Hát igen, a nagy szellem legyen azzal, aki itt és ma dönteni akar valamiről a gazdaságban. Nyilván komoly megkönnyebbülés lenne a döntéshozóknak, ha a gazdaságpolitika mágusai intézhetnék a jövőt, és mondjuk suhintás kérdése lenne az államháztartási hiány, néhány maroknyi varázsfű a tűzön pedig elégetné az inflációt. És mennyire más lenne a misztikus közgazdaság-elmélet, képzeljük el, mi hangzana el, amikor az európai mesebeli jótündér és az indián törzsi varázsló vitatkozni kezdene a különféle bűbájolások hatékonysági mutatóin, vagy megkezdődnének a konzultációk a varázspálca és a füstjelek koncepcionális hitelességéről, különös tekintettel a mindkét esetben megjelenő titokzatos körökre, amelyek nyilván nullákká és százalékokká állnak össze a delejjel teli légben.
Aztán jönne Harry Potter, a frissen milliárdos tőzsdeguru és mindenki elájulna a portfoliójától, amit bagoly-brókere dobott össze.
A mi kis folyóparti nagy csipkés sátrunkban, akarom mondani a parlamenti ülésteremben aztán kiderült, hogy ez az egész vudu-szöveg eredetileg az idősebb Bush és Reagan elnöki párharcához kapcsolódik, de nekünk azért különlegesen sokat mond az ilyesfajta minősítés. Ugyanis a vudu hitnek itt és ma sokkal nagyobb a kockázata, mint a nyolcvanas évek Amerikájában.
Van a gazdaság és vannak a vuduk, de ezek szerint nálunk nem egy, hanem két titkos társaságban, az egyik azt mondogatja eksztázisig: csőd, csőd, csőd, a másik meg azt ismételgeti, hogy: reform, reform, reform. És mindkettő vad táncot jár a maga tüze körül, de – milyen varázslatos – amikor együtt kiabálnak, mintha mindkét sötét sereg felől azt hallanánk, hogy: adók, adók, adók. Sötét alatt természetesen csakis a haiti és nyugat-afrikai pigment-ellátottságra gondolok.
De itt is transzba esnek a hívek, és megszállja őket a főszellem, ekkor vadul rángatóznak, és közben fel-felugorva helyükről mondanak valami titokzatosat. El ne felejtsem, valami nagyon nem stimmel ebben az egészben, olvastam a lexikonban, hogy a vudu hittel élők mélységesen tisztelik nemcsak Istenüket, a szellemvilágból eredeztetett szentjeiket, hanem a többi vudu-hívőt, hát itt utóbbiról szó sincs, nálunk vudu vudunak farkasa, no biztos emiatt nem sikerülnek a szertartások, és az istennek sem tudnak kivarázsolni minket a magunk transz-távoli állapotunkból.
Dehát miért is kellene nekünk olyan messzi földrészekre és ilyen távoli kultúrákra bíznunk a gazdaságpolitikánkat? Ha már varázsolni kell, a népnemzeti hagyományok igazi bajnokai ősi magyar sámándobokon verhetnék ki az eredeti magyar növekedési ritmust.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Közigazgatási MÁTRIX: újszülöttből állampolgár
Kínai gépagyrém: ne a laptop, az asszony féltse!
Fogyókúra közben ne hizlaljon másokat!
Simonyi: mert megérdemli!