Megtorpantak - a jobboldal tovább harcol Budapestért?

Tarlós István főpolgármester az elmúlt hetekben leginkább jelképes ügyekben exponálta magát – írja a Figyelő legfrissebb, csütörtökön megjelenő számában. Vajon megtorpant-e a városüzemeltetési reform? A tervezett modell két fontos vezetője alig fél év után távozni kényszerült. A korábban oly határozottan elutasított jobboldali üzleti körök kérései értek célba? Vagy nem kell mindig minden történésben Simicska Lajosék üzleti érdekeit keresni? – kérdések a Figyelő összeállításából

Amikor egy társasházban éppen nem működik a lift, ömlik a gáz, ráadásul a tetőcserepek is megindultak, akkor elég különös, ha eközben a közös képviselő körbejár, és arról győzködi a lakókat: ideje lenne a fehér virágokat sárgákra cserélni. Ezt az abszurd párhuzamot használta a Figyelő egyik beszélgetőpartnere, amikor Tarlós István főpolgármester legújabbkori aktivitását értékelte. Ezen analógia alapján aligha kérdéses, hogy miközben súlyos megoldatlan feladatok és kezeletlen konfliktusok vannak a fővárosban, pótcselekvésnek számít, ha Tarlós olyan jelképes ügyekkel szerepel mostanában a médiában, mint Budapest zászlója, vagy a fővárosi közterületek névadása, átkeresztelése.

Ez annál is szembetűnőbb, mert közben a sokkal lényegesebb városüzemeltetési reformban fél év után már törések és csúszások észlelhetők. Mint azzal a Figyelő is többször részletesen foglalkozott korábban, a főváros két nagy holding, a Budapesti Közlekedési Központ Zrt. és a Budapesti Városüzemeltetési Központ Zrt. alá rendezve kívánja kialakítani a korrupciómentes, a szinergiákat jobban kihasználó és mindenekelőtt kevesebb közpénzt elnyelő fővárosi cégstruktúrát.
Az eredeti terv szerint 2011 júliusától már mindkét holding alkalmas lehetett volna minden feladatának ellátására, de cégjogi nehézségek lassítják a folyamatot, legalábbis a hivatalos magyarázat szerint. György István, városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes szerint a szándékok ugyan továbbra is töretlenek, de inkább csak őszre vagy az év végére állhat fel teljes körűen a modell.

György István februárban állt ki a sajtó elé azzal, hogy László György, a városüzemeltetési holding akkori vezérigazgatója és Tölgyesi Balázs, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vezérigazgatója totális támadás alatt áll. A főpolgármester-helyettes akkor ezt azzal egészítette ki, hogy lövik már Szőke Lászlót, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. vezetőjét és Pető Györgyöt, a Fővárosi Biztonsági Iroda főnökét is. A fenti ötösnek, vagyis a nyilatkozónak és a négy cégvezetőnek meghatározó szerepe volt az üzleti kérésektől deklaráltan mentes új holdingkoncepció kidolgozásában. Tarlós felkérésére György István vezetésével egy munkacsoport már két évvel a tavaly októberi választások előtt megkezdte az új városüzemeltetési modell kidolgozását.

A csapat arra készült, hogy amint helyzetbe kerül, a lehető leggyorsabban érdemi lépések születhessenek. Így is történt. Az októberi választás után egy hónapon belül, gyakorlatilag az első érdemi közgyűlésen, minden fővárosi cég alapító okirata módosult. A zrt.-ként működő társaságok igazgatósága megszűnt, felügyelőbizottsága átalakult, első számú vezetője – a BKV-t leszámítva – kicserélődött. És valóban megalakult a két holding, megkezdődött a múlt ügyeinek átnézése. Mindez rengeteg érdeket sértett. Ám a Figyelő úgy tudja, annak hátterében hogy a céltáblává vált új vezetők közül László György és Tölgyesi Balázs április elsejétől már nincs a helyén, nem is elsősorban a pozíciókból kirobbantott baloldaliak, hanem jobboldali körök állnak.

Tölgyesi Balázst a főpolgármester mentette fel, László György pedig úgymond magánéleti okokkal indokolva távozott. Az utóbbi meghatározás azonban a több forrásból is megerősített történet szerint igencsak eufemisztikus leírása a történteknek. Csak annyiban igaz, hogy Lászlót egy, a számítógépéről vélhetően még előző munkahelyén, a Főtávnál lelopott magánfájl nyilvánosságra hozatalának fenyegetésével késztették lemondásra. Egyébként Tarlós István maga sem hagyott kétséget a felől, hogy az a bizonyos magánok a közügyekhez is kötődik, hiszen a Magyar Nemzetnek azt mondta: László és Tölgyesi ellen „hat feljelentés van érvényben, amelyek még az előző ciklusban folytatott tevékenységüket érintik. Egyikük esetében hét-nyolc évvel ezelőtti ügyekről is szó van. A helyzetük tarthatatlanná vált.”

