
Látszólag nem ide tartozik, de az elmúlt hetekben kétszer is riadót vertek internetes politikai fórumok a Budapest felett megjelenő idegen harci gépek miatt, nos az első esetben a magyar légierő gyakorolt augusztus huszadikára, a második alkalommal a Red Arrows brit repülőkötelék tankolt Ferihegyen, útban egy bulgáriai bemutatóra. A hisztéria mindenben valami veszélyeset, szörnyűt lát, ami bármi módon szokatlan. Ez az egyik legátfogóbb hatása ennek az eseménynek: nem azt mondom, hogy 2001. szeptember 11. előtt nem volt hisztéria világban, de onnantól elszabadult, felerősödött és még inkább rombol.
Ha lehámoznánk a hisztériát, a vadul túlzó hangokat, minden nehézséggel könnyebben szembenéznénk, globális és nemzeti szinten egyaránt. De a hisztéria blokkolja az értelmes cselekvést, illetve már magát az értelmes gondolkodást is. Pedig talán szeptember 11. igazi tanulsága is az, hogy még ezt a tragédiát is lehetne higgadtabban kezelni. Meglátni benne a lényeget, azt, hogy noha a támadók ebben reménykedtek, a megtámadott nem roskadt össze, akikre ott és akkor szükség volt a bajban, nem pánikoltak, hanem az első dermedt döbbenet után cselekedtek, kiderült, hogy ez a berendezkedés, amely elsősorban egyéni felelősségre épül, nem a tekintélyelvű centralizmusra, jól működik veszélyhelyzetben.
Az viszont persze csak növeli az utólagos hisztériát, ha a tragédia nyomán újabb tragédiák keletkeznek, ha újabb megrázó eseménysorozatok, háborús történések keltenek újabb hullámokat, netán olyan döntések nyomán, amelyek megintcsak nem mentesek átgondolatlan érzelmi motívumoktól. Egészen odáig, amíg még az áldozatok, a megtámadottak sem ismerik fel a hisztéria-mentes igazságokat.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Csináljon gyereket szabadnapján!
20 éves a mobil
Lássuk, uramisten, mire mentek ők ketten
Elment az első tenor
Ted, te szemét!
Közveszélyes anakronizmus