Mi történik tulajdonképp a magyar-román határon, aminek az optimista prognózisok szerint ma már nem is kellene léteznie?
A román fél, egészen pontosan egy bukaresti lap szerint a magyar határőrök vagy vámosok – ez sokszor keveredik is a beszámolókban – megalázzák a Románia felől érkezőket, feltúrják a kocsikat, elkoboznak mindent, cigarettát, élelmiszert, amit csak találnak. Magyar részről a magyar hatóságok még sajtótájékoztatót is tartottak Nagylakon, mindhiába, ez a bizonyos újság egyszerűen úgy intézi el a dolgokat, hogy a budapesti hatóságok összevissza hazudoznak, az aradi polgármester pedig egyenesen Brüsszelhez fordult a panasszal.
Mindeközben más beszámolók szerint az égegyadta világon semmi különös nem történik, a jövedéki termékek forgalmát egy új uniós tagállam esetében is ellenőrizni kell, az élelmiszerbiztonság ügye pedig, amint azt tapasztalhattuk, kritikus kérdés.
Mi tehát ennek a nagyszabású felhördülésnek a háttere? Először is az, hogy a romániai átlagpolgár számára minden egyes integrációs lépés elsősorban úgy és abban jelentkezik, hogy szabadon vagy szabadabban utazhat, nálunk az utazás még az úgynevezett átkos végefelé sem jelentett nagyon nagy akadályt, ott viszont ez a szabadság akkor is az Európa felé tett lépés jele, ha az ennél talán jelentősebb gazdasági-társadalmi modernizáció még nem is annyira érzékelhető.
Aztán a román politika és a sajtó megszokottá tette, hogy Románia minden integrációs lépése egy verseny része, és ez a verseny bizony Magyarországgal zajlik, minket kellett behozni, és most be is hozott minket Románia, úgyhogy ha mi valami miatt mégis megállítjuk a romániai állampolgárokat, az nem lehet más, mint a magyarok bosszúja, amiért beértek minket.
Nos, higgadtabb elemzők viszont arra emlékeztetnek, hogy Románia a regisztrációs adó kapcsán már első uniós napjaiban konfliktusba keveredett a brüsszeli hatóságokkal, ennek során volt kormánytag is, aki azt sugallta az ottani közvéleménynek, hogy majd meg lehet oldani ezt az egészet a régi módszerekkel, ügyesen, trükkösen, kijátszva a szabályokat. Nos, megintcsak higgadtabb román elemzők is azt mondják, arra figyelmeztetnek, hogy az igazi európai fejlődés épp ennek a típusú gondolkodásnak a meghaladása lesz, a normák tisztelete. Ahogy nekünk is meg kellett tanulni, most is kell még tanulni, el kell fogadni, hogy ugyan a határok átjárhatóbbak, de ennek az az ára, hogy a szabályok még szigorúbbak, és méginkább be kellene tartani őket.
Márványi Péter jegyzete