A valódi indokokat illetően innentől csak a Figyelő háttérbeszélgetéseiből kirajzolódó következtetésekre és feltételezésekre lehet hagyatkozni. Tarlós István folyamatosan, minden belső fórumon azt hangoztatja: tőle személyesen Orbán Viktor kérte, hogy ne engedjen semmilyen üzleti lobbicsoport kéréseinek, s ő ehhez tartja magát. A vezetői leváltások történéseivel párhuzamosan ugyanakkor a Figyelő hallott Tarlós István és Simicska Lajos, de György István és Nyerges Zsolt közötti egyeztetésekről is. A kifejezetten az önkormányzati szférában erős gazdasági-politikai lobbi kapcsán a Figyelő különböző forrásai még Győri Tibor, Csutora László és Bártfai Beatrix szerepét hangsúlyozták.

A fővárosi vezetők a Figyelőnek azt mesélték ezekről a telefonos megbeszélésekről és találkozókról, hogy tényleg nem születtek lényeges megegyezések. Ugyanakkor az érintett feleket jól ismerőktől olyan véleményt is hallott a Figyelő: kizárt, hogy ilyen fontos találkozóknak ne lenne hozadékuk. Azt többen is megerősítették, hogy Tarlós István szokatlanul keményen és direkt stílusban tárgyalt a jobboldal csúcsfejeivel, a gazdasági háttéremberek mellett vezető politikusokkal is. Ahogy a hetilap hallotta, a főpolgármester a Fidesz országos vezetésében már szinte mindenkivel összeveszett, talán Orbán Viktort és Kövér Lászlót leszámítva - a főváros és a kormány párt elhidegülő viszonyáról már a Privátbankár.hu is beszámolt. Akárhogyan is zajlottak le az ominózus találkozók, a kipécézett vezetők elmentek. A Figyelő forrásai szerint az említett gazdasági kör nem titkolta, hogy László Györggyel nincs kibékülve, de úgy tudni, Tölgyesi Balázs neve nem hangzott el. Ő állítólag egy másik, amúgy szintén jobboldali érdekkörnek feküdt keresztbe.

Valamekkora külső nyomás tehát biztosan nehezedett Tarlósra, de a főpolgármestert valóban az is zavarta, hogy a sajtó több feljelentés kapcsán előszedte a két vezető felelősségét a korábbi szerződések ügyében. Ráadásul úgy interpretálták mindezt, mintha Tarlós bizalmi embereiről lenne szó, ami nem volt helytálló. Külső szemmel mindenesetre úgy néz ki, hogy Budapest politikai, és nem utolsósorban gazdasági érdekcsoportok marakodási területe lett, és Orbán Viktor, a nagyfőnök valamilyen megfontolásból nem tesz kellő eréllyel rendet. A városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes szerint London és Isztambul példája is azt igazolja, hogy a mindenkori kormányzatnak politikai hovatartozástól függetlenül kiemelt módon kell kezelnie országa fővárosát. Ugyanakkor az is érthető, hogy mindenkinek meg kell vívnia a saját csatáját; nem lehet folyamatosan nyöszörögni, és kevés kivételtől eltekintve nincsenek olyan problémák, amelyek ne lennének saját erőből megoldhatók.

Más források azonban élesebbnek látják a konfliktust. A hatalmi harcok alapvetően pénzek feletti rendelkezésről szólnak, mint mindig a politikában, de Tarlóst nagyon keményen, olykor nemtelenül is támadják. Erre predesztinálja a politikai múltja is. „Egyszer csak rámutat a Viktor egy volt SZDSZ-esre, és ő lesz a király Budapesten. Demszky nem volt elég? Az SZDSZ pártként már kimúlt, de a szellem tovább kísért” – ilyeneket mondanak az ős-fideszesek. Azt is hallani, hogy a kormánypártban van egy lobbi, amely szerint Tarlósra túl nagy a kabát, és mivel a következő választáson Budapest, vagy legalábbis az önálló többség, könnyen kicsúszhat a Fidesz kezéből, érdemes lenne a fővárosi autonómiát csökkenteni. Tarlós környezetében ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozzák: kár lenne elfelejteni, hogy a főpolgármester több szavazatot kapott Budapesten, mint a Fidesz.

Privátbankár, Figyelő