A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szakértői háttéranyagukban azt vizsgálják, hogy a moratórium feloldását követően milyen hatással lehetnek a nem teljesítő jelzáloghitelek mögötti ingatlanfedezetek a lakáspiacra.
A problémás hitelek által terhelt ingatlanok száma 2010 végére meghaladta a 90 ezer darabot. Ez több mint 125%-a a teljes, 2010-es lakáspiaci adásvételi forgalomnak. Ez az arány abszolút értelemben és nemzetközi összehasonlításban is igen magas, így feltételezhető, hogy a problémás ingatlanok piacra kerülése jelentős kínálati sokkot okozna. Bár a mulasztó jelzáloghitel-adósok megoszlása országszerte lakosságarányosan nagyjából egyenletes, a kevésbé mély helyi ingatlanpiaccal rendelkező régiók (egyes megyék illetve a kisebb települések) esetében a problémás ingatlanok száma a tavalyi adásvételi forgalomnak a kétszeresét is meghaladta.
Aki nem bírja a hitelt, hogy fizeti majd a rezsit? |
A jelenlegi állapot szerint július 1. után azonban megjelenhet a lakáspiac kínálati oldalán az a több tízezer ingatlan, amelyek a válság óta halmozódó nem teljesítő jelzáloghitelek mögött állnak fedezetül, és amelyek értékesítését eddig a moratóriumok akadályozták. A kínálati sokk jelentős áresést okozhat a lakáspiacon, ami negatívan hathat mind a bankrendszer működésére, mind pedig a gazdasági konjunktúrára.
Az MNB szerint a bankok is érdekeltek abban, hogy fokozatos portfoliótisztítást hajtsanak végre, ezzel csökkentve a lakáspiacra nehezedő nyomást. Egyes nemzetközi példák szerint a piac maga is képes levezényelni egy jelentősebb jelzáloghitelportfolió-romlást követő tisztítási folyamatot.
Ugyanakkor nem zárható ki annak kockázata, hogy egyes bankok a nem tejesítő hitelportfoliótól való gyors megszabadulás érdekében dömpingszerű tisztítást hajtanak végre, amivel másokat is az értékesítés felgyorsítására kényszerítenek, így pedig végső soron jelentős ingatlanpiaci ársokkot okoznak. Ezt a kis valószínűségű, de jelentős hatású kimenetelt kontrollálva indokolható lehet egy államilag szabályozott portfoliótisztítási folyamat kezdeményezése.
A jegybank ajánlása szerint ez fedezetérvényesítési (árverezési) kvótarendszerrel valósítható meg leginkább, méghozzá az alábbi alapelvek mentén:
- a kvótákat érdemes ingatlan-darabszám és nem a hitelállomány alapján meghatározni, mivel így jobban kontrollálhatók a piaci folyamatok és a banki portfoliótisztítás sebessége is kevésbé korlátozott;
- a negyedéves árverezési kvóta nagysága 5-10% között lehet: ez belátható időtávon belülre (2,5-5 év) helyezi a portfoliótisztítás végét, és közben még elfogadható mértékben – a piaci forgalom legfeljebb 25-50%-áig - terheli a lakáspiacot;
- a kvóták hatálya alól érdemes kivenni az értékesebb ingatlanokat;
- a kvótákat olyan módon kell meghatározni, hogy a fedezetérvényesítés lehetősége a hitelkövetelés átruházásakor is megmaradjon (voucher-rendszer);
- megfontolandó a kvóták regionális szintű meghatározása, mivel a lakáspiac felszívó képessége nem minden térségben ugyanolyan;
- ezen belül az is megfontolandó, hogy a budapesti piac ne kerüljön be a kvótarendszer hatálya alá, hiszen a fővárosban talán elég mély a piac ahhoz, hogy felszívja a banki kínálatot;
- ingatlanpiaci helyzet függvényében a kvóta nagysága negyedévente felülvizsgálandó és módosítható.
A kvóta meghatározása nem feltétlenül garantálja, hogy a banki fedezetértékesítések ne generáljanak viszonylag jelentős árhatást. A kvóta ugyanis csak a piaci kínálat mennyiségét korlátozza, arra viszont nincsen befolyással, hogy a kvóta szerint kínálatba bocsátott lakásokat milyen áron kínálják.
Privátbankár - Zsiborás Gergő