A magánszolgáltatók megteremtették az állami ellátás alternatíváját. Félő, hogy ha nem lesz gyors és alapvető változás az állami egészségügyben, akkor tovább nyílik az olló: a jómódúak megveszik a nyugati színvonalú ellátást, míg a szegényebbeknek a leromló állami rendszerrel kell megküzdeniük – írja a lap.
A kötelező foglakoztatás-egészségügyi vizsgálatok kapcsán viszonylag sokan jutnak el egy-egy magánklinikára, és ezek az ügyfelek biztosan átélik azt a „flash” élményt, amelyet az állami és a magánintézmény minősége közti különbség okoz. Sokan nem tudják, de a magánklinikákon dolgozó orvosok elsöprő többsége az állami intézmények egyikében is praktizál, a kétfajta rendelő között tehát orvos szakmai szempontból nincs sok különbség.
A magánszolgáltatók üzletének többnyire fontos „gerince” a foglalkoztatás-egészségügy, de a kötelező céges vizsgálatok mellett is viszonylag sokan járnak magánklinikákra. Az elmúlt időszakban a magánklinikák látványosan nyitni kezdtek a kevésbé vagyonos rétegek felé. Ennek hátterében elsősorban méretgazdaságossági megfontolások állnak. A magánszolgáltatók eltérő modellekkel dolgoznak, de egyaránt növelni szeretnék az ügyfélbázisukat. Újabb rétegeket céloznának meg, ám ez nagyon kemény diónak ígérkezik a válság közepette. Nem véletlen, hogy a vezető magánklinikák szinte mindegyike Budára koncentrál, az eredményeiket nézve pedig elég vegyes a gazdasági teljesítményük. Ennek elsősorban az az oka, hogy az elmúlt évben a foglalkoztatás országszerte csökkent, vagyis zsugorodott e cégek egyik fő vadászterülete, a munkahelyi egészségügyi szűrés és ellátás. Másrészt a válságban a középosztálybeli potenciális privát ügyfelek is megfogyatkoztak. Ám ha mindezt figyelembe vesszük, végső soron az derül ki, hogy a magánegészségügy egészében véve nem is teljesít rosszul. A Buda jómódú övezeteire koncentrált piac összesített árbevétele tavaly a válság és a sok gátló tényező ellenére is meghaladta a 6,5 milliárd forintot.
A lap információi szerint a menedzserszűrések mellett a különböző átalánydíjas megoldások bevezetése a nyitás legfőbb jele. Ma már a vezető magánklinikák mindegyike kínál privát ügyfeleinek olyan „tagkártyát”, amely egy bizonyos havi díj befizetése mellett az adott rendelő szolgáltatásainak – akár korlátlan – igénybevételére jogosít fel. A piac eljutott arra a szintre, hogy igazi alternatívát tud nyújtani a közegészségüggyel szemben. Budapesten 4-5 olyan klinika található, amely kínálatában már felveszi a versenyt egy komplett állami szakorvosi rendelővel. Ezek közös jellemzője, hogy legalább 20, de egy piaci szereplő esetében például 45 (!) orvos szakmát tudnak ajánlani, a foglalkoztatott orvosok száma pedig 50 és 100 között mozog. Sokáig gondot okozott ugyan, hogy az ügyfeleket a magánorvos nem tudta „táppénzre venni”, az utóbbi időben azonban a szolgáltatók ezt is megoldották. Ma már a legtöbb helyen le lehet adni a TAJ kártyát, vagyis akár háziorvosa is lehet bárkinek az adott intézményben. A kör azzal vált teljessé, hogy a magánklinikák a piacról azokat a szolgáltatásokat is megveszik, amelyekre esetleg nincs szakemberük, azaz nagy baj esetén segítenek megszervezni az ügyfeleik ellátását egy állami, vagy a többi magánintézmény valamelyikében.
Ha valaki meglepődött a színvonalbeli különbségeken, amikor életében először belépett egy magánrendelőbe, akkor még jobban meg fog lepődni az átalánydíjas csomagok árazását nézve. A közfelfogás szerint ugyanis a magánorvoslás még ma is méregdrága. Ez az állítás azonban nem feltétlenül igaz, mert a viszonylag jól keresők széles köre egyre inkább megengedheti magának ezt a szolgáltatást. A piac odáig fejlődött, hogy – a Figyelő által megtalált szolgáltatók kínálatát nézve – jelenleg már havi 9–15 ezer forint között is található olyan ajánlat, amely nagy eséllyel biztosítja az állami rendszertől való csaknem teljes távolmaradást.
Privátbankár, Figyelő