
1980-ban a világ az összesített globális GDP-érték 7 százalékát költötte nyersolajra, utána a görbe meredek ívben lefelé indul. A GDP-arányos világgazdasági olajszámla a 80-as évek közepén már nem érte el a 2 százalékot, a 90-es évek második felére 1 százalék alatt volt, 2006-ra azonban már 4 százalék közelében járt, és jelenleg, óriási ívű emelkedéssel, ugyanott van, ahol csaknem három évtizede.
A Lehman Brothers elemzése szerint a kereslet rugalmatlanul reagál az árakra, legalábbis rövid távon, és tekintve az olaj fontosságát mind a gyártási folyamatban, mind fogyasztási termékként, ez az egyetlen olyan nyersanyag, amely "önmagában képes kisiklatni a világgazdaságot".
A ház londoni elemzői szerint amikor az olajszámla a globális GDP-érték 7 százalékára emelkedett a 80-as évek elején, azt súlyos recessziók követték a legfejlettebb gazdaságokban. Minden hasonlóság ellenére azonban az alapszintű infláció jelenleg sokkal alacsonyabb, mint akkoriban volt, és a munkapiacok is rugalmasabbak: az amerikai gazdaságban például az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség növekedési üteme ezúttal gyorsan alkalmazkodott a gyengülő munkaerő-kereslethez.
Emellett a maginflációs ütemek sem mutatták eddig a növekvő élelmiszer- és energiaárak "rettegett" másodlagos inflációs hatásait, áll a Lehman Brothers elemzésében, amely szerint "nehéz lenne azt állítani", hogy a helyzet most ugyanolyan rossz, mint a 70-es évek közepén, vagy a 80-as évek elején. A ház saját előrejelzése az, hogy a nyersolaj szabadpiaci ára ez év végére 110 dollárra csökken, a jövő évi átlagár pedig 93 dollár lesz.
A várható nyersolaj-árfolyampályáról mindazonáltal nincs konszenzus a Cityben.
A Barclays Capital, a City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci elemzéseket is összeállító befektetési háza legutóbbi prognózisában azzal számol, hogy a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) amerikai könnyűolajfajta, valamint a globális alaptípusnak tekintett északi-tengeri könnyűolaj-keverék, a Brent átlagos árfolyama az idei első negyedben mért 97,8, illetve 96,3 dollár után a második negyedévben 117,3 és 115,3, a harmadikban 128,2 és 126,5, a negyedikben 123,9 és 122,2 dollár lesz.
A cég 2009 egészére 123,2 dolláros WTI-, és 121,7 dolláros Brent-átlagokat jósol a mindenkori legközelebbi teljesítésekre, 2010-es előrejelzése pedig 126,1, illetve 121,3 dolláros éves átlag.
A Goldman Sachs befektetési csoport londoni iparági elemzői ennél is borúlátóbbak a hosszabb távú árdinamikával kapcsolatban. A GS nyersanyagpiaci szakértői a korábbi, hordónkénti 104 dollárról nemrég 124 dollárra emelték 2008-as egész évi átlagár-előrejelzésüket a Brent olajfajtára, és jövőre már 140 dollár feletti éves Brent-árfolyamátlagot várnak.
A Centre for Economics and Business Research (CEBR), az egyik legnagyobb, nem befektetési banki jellegű citybeli gazdaságelemző központ minapi előrejelzésében ugyanakkor azt valószínűsítette, hogy a világgazdaság lassulása és az új lelőhelyek művelés alá vonása nyomán 2009 végére akár 74 dollárig is süllyedhet olajár; ez alig több mint a fele lenne a jelenlegi árszintnek.
Az Ernst & Young könyvvizsgáló és piacelemző cég hétfői londoni előrejelzése szerint mindazonáltal a megújuló energiaforrások szélesebb alkalmazása sem jelent majd kisebb háztartási energiaszámlákat.
A cég szerint 2020-ig a brit háztartásoknak legalább 20 százalékos gáz- és áramdíj-emelkedésre kell felkészülniük, ha a kormány megvalósítja a szennyezőanyag-kibocsátás radikális csökkentését célzó terveit.
Gordon Brown kormányfő múlt heti bejelentése szerint Nagy-Britannia 2020-ig 15 százalékra emeli a jelenlegi 5 százalékról a megújuló energiaforrások részarányát az energia-felhasználásban. Az ehhez kidolgozott 100 milliárd fontos (30 ezer milliárd forintos) program keretében egyebek mellett hétezer szélerőművet telepítenek az Északi-tengerre és a szárazföld parti sávjaira, és új atomerőműveket is építenek.
Az Ernst & Young szerint azonban mindezek költségei reálértékben 20 százalékkal, háztartásonként hozzávetőleg évi 200 fonttal emelnék az energiakiadásokat. A jelentéshez mellékelt közvélemény-kutatás adatai szerint a brit lakosság kétharmada nem hajlandó ilyen kiadási többletre a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentése érdekében sem.
Újabb rekordokat ostromol az olajár
Londonban és New Yorkban szinte egy időben lendült túl a határidős szabadpiaci olajár a hordónkénti 143 dolláros áron, rekordokat ostromolva. A delet követő első órában a Brent olajféleség ára 9 centre volt csupán a 144 dollártól. A jelenség hátterében részben a dollár újabb árfolyamsüllyedése áll, részben az iráni fenyegetés a Perzsa-öbölbeli olajszállítási útvonalak lezárásáról.
A dollár az euró iránti kereslet növekedésével párhuzamosan veszít erejéből, az európai pénz jegyzése 1,58 dollárig jutott, mert a piacon az Európai Központi Bank kamatemelésére, befektetési téren vonzóbb euróra számítanak.
Hétfő reggel is már drágult a kőolaj a szabadpiacon, miután pénteken új csúcsra, 142,99 dollárra hágott az amerikai kőolaj referenciafajta ára, és a Brent szintén új rekordon, 142,97 dolláron tetőzött napközben, de zárásra 140 dollár közelébe olcsóbbodtak. Az északi-tengeri Brent könnyűolaj referenciafajta a legközelebbi, augusztusi határidőre hétfő reggel 141,89 dollár volt az Intercontinental Exchange (ICE) londoni IPE-jegyzésében, 1,58 dollárral drágább a pénteki zárónál.
Benzinsokk: már nem bírja a pénztárca a padlógázt
Háború esetén Irán beveti legdurvább fegyverét
Hova tovább: jön a 150 dolláros olaj?
Vállalhatatlan benzinár: reszkessetek, spekulánsok!
MTI