs cél mellett. Az intézmény vezetői minden alkalmat kihasználnak a verbális intervenció lehetőségére, szinte naponta elmondva, hogy az MNB megteszi a szükséges lépéseket a cél elérése érdekében. Ennek megfelelően a Monetáris Tanács az elmúlt időszakban folyamatosan emelt az alapkamaton.

A konfliktus háttere

Az inflációs célt korábban a jegybank és a kormány közösen határozta meg – ám mostanra sok tényező megváltozott. Az infláció belső költségvetési és gazdasági okok miatt a korábban tervezettnél jóval magasabb pályát írt le az elmúlt években, de ezek mellett külső hatások is nehezítik az inflációs cél elérését: a nyersanyagárak és az élelmiszerárak tartósan magas szinten rögzülhetnek, ráadásul az ázsiai térségben is a korábbiaknál jóval magasabb a drágulás üteme.

Mindez azt is jelenti, hogy az inflációs cél elérése a korábbiaknál nagyobb áldozattal jár, melyet nem a jegybanknak, hanem a kormánynak kell „megfizetnie”, hiszen az ország gazdasági helyzete alapvetően a kormány, és nem az MNB megítélésére hat vissza. A jegybank azonban tudatosan úgy viselkedik, mint amelynek egyetlen feladata van, az inflációs cél elérése, és semmilyen külső hatás nem tudja eltéríteni feladatától. A jól működő jegybank elengedhetetlen feltétele ugyanis az intézmény hitelessége: ha a külső hatások miatt módosít céljain, akkor a forint árfolyama, és ezáltal az egész gazdaság sebezhetővé válna. Nem vonatkozik ez az inflációs céldátum kitolására, ez inkább a jegybank jelzése arról, hogy pontosan érzékeli, és figyelembe veszi a tőle független történéseket is.

A kormány és az MNB céljai azonban csak részben egyeznek egymással, bizonyos helyzetekben a monetáris és a fiskális politika között kódolva van a konfliktus. Bár Simor András kinevezése óta a jegybank és a kormány együttműködése – legalábbis a külső kommunikáció szintjén – harmonikus volt, a jelenlegi helyzetben a jegybank mégis a támadások kereszttüzében találta magát, meglepő módon mind a kormány, mind az ellenzék részéről.

A kormány politikailag érdekelt a jegybank kritizálásában

A kormányoldal felől érkező kritikák alapja tisztábban érthető: bár a magas infláció természetesen az ország vezetésének sem kedvez, rövid távon könnyebben tudja kezelni, mint a kamatemelés következményeit, sőt az infláció alultervezése régóta alkalmazott politikai trükk a költségvetés összeállítása során. A kormány azonban a régióban egyedülállóan alacsony gazdasági növekedés felgyorsításában érdekelt, ami ellen hat a magas alapkamat. Ez politikailag is probléma a kormány számára, mivel az ellenzék régóta arra helyezi a hangsúlyt politikájában, hogy a jelenlegi rossz gazdasági helyzet megoldásának kulcsa a növekedés beindítása, a munkahelyteremtés: azaz pont azokon a területeken ront a helyzeten a jelenlegi monetáris politika, ami politikai szempontból kulcsfontosságú lenne a kormány számára. A kormány tehát a mai helyzetben már nem ragaszkodik annyira az inflációs cél eléréséhez.

Az elkövetkező időszakban a kormány vélhetően egyre élesebben kritizálja majd a jegybankot a monetáris szigor miatt, aminek két következménye lehet. A legvalószínűbb, hogy az MNB ellenáll a támadásoknak, továbbra is kiáll az inflációs cél mellett. Ebben az esetben a monetáris politika hitelessége növekszik, ugyanakkor a növekedés láthatja kárát, és intenzívvé válhat a kormány és a jegybank konfliktusa. Jóval kisebb a valószínűsége annak, hogy a jegybank enged a nyomásnak, hitelességét kockáztatva módosít az inflációs célon. Ez ugyanis növeli Magyarország monetáris kockázatait – mivel egy hiteltelen jegybank a piaci szereplők kedvezőtlen inflációs várakozásain keresztül önmaga is gyorsíthatja a pénzromlás ütemét, illetve nehezen tudja megvédeni a forintot a külső támadásoktól.

Az ellenzék is támadja a jegybankot

Az igazi meglepetést azonban az okozta, hogy a kormány mellett az ellenzék vezető pártja is kritizálta a jegybank politikáját. Varga Mihály volt pénzügyminiszter jelezte, hogy a költségvetési bizottság előtt szeretne magyarázatot kapni a jegybankelnöktől. A lépés azon stratégiának része, melynek célja a párt kormányzóképességének bizonyítása. A Fidesz kritikája az államadósság kamatterheinek növekedésére fókuszált, és ezzel a párt jelezni akarta, hogy kormányzásra készülve a költségvetési hiány helyzete legalább annyira foglalkoztatja, mint a kormányoldalt.

A Fidesz így most más gazdaságpolitika mellett érvel, mint amit kormányon – Járai Zsigmond jegybankelnöksége alatt - folytatott, amikor az alacsony inflációt és az erős forintot kezelte gazdaságpolitikai prioritásként. 

A Fidesz és a jegybank közötti konfliktusnak személyi aspektusa is van: Orbán Viktor miniszterelnökként több ízben konfrontálódott Simor Andrással, aki akkoriban a Budapesti Értéktőzsde elnöke volt, és a Fidesz-kormány több olyan intézkedést is hozott, amely hátrányosan érintette a magyar tőkepiacot.

A jegybankelnököt hamarosan a Parlament költségvetési és gazdasági bizottsága hallgatja meg. Habár a meghallgatást a jegybank kezdeményezte még korábban, a Fidesz igyekezett úgy beállítani az eseményt, mintha az valójában Simor András „raportra hívása” lenne, hiszen a bizottság elé citálás klasszikus politikai nyomásgyakorló eszköz a magyar belpolitikában.

Mi lesz a forinttal?

A jegybanki kamatemelés további lényeges hatása a forint árfolyamának jelentős erősödése. Ennek középtávon több negatív következménye is lehet. Egyrészt drágítja az exportot, amely az elmúlt időszakban a magyar gazdaság egyetlen motorja volt, másrészt kedvezőbbé teszi a devizahitelek felvételének kondícióit, melyek gyorsan növekvő aránya már ma is komoly probléma (erre maga a jegybank is többször felhívta a figyelmet).

Mindezek növelik a politikai kockázatokat, mivel az exportban érdekelt vállalatok folyamatosan presszionálják a kormányt és az ellenzéket, hogy kritizálja a jegybank kamatpolitikáját; ez tovább fokozza a politika és a jegybank konfliktusát, amely bizonytalanságot generál a külföldi befektetők körében. A magyar lakosság hitelfelvételei miatt nő a devizakockázatból fakadó politikai kockázat, mivel ha tartósan erős a forint, a magyar lakosság a jelenleginél is magasabb arányban vesz fel devizahiteleket, és egy esetleges tartós forintgyengülés, vagy forint elleni spekulációs támadás nagyon sok magyar háztartást érinthet hátrányosan, amely negatívan hathat a kormány politikai megítélésére - olvasható a Political Capital elemzésében.

Méregerős forint: kinek jó ez? És kinek nem?
Az MSZP nekiment a jegybanknak: minek emeltek?
NZZ: nagyon keserű a magyar koktél
Az MNB nem enged a szigorból
Ha elszáll az infláció, oda a stabilitás is?