Generációk csemegéje, a nagy túlélő. A ropi nemcsak hogy átvészelte a rendszerváltást és a sötét kilencvenes éveket, hanem számtalan formában és ízben mutálódott, gyártók és fogyasztók tömegét ihlette meg. Elengedhetetlen kelléke a vendégvárásnak és pókerpartiknak, legendák és rekordkísérletek fűződnek nevéhez. A megállíthatatlanul dübörgő nass-iparral mit sem törődve ráadásul botrányosan olcsó is. Megye- és országhatárokkal nem törődik, a natúr disznózsír után a legegyszerűbb sörkorcsolya.
11 féle ropit, sóspálcikát, sós süteményt próbáltunk ki, mindenki jól bevált preferenciarendszerrel indult neki a tesztnek. A nagy kérdés az volt, hogy a klasszikus Borsodi-, Nógrádi-, egyéb megyei Sós Rúd-vonalat legyőzheti-e a nyugati ízlésvilághoz igazított Pálcika-életérzés?
Egyelőre még értetlenül állunk és keressük az összefüggéseket, de a www.ropi.hu „szadista Gergényi és bűntársai”-ellenes oldalként üzemel, amely a Parlament épülete körül korábban kijelölt műveleti terület létjogosultságát kérdőjelezi meg. A domaint a Turul-Kurier Kft. regisztrálta. |
Már az elején igazolnunk kell egy városi legendát: nem lehet egy perc alatt 10 szál ropit folyadék nélkül elfogyasztani. Az egyetemi kocsmák és gólyatáborok kedvelt próbája rajtunk is kifogott, pedig professzionális ropievő-kollégánk jelenleg problémás Egis-részvényállományának egy részét is feltette volna a biztos siker tudatában, ha a fogadás élesben megy. 60 másodperc elteltével azonban nem sikerült maradéktalanul lenyelnie a ropogtatnivalót.
A folytatásban: 11 féle ropi tesztje - Ál-igazi, ál-hagyományos és a Nyugat bukása - lapozzon >>
( 1 ) | ( 2 ) | ( 3 ) | következő >> |