.jpg)
Az elmúlt hetekben a svájci frank szárnyalása megmozgatta a politikusok fantáziáját is, és féktelen ötletbörze kezdődött arról, hogy a felelőtlenül svájci frankban eladósodott önkormányzatok milyen kormányzati mentőövet kapjanak. Semmilyet, nem kell félni az önkormányzati csődöktől! Az elmúlt hetekben a svájci frank szárnyalása megmozgatta a politikusok fantáziáját is, és féktelen ötletbörze kezdődött arról, hogy a felelőtlenül svájci frankban eladósodott önkormányzatok milyen kormányzati mentőövet kapjanak. Semmilyet, nem kell félni az önkormányzati csődöktől!
Volt szó törlesztés elhalasztásától kezdve az árfolyamrögzítésig mindenről. Az egyetlen józan hangot Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője (és Hódmezővásárhely polgármestere) ütötte meg, aki kizárt bármilyen rendszerszintű önkormányzati konszolidációt, és a bankokkal történő külön tárgyalást javasolta a gondba jutott településeknek. Most, hogy kicsit gyengül a frank és csökkent a pánik, érdemes átgondolni, hogy miért is kellene egyáltalán megmenteni az önkormányzatokat, miért is kellene felmenteni korábbi döntésük súlya alól a helyi politikusokat?
Más a magánszemély, más az önkormányzat
Szögezzünk le gyorsan négy alapvető dolgot:
1. Teljesen más lapra tartoznak a magánszemélyek, és másra az önkormányzatok, akár a jövedelmi- akár a vagyoni szerkezetüket tekintve.
2. A hitelfelvétel nem más, mint előre hozott fogyasztás. Ha jobban szeretnénk élni akár magánszemélyként, akár önkormányzatként, mint megtehetnénk, annak ára van. Ez az ár alaphelyzetben a kamat, de ha deviza pozíciót (azaz kockázatot) vállalunk, akkor ez az ár kiegészülhet az árfolyam változás összegével is.
3. Bármilyen állami mentőakciónak ára van, amit a sor végén az adófizetők finanszíroznak. A kormányzati pénzügyi segítség nem más, mint a terhek átvállalása és a költségek szétterítése az adófizetők között.
4. Mindenki a saját kárán tanul. Ha ebbe a folyamatba olyan adminisztratív eszközzel nyúl bele a rendszer, amely utólagosan mentesíti a hitelfelvevőt rossz pénzügyi döntésének a következményei alól, akkor a probléma pár év múlva, más pénzügyi eszközzel, de újra elő fog kerülni.
A magánszemélyek esetében racionális és indokolható kormányzati lépés volt az árfolyamrögzítés. A magánszemélyek esetében a hitel fedezete maga az ingatlan, és Magyarországon a magánszemélyek vagyoni szerkezetében kiugró a saját maguk által lakott ingatlan súlya. Más vagyontárgy értékesítéséből jellemzően nem tudják visszafizetni a lakásukra felvett hitelt a magánemberek. Amennyiben hagyta volna a kormány tömegesen bedőlni a lakáshiteleket, akkor egy lavinát indított volna el.
Ezzel szemben most koordinált módon mentőövet nyújtanak azok számára, akik még tudnak úszni, de nem is mentették fel őket hibás pénzügyi döntésük következményei alól. A kormány érdemi állami költségvállalás nélkül biztosít lehetőséget arra, hogy a következő három évben kisebb terheket kelljen fizetni az embereknek, és bízik abban, hogy az átmeneti időszak után jobb anyagi körülmények közé kerülnek a háztartások és/vagy a svájci frank árfolyama gyengülni fog a jelenlegi szinthez képest. Természetesen utóbbi két feltétel teljesülése nem garantálható, de az intézkedéssel azt egyértelműen eléri a kormányzat, hogy a kényszerértékesítések következtében nem szabadulnak el lefelé az ingatlan árak, nem lesz olyan lefelé irányuló árspirál, ami a jelenleg még megfelelő fedezettel rendelkező hitelek esetében is elértéktelenítené a fedezetet. Valamint ezen okokból kifolyólag nem fognak nőni a szociális kiadások sem.
Felelőtlen bankok, felelőtlen önkormányzatok
Az önkormányzatok svájci frankban történő eladósodására legtöbb esetben zárt körben kibocsátott kötvény formájában került sor, amely kötvényeket maga a kibocsátást szervező bank jegyzett le. Gyakorlatilag hitelek ezek is, csak és kizárólag a könnyebb lebonyolítás, a közbeszerzés kihagyásának a lehetősége miatt lendült fel az önkormányzati kötvény üzletág a 2000-es évek közepétől.
