.jpg)
No de ebben a német felmérésben a legérdekesebb az, hogy az égbe szökő üzemanyagárak változtattak a német autózási szokásokon is. Vagyis egyfelől az átlag német autós mostanság, ha lehet, nem használja a kocsit. Erről nekem egy kedves rokon-barátom jutott eszembe, aki a múltkor pironkodva bevallotta, hogy szokása szerint a munka után először az otthona közelében lévő törzshelyére autózik, hogy ott eltöltse a neki járó egy-két órát, majd a kocsival megy haza, miközben a zéró tolerancia jegyében történő nyakon csípést is kockáztatja az elfogyasztott egy söre miatt, de valahogy így szokta meg, pedig a törzshely csak öt percre van a lakásától. Nem kocsival, gyalog.
Nem kérdeztem meg tőle, hogy most, amikor a tankolás a családban felér egy hosszú távú nagybefektetéssel, vajon beveti-e azt a trükköt, hogy először otthon áll meg, aztán két lábon megy a törzshelyére, amivel a zéró tolerancia veszélyei kivédése mellett némi benzint is megtakarít. Lehet, hogy azóta már megszületett ez a lényegi döntés.
Aztán még egy érdekes mozzanat a német felmérésből: az ottani autósok meglehetős tudatosan alakítják utazósebességüket is, többségük azt nyilatkozta, hogy a mostani üzemanyagárak mellett lassabban hajt az autópályán. A városban ugye amúgy is lassan hajt, viszont a németországi pályákon nincs sebességkorlátozás, az okos német autós saját maga korlátozza a sebességét, ha az az érdeke. Nem biztos, hogy a magyar autós is ilyen racionálisan reagál. Egyrészt eleve nem biztos, hogy hajlandó szokásai változtatására, csak mert változnak az olyan lényegtelen külső körülmények, mint az üzemanyag ára.
A korábbi tankolási adatok szerint nem, pedig az áremelkedés a kutaknál nem most kezdődött. Viszont – nagyon óvatosan mondom – mintha tényleg kissé alábbhagyott volna a dühödt taposás a honi autópályákon, mintha többeknek lenne érdekes mód elviselhető, hogy csak 130-cal hajtsanak - lehet, hogy bizonyos pályamenti kamerák is hozzájárultak ehhez. Annál kirívóbbak és veszélyesebbek, akik továbbra is gyorsak és agresszívak.
Van egy autós réteg Magyarországon, a mintapéldány a viszonylag fiatal férfi, aki nem keres olyan nagyon sokat, de azért használtan viszonylag olcsón hozzájutott álmai kocsijához, amivel repesztve feszíthet, és feszítve repeszthet – választásának nem is volt más indoka, a legkevésbé sem a fogyasztás. De ha ennek a rétegnek is kezd nehezen kinyöghető aktussá válni a tankolás, és ezért vagy csökkenti a jobb lába terhelését, vagy racionálisabb autóválasztást iktat az életébe, ha ez az üzemanyag-tarifákkal elérhető, ha a drágulás bármennyit is javít az utak biztonságán, akkor egye fene, tőlem még valamicskét tekerhetnek az árakon.
Márványi Péter jegyzete
Benzinbalhé: több olajraktárat elfoglaltak a gazdák
Venezuela százdolláros olajról álmodozik
Ötdolláros benzintől rettegnek az amerikaiak
Megússzuk a holnapi benzináremelést