Az Aviva Életbiztosító évente végez nemzetközi kutatást a kelet-közép-európai országokban a nyugdíjrendszerekbe vetett bizalom alakulásáról. Az idei eredményeket Zolnay Judit, az Aviva vezérigazgató-helyettese ismertette a konferenciáján.
A kutatás eredményeiből kiderül: a többség nem látja saját felelősségét a nyugdíjas éveinek megélhetésében. A lakosság a legtöbb európai országban aggódik amiatt, hogy nem lesz elegendő jövedelme, mikor visszavonul; a többség úgy véli, hogy legalább munkajövedelmének 50%-ára szüksége lesz a minimális létfenntartáshoz, de elégedettebb lenne, ha 75%-át megkaphatná. A megkérdezettek úgy látják, hogy nyugdíjaskori jövedelmük zöme az államtól fog érkezni, ám egyre többen említik, hogy az öngondoskodásnak jelentős szerepe lesz az életszínvonaluk fenntartásában. A következő 50 évben nyugdíjba vonuló 5 millió magyarnak átlagosan havonta 45 ezer forintot kellene félretennie ahhoz, hogy nyugdíjas éveiben ne kelljen nélkülöznie.
Az Aviva kutatásának eredményeiről korábban már beszámoltunk a Privátbankáron, ennek részleteit itt olvashatja >>
Farkas András, a Brokernet Holding vezérigazgató-helyettese a nyugdíjrendszerek kilátásairól beszélt a konferencián. A szakember szerint a problémák gyökere, hogy a felosztó-kirovó rendszerek 1800-as évekbeli bevezetéséhez képest több mint 30 évvel nőtt a várható élettartam, miközben az aktívak és az idősek aránya egyre inkább az idősek felé tolódik - ehhez azonban a nyugdíjrendszerek nem alkalmazkodtak.
Magyarország népességének korfáját vizsgálva kiderül, mennyire drámai a helyzet: a legifjabb generáció létszáma jelentősen alulmúlja az idősebbekét. A 10 milliós lakosságszámhoz 2,3 millió "eltartó" tartozik, vagyis olyan polgár, akik többet adnak be az államkasszába, mint amennyit kivesznek. Az első - állami - nyugdíjpillér pedig csak a töredékét tudja garantálni a nyugdíjasok nyugdíj előtti bevételeinek.
A magyarok nem szándékosan tervezik a gyermektelenséget: az sokszor az állandó halasztgatás eredménye - hangzott el a Kötelező öngondoskodás II. konferencia Demográfiai deficit című paneljében - részletek >> |
Vízi E. Szilveszter, az MTA korábbi elnöke a bizalom csökkenésének történelmi-társadalmi hátterét ismertetve konferencián elmondta: ha a XX. század a fizika és a fiatalok évszázada volt, akkor a XXI. század a biológia, az információ és az idősek évszázada lesz. Miközben a történelem során a technikai és tudományos fejlődés egyre nagyobb tudást és hatalmat adott az emberiség kezébe, az erkölcs legfeljebb szinten maradt az elmúlt ezer évben. A legutóbbi világválság során a jelentős kohéziós erőt jelentő bizalom is elolvadt, amelyet a legkisebb közösségektől egészen a legnagyobbak szintjén is kiemelt fontosságú lenne helyreállítani, mivel a fejlődés kiemelt fontosságú mozgatórugója lehet.
A pénzügyi intézmények felelőssége a válságban vitathatatlan; éppen ezért komoly munkára, erőre és energiára van szükség részükről a helyzet feloldásában. Zolnay Judit szerint a megoldások között kiemelt szerepe van a pénzügyi kultúra fejlesztésében, ami elsősorban a fiatal generáció oktatásán keresztül lenne véghez vihető.
Zsoldos Miklós, az Union Biztosító elnök-vezérigazgatója szerint a megoldás másik tényezője a kormányzat és a pénzügyi szektor együttműködésének, párbeszédének erősítése: a szakember szerint nem csak a különadót lehet behajtani a bankoktól, biztosítóktól, hanem be lehet vonni őket a finanszírozásba is. A biztosítók ne vegyenek kórházakat, nem kórházprivatizációra van szükség - hangsúlyozta a szakember, de a magántőkének igenis komoly szerepet kellene adni a nagy ellátó rendszerek rendbetételében.
Farkas András szerint mindaddig, amíg a foglalkoztatottság ennyire alacsony szinten mozog, a járulékbevételek nem növelhetőek, tehát munkahelyteremtésre van szükség. A Brokernet vezérigazgató-helyettese emellett azt a morális kockázatot is kiemelte, amely a nyugdíjpénztárakat fenyegető törvényi változtatások okoznak: ha ugyanis az állam leveszi a felelősséget az emberek válláról, akkor elhiteti, hogy nincs is szükség öngondoskodásra. A szakember szerint ez éppolyan felelőtlenség, mint az ártéren építkező, ám biztosítással nem rendelkező emberek kárának megtérítése.
Vízi E. Szilveszter szerint hatalmas probléma, hogy Magyarországon átlagosan 58 éves korban mennek nyugdíjba az emberek - ennek jelentős növelését a népszerűség csökkenése mellett is vállalnia kell a politikának. A kerekasztal-beszélgetésben résztvevő szakemberek szerint abszurd, hogy a megkérdezettek nagy része úgy tervezi, hogy a nyugdíjba vonulás után is dolgozni fog: a munkaerőpiac ugyanis nem tart igényt már az 55 éves fölöttiekre sem, így az elhelyezkedés erősen kétséges.
Privátbankár - Gáspár András