Közigazgatási MÁTRIX: újszülöttből állampolgár

Node a tajkártya, azzal eltelik a napod – riogatnak a tapasztaltabbak. Következő reggel, Teve utca, némi szorongásokkal, társadalombiztosítás. Az előjelek valóban nagyon rosszak, a sorszámom nagyon magas. Márványi Péter jegyzete

A gyermek megszületése nagy misztérium, de egészen földhözragadt ügyek tömkelege kíséri a csodát. Ahogy friss apaként megnéztem, mi kell ahhoz, hogy lányom egyben az ország teljes jogú állampolgára legyen, egyetlen szó kezdett zakatolni az agyamban: akadályverseny. Tehát: születési anyakönyvi kivonat, lakcímkártya, tajkártya.

Hoppá, rögtön egy plusz gond az elején, a kicsi anyakönyvi kivonatát akkor és csak akkor kapom meg, ha mellékelem a házassági anyakönyvi kivonatunkat. Irány tehát ama belvárosi kerület, ahol valaha megesküdtünk, és íme az első nagy probléma, a kerületi anyakönyvi hivatal aznap és abban a napszakban nem áll az ügyfelek rendelkezésére. Elkeseredetten mondom, hogy de hát én vidékről jöttem – és ekkor láss csodát, a recepciós telefonál, és két perc alatt elintézi, hogy mégis kapjak kivonatot, ne kelljen ezért megint messziről idejönnöm.

Aztán a következő helyszín a kórház szerint területileg illetékes anyakönyvi hivatal, ahol meglepetésemre én vagyok az egyetlen várakozó, az ügyintézés gyakorlatilag annyi, hogy kitöltsék, és máris kezemben a kicsi születési anyakönyvi kivonata. Sőt, újabb legnagyobb meglepetésemre kiderül, hogy itt, ebben a kerületben, ebben az épületben elkészítik a lakcímkártyát is, annak ellenére, hogy nem ebben a kerületben, sőt nem is a fővárosban lakunk, ez nem gond, az én és a feleségem lakcímkártyája meg a házassági papír elég hozzá. Negyedóra-húsz perc és kezemben ez is.

Node a tajkártya, azzal eltelik a napod – riogatnak a tapasztaltabbak. Következő reggel, Teve utca, némi szorongásokkal, társadalombiztosítás. Nem ez a bejárat, hanem a másik, ott pedig alig férek a terembe, az előjelek valóban nagyon rosszak, a sorszámom nagyon magas. Közben valahogy félkönyökkel odaférek egy pulthoz, ahol kitöltöm az űrlapot, és már fogalmazom magamban a konklúziót, valóban a társadalombiztosítással van ma a legnagyobb baj ebben az országban. De még újabb legnagyobb meglepetésemre húsz perc múlva mégis engem hívnak. Sőt, nemcsak hogy beadom a szükséges papírokat, de megkapom a kicsi kártyáját is, pedig korábban arra készítettek fel a tapasztaltabbak, hogy a tajkártyát egy hónap múlva kapja csak meg a lányom, postán küldik. Szóval, a szülés sima volt, de a papírok megszületése is. Elviselhető mértékű várakozás és bürokrácia, olykor kifejezetten jóakaró ügyintézők. Jó kezdet, bíztató, nem is annyira nekem, mint a kicsimnek.

Márványi Péter jegyzete