Úgy tűnik, ezekben az ügyekben, - hiszen van itt még fennakadt kisebbségi és Gozsdu-törvény, vihar az autonómia körül, és még sokminden más, - szóval ebben az egész alapállásban addig nem lehet épp ésszel megállapodni, addig nem történik változás, amíg egyre többen a többségiek közül is meg nem érzik a bőrükön, hogy ez nem stimmel, ennek akár komoly anyagi következményei is lehetnek.
Románia most már biztos, hogy uniós tag lesz, és most már biztos, hogy sokmindenben felkészületlenül. Amilyen enyhe kárörvendés közepette figyelték odaátról a mi őszi bajainkat, még annál is komolyabb feszültségeket okozhat a következő években az, amilyen állapotban ők kell, hogy versenyezzenek, és szerkezetet váltsanak.
Ebben a helyzetben lehet ugyan elterelni ideig-óráig a figyelmet holmi nemzeti felhördülésekkel az igazi bajokról, lehet privatizációs kémügyet kreálni magyar résztvevővel, hogy megmagyarázható legyen majd az energia-áremelés, de épp a mi példánk mutatja, Magyarország példája, hogy hosszú távon az ilyesmi nem lesz megoldás, és hogy hosszú távon az egész ország egész lakosságát kell meggyőzni, felsorakoztatni a megoldások mögé. Nem egy részét, nem a többségét, hanem az egészet. És ha egy számottevő rész nem érzi eléggé otthon magát ebben az országban, például ilyen szerencsétlen ügyek miatt, mint a feliratok, illetve ha az ország nem azzal van elfoglalva, ami az igazi gond, akkor az igazi gondok is elhatalmasodhatnak.
Láttuk persze Szlovákia példáján is, hogy bekerülni Európába nem jelenti feltétlenül az európai gondolkodás gyors és teljes elszaporodását. Addig nehezen válik Románia igazán integráns részévé Európának, amíg saját részeinek többségi dominanciája a lényeg, amíg a régiók Európájánál is fontosabb, hogy ne lehessen székelyföldi régió. Pedig egy magyar nyelvű felirat egy magyar nyelven is oktató egyetemen annak aprócska jelzőtáblája is lehetne, hogy itt kérem mégis Európa készül, még ha az is van a táblán, hogy "Szociológiai Tanszék”, vagy hogy "Dohányozni tilos”.
Márványi Péter jegyzete