
A hajléktalanok mellé mostanság - különösen jó időben - felsorakoznak a prospektus- sőt olykor CD-osztogató fiatalok. Noha az elmúlt években egy hajléktalan koldus és egy virágárus esett áldozatául a kereszteződésbeli mászkálásnak, a szórólapozók viszont rendszerint egészséges és életerős ifjak, fiúk és lányok, mégis ők a veszélyeztetettebbek, mert kevés a gyakorlatuk és alacsony a veszélyérzet-küszöbük. Túlságosan is otthonosan mászkálnak a kocsik között, túlságosan magabiztosak, az az érzésem, könnyebben kerülhetnek bajba egy rossz mozdulat, egy türelmetlenebb autós vagy pláne egy a sort előző, ugyancsak fiatal és magabiztos motoros miatt.
De hogyan is kerülnek ők, a fiatalok az útkereszteződésbe? Az egyik internetes portál összefoglalója szerint a szórólapozó 18 éven aluliak a nyári diákmunkások legkiszolgáltatottabb rétege, sőt, az is kiderül, hogy miért épp ennyire fiatalokat küldenek erre a munkára. Nem azért, mert másra alkalmatlanok lennének, hanem mert életkoruk miatt őket nem büntetheti meg a helyszínen a rendőr, maximum feljelenthet valaki ismeretlen tettest, aki a gyerekeket a kereszteződésbe küldte.
A munkáltatói szervezetek, sőt, a munkavédelmi hatóságok szerint is az ilyen esetben elsősorban a rendőrség dolga, hogy a gyerekek testi épségét biztosítsa, a rendőrség szerint pedig az a felelős, aki megbízta őket a szórólapozással, vagyis minden érintett oldal, tömve komoly felnőtt jóemberekkel, elhárítja a főfelelősséget magáról ebben a kalandban, ami nemcsak az autók miatt veszélyes, hanem a belélegzett kipufogógázok miatt is.
A Stop.hu összeállításából ráadásul az is kiderül, hogy az ilyen típusú munkát olykor maguk az iskolaszövetkezetek közvetítik a diákoknak, vagyis lehet, hogy a kocsik közti cikázás papíron nem is feketemunka, hanem nagyonis legális, netán még arra is vigyáznak a kedves munkáltatók, hogy sárga mellény is legyen a gyerekeken, ami engem még mindig nem tud meghatni. Sem a felügyelőség, amely olykor ellenőriz, aztán kiszab egy olyan bírságot, amit persze az illető cég könnyen lenyel, és továbbra is odaküldi a gyerekeket, ahol a legjobb szórási felületet érzékeli.
Nos miután az ügyben felelős felnőttek tömege ennyire képtelen úrrá lenni a helyzeten, csak mi, felelősen közlekedő autósok oldhatjuk meg a dolgot. Egyszerű: ne fogadjuk el a szóróanyagot, ne tartsunk rá igényt, ne dugjuk ki a kezünket, ne tekerjük le az ablakot, a klímának úgysem tesz jót, szóval: változtassuk a kereszteződéseket kevésbé értékes reklámtereppé. Ha az autósoknak nem kell a szórólap, akkor talán a cégek sem küldik az autók közé a gyerekeket.
Egyébként érdekes a kérdés: a jelek szerint a kereszteződéseket évekig uraló szélvédőmosó kiskölyköket valahogy sikerült elzavarni a közlekedési lámpák környékéről, legalábbis én már Budapesten nem találkozom velük; úgy látszik a szórólapozók olyan érdekeket képviselnek, amelyekkel nehezebben birkóznak meg a hatóságok.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Erdély sem jutott előrébb a marakodással
Vastagabb kenyér? A székely átlát a szitán
Kétmillió hektárnyi erdő hiányzik Romániából
Mikola is pályázik a Magyarok Világszövetsége élére
"A politika zárkózzon el az erdélyi magyar felsőoktatástól"