A könnyű és olcsó pénz időszakában a bankok olyan expanzióban voltak, hogy az ügyfélszerzés szinte bármit megért. Ez nagyon szépen találkozott a helyi politikusok költségvetési korlátot hírből sem ismerő gondolkodásával, és azzal a lehetőséggel, hogy a hirtelen jött sok pénzből nagyot alkothassanak. Ezért a felek közösen gyorsan túl tudtak lépni olyan problémákon, hogy az önkormányzatok bevétele forintban képződik, mégis deviza pozíciót vállalnak fel. A normál esetben szőrős szívű kockázatkezelőket az sem hatotta meg, hogy a kötvények törlesztésére 2-3-4 év türelmi időt adtak a bankok. Klasszikus esetben türelmi időt olyan beruházási hitelnél szokás adni, ahol a beruházás során létrejövő eszköz jövedelméből történik majd a hitel törlesztése. Az önkormányzati hitelek azonban nem jövedelemtermelő tevékenységbe mentek, hanem jó esetben az önrészt jelentették az uniós források lehívásához. Az így létrejövő szökőkutak, főterek és parkok nem hogy jövedelmet nem hoznak, hanem fenntartásuk és működtetésük plusz forrást igényel.
Ezért nem nehéz belátni, hogy mind a svájci frank választása, mind a törlesztés türelmi ideje ilyen önkormányzati kötvények esetében pénzügyi nonszensz volt. Az önkormányzatok jövedelme forintban képződik, és a kötvény visszafizetését így is, úgy is a folyó bevételeiből kell megoldania az önkormányzatoknak.
Ne legyen tabu az önkormányzati csőd!
Az önkormányzat a kötvények visszafizetéséért a jövedelmével és a forgalomképes vagyonával felel. A magyar önkormányzatok nagyon leegyszerűsítve négy féle működési bevétellel rendelkeznek:
- A központi költségvetésből származó, a törvényben kötelezően előírt feladat ellátását finanszírozó támogatások.
- Központilag kivetett adókból visszaosztott rész (SZJA), vagy teljes mértékben átengedett, helyben beszedett központi adó (gépjárműadó).
- Saját hatáskörben kivetett és beszedett adó (iparűzési-, telek-, építmény-, idegenforgalmi adó).
- Vállalkozási bevétel (pl közszolgáltatások üzemeltetéséből).
Az önkormányzatok hitelfelvételi korlátját úgy állapítják meg, hogy az adott évi hiteltörlesztés összege nem haladhatja meg a saját maguk által beszedett adóbevételt és a már meglévő hitelekkel kapcsolatos adott évi törlesztés különbözetét. Ebből következett, hogy a nagy összegű hiteleket csak úgy tudták felvenni az önkormányzatok, ha több tíz éves futamidővel bocsátották ki a kötvényeket.
A hiba a rendszerben kódolva van, és nem csak a svájci frank oldaláról. A hitelfelvételi korlát annyiban hamis, hogy az önkormányzatok a kötelezően ellátandó feladataikat nem tudják ellátni az állami költségvetésből kapott összegből, azt a saját bevételeikből kell kiegészíteniük. Így az adóbevételek már alaphelyzetben sem tudnak teljes egészében törlesztésre menni. Ezen a helyzeten szorított először a gazdasági válság, mivel az önkormányzatok iparűzési adóbevételei drasztikusan visszaestek. Majd jött a svájci frank erősödése, ami az ismert módon megnövelte a törlesztés összegét, ami alapján akár már meg is haladhatja a törlesztendő összeg az adott évi saját adóbevételeket. És ugye ezekből a saját bevételekből kellene részben finanszírozni a kötelezően ellátandó feladatokat is.
Az ország szerencséje, hogy a kötvénykibocsátó városok a méretük és a vagyoni helyzetük miatt nincsenek reménytelen helyzetben. Hagyni kell őket, hogy klasszikus módon oldják meg a problémáikat:
- Tárgyaljanak egyenként a hitelezőikkel, és állapodjanak meg velük ne csak a törlesztésről, hanem akár a hitelező által elvárt egyéb feltételekről is.
- Méretükből adódóan nagy tere van a működési költségek racionalizálásának, még ha ez fájdalmas és kényelmetlen feladat is a helyi politikai vezetők számára.
- Ha kell, értékesítsék a forgalomképes vagyontárgyaikat.
És végezetül: nem kell félni az önkormányzati csődöktől! Rendszerszintű kockázatot nem jelent az önkormányzatok eladósodottsága, mert összesen a GDP 4%-át teszi ki, s ráadásul a 3200 önkormányzatból 249 város bocsátott ki deviza alapú kötvényeket. A GKI elemzése szerint 99 település felelős az adósság túlnyomó részéért. Ha egy önkormányzat olyan mértékben vállalta túl magát, akkor annak az árát fizesse meg mind a település, mind a felelőtlen hitelező bank.
Az önkormányzati csőd egy „működő” intézmény, több példa volt már rá az elmúlt 20 évben. Az érintett települések túlélték a csődöt, ugyanúgy működnek, nem néptelenedtek el. De ha pár évig jobban éltek, mint tehették volna, akkor annak az árát nekik és a felelőtlen hitelezőknek kell megfizetniük, nem az ország teljes lakosságának, illetve minden adófizetőnek.
Privátbankár
Romániában megdőlt az autópálya-építés 11 éves rekordja. A hálózat 2024-ben jelentősen bővült. 
