KBC: ez nem recesszió, az ennél durvább

Immár több napja folyamatosan esnek a tőzsdeindexek, nem enyhült a kereskedők borúlátása azután sem, hogy az Egyesült Államokban a képviselőház áldását adta az eladósodási korlát megemelésére, ezzel az USA államcsődjét elkerülve. Tény ugyanis, hogy sok egyéb tényező is aktívan foglalkoztatja a piaci elemzőket: az eurózóna adósságválsága, a dél-európai országok középtávú sorsával a fókuszban, továbbá a növekedési kilátások, illetve legújabban a menekülő devizaként szolgáló svájci frank irreális felértékelődése.

Császár Péter a lehetséges visszaesés mértékét érzékeltetve elmondta, hogy a legfontosabb kérdés, hogy átmeneti visszaeséssel van dolgunk, vagy pedig valóban recesszió küszöbén állunk. Ha az utóbbi következik be, akkor az eheti árakra még vágyakozva fogunk visszatekinteni.

Amennyiben sikerül elkerülni a recessziót, akkor a mostani árzuhanás még jól is jön bizonyos szempontból.  A KBC elemzője úgy látja, hogy a 2008-as válságot követő kilábalás egyik legnagyobb ellentmondása az volt, hogy erősen visszaeső gazdasági teljesítmény ellenére is hamar visszaálltak a válság előtti szintekre a nyersanyagárak. A 100 dollár fölötti olaj, az ehhez igazodó gáz, az ugyancsak drága szén és acél korlátozta az ipari termelőket, hogy a növekedési kilátásokat a foglalkoztatás növelésével nyugtázhassák. Ugyan kevesebb fogyott ezekből a nyersanyagokból, de a magas árak miatt elégséges profitot termelt a nyersanyagszektornak. Ha jelentős mértékű áresés jön a nyersanyagok piacán, akkor jobbak az újrainduló gazdaság esélyei a KBC elemzője szerint, a növekedés stabilabb alapokra kerülhet.

Mindazonáltal ehhez először az kell, hogy kedvező, – de legalábbis az aggodalmakat nem tovább növelő – makroadatok érkezzenek az USA-ból vagy éppen Németország, illetve Japán háza tájáról. Ha ez nem történik meg, akkor félő, hogy egy negyedév múlva a vállalati eredményeken is megmutatkozik a rossz piaci környezet hatása, és semmi sem ment meg minket a recessziótól. Emiatt van tehát szerepe annak, hogy a vártnál némileg kedvezőbb lett a pénteken fél 3-kor közzétett amerikai munkaerőpiaci adat.

A recesszió a KBC Securities szerint azért is aggasztó jövőkép, mert jelenleg nincs rá olyan ellenszer, ami megnyugtathatná a piacokat. Császár Péter elmondta, hogy már egy újabb, harmadik quantitative easing ígérete sem lenne elég, tekintve, hogy a második sem hozott eredményt. Immár nem a likviditás hiánya a probléma, a megtakarítási és pénzmennyiségi mutatók szerint bőven van pénz a gazdaságokban, csak éppen teljességgel inaktív. Hozzátette, hogy az elmúlt hetekben nem figyeltünk eléggé arra a hírre, hogy immár van bank az USA-ban, amely kezelési költséggel bünteti a betételhelyezést, ami azt jelzi, hogy nem tudja kihelyezni, és ezért nem akar reálkamatot adni rá.

Mégis jó lenne egy IMF-keret?

A magyar esélyekről Császár Péter úgy látja, fontos tudnunk, hogy jelenleg még nincs igazán nyomás külföldi részről a magyar eszközökön, az árak csak követik a globális hangulatot. Az elemző rámutatott, hogy amennyiben a külföldiek tömegével kezdik el felszámolni kitettségeiket a kockázatos piacokon, így Magyarországon is, akkor bőven kétszámjegyű lenne a BUX esése, a forinton is nagy nyomás lenne, és oda jutnánk, ahonnan nézve a 250 forintos frank egészen vonzóan festene. Ilyen körülmények között a KBC Securities elemzője szerint elkerülhetetlen lenne, hogy ismét leüljünk az IMF-fel. Hivatkozva a londoni szakmabeliek köréből származó véleményekre hozzátette, hogy sokban segítené pozícióinkat, ha jelenleg is magunk mögött tudhatnánk egy IMF-keretet. Kifejtette, hogy még ha nem is használnánk belőle egy forintot sem, olyan pufferként szolgálhatna, ami a forint elleni spekulációnak elejét venné. Enélkül bizony sebezhetőbb a magyar fizetőeszköz.

Privátbankár