Váratlanul fölényes győzelmet aratott Javier Milei argentin elnök pártja a vasárnapi időközi parlamenti választásokon Argentínában: a La Libertad Avanza a voksok mintegy 40 százalékát seperte be, míg a legerősebb ellenzéki erő, a peronista, baloldali Fuerza Patria a voksok 34 százalékát szerezte meg.
Győzelmek láncfűrésszel
A győzelemmel pártja az alsóházban most 127 képviselői helyből 64-et, a felsőházban 24-ből 13-at szerzett meg (az alsóházban összesen 257, a Szenátusban 72 képviselő van). Bár még így is a peronistáké maradt a legnagyobb frakció, Milei pártja már egyedül is képes lesz fenntartani az elnöki vétókat, Mauricio Macri volt argentin pártjával, a jobbközép PRO-val összefogva pedig az eddiginél könnyebben tudja elfogadtatni az elnöki programját: a kiadások csökkentését és a gazdaság deregulációját.
A Trump-hívő, jobboldali populista Mileit – akinek a kedvéért Orbán Viktor miniszterelnök anno átutazta a fél világot, hogy részt vehessen a beiktatásán – sokan láncfűrészes elnökként emlegetik. A 2023-as argentin elnökválasztást megelőző kampányban ugyanis konkrétan egy láncfűrésszel hadonászott a színpadon azt szimbolizálva, hogy hatalomra kerülve – a gazdasági stabilitás jegyében – kíméletlenül megnyirbálja majd az állami kiadásokat.
Ezt az ígéretét be is tartotta: elnökként az elmúlt két évben több tízezer közalkalmazottat küldött el, valamint csökkentette az infrastruktúrára, az oktatásra, az egészségügyre, a nyugdíjakra és a segélyekre fordított állami kiadásokat – azaz olyan intézkedéseket tett, amelyek általában kifejezetten ártanak a politikusi népszerűségnek.
Az ő esetében azonban nem így történt – de miért nem?
Fotó: LaRazon/AFP
Infláció: 200 helyett csak 30 százalék
Erre több magyarázat is létezik. Hívei azt hangoztatják, hogy az argentinok nem akartak visszatérni a peronista modellhez, amely évtizedekig rosszul menedzselte az időnként horroradatokat (például több száz százalékos inflációt) produkáló, becsődölő gazdaságot.
Elemzők az új elnök előnyére írják, hogy az inflációt a 2023-as 200 (!) százalékról 30 százalékra vitte le.
A költségvetés 2024-ben 14 év óta először zárt pluszban, a gazdasági aktivitás pedig – három hónap visszaesés után – augusztusban 0,3 százalékkal nőtt. Ennek köszönhetően helyreállni látszik a befektetői bizalom (bár a dél-amerikai állam esetében azért ez mást jelent, mint Európában) – a piacok kifejezetten pozitívan fogadták a vasárnapi győzelmet.
A bizalom erősödésében persze alighanem szerepet játszott Trump támogatása és az a 40 milliárd dollár is, amit az amerikai elnök lengetett be a Milei-párt győzelme esetén. „Ha nyer, vele maradunk. Ha nem nyer, továbbállunk”, mondta az amerikai elnök. A 40 milliárdos támogatás többek között pesovásárlás és magánbefektetések formájában ölthet testet.
A kisebbik rossz
Hívei azzal is érvelnek, hogy Milei végre nyugalmat hozott az elmúlt évtizedekben cseberből vederbe kerülő országnak, és legalább más utat választott, mint az elődei. És akartak neki még minimum két évet adni a programja véghezvitelére.
„Bár egyre nagyobb tömegeket érint a szegénység Argentínában és Milei rengeteg szociális juttatást vágott vissza, az inflációt sikerült letörnie. Bármennyire is rossz a helyzet, az argentin társadalom értékeli, hogy – ellentétben az elmúlt évtizedekkel – végre történt elmozdulás, bizonyos adatok, mint az infláció, már javulnak”, foglalta össze az okokat lapunk kérdésére Lénárt András Latin-Amerika szakértő, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Hispanisztika Tanszékének docense.
Trump támogatásával kapcsolatban megjegyezte: „Az utolsó napokban ez fontos tényező volt, bekapcsolt a túlélési ösztön”. Szerinte a 20. század során Latin-Amerika szinte minden részén megszokták, hogy az USA-tól tartani kell, mostanra viszont felnőtt egy új generáció, amelynek erről már nincsenek emlékei, és amely az Egyesült Államokban látja a garanciát a túlélésre.
A szakértő szerint ha Milei bukna, az nagy valószínűséggel a korábbi peronizmust és/vagy kirchnerizmust hozná vissza.
„Ez pedig ijesztő mindenki számára, mert a közelmúlt katasztrofális helyzete főleg nekik köszönhető. A tőlük való félelem nagyobb, mint a Milei iránt érzett félelem vagy bizonytalanság. Ő a kisebbik rossz.”
Az elnök kritikusai ugyanakkor azt hangoztatják, hogy a stabilizációnak komoly társadalmi ára volt a megszorítások formájában, a vásárlóerő csökkent, és recesszió fenyeget.
Ráadásul ez a modell rossz esetben újabb szakadék felé viheti az országot. Milei ugyanis a peso „megtámasztásával” szorította le az inflációt, így túlértékelté tette az argentin fizetőeszközt és egyúttal leapasztotta az állami tartalékokat a jövő évi 20 milliárd dolláros adósságtörlesztési kötelezettség előtt. Ez pedig egy – ki tudja, hányadik – gazdasági válsággal is fenyegethet.
Naggyá tenné Argentínát
Milei rajongói előtt mindenesetre – egy trumpi szófordulatot parafrazálva – arról beszélt: tovább kell folytatni a reformprogramot és a konszolidációt, hogy megfordítsák az ország történelmét, és ismét „naggyá tegyék” Argentínát.
„Mileinek most esélye lesz folytatni a programját, de továbbra is szövetségesekre lesz szüksége, mert, bár nagyot nyert, a szenátusban nincs többsége. A mostani győzelem a többi párt számára ugyanakkor azt jelzi, hogy megvan a társadalmi támogatása. Tehát mindenkinek engednie kell az együttműködésért”, véli Lénárt András.
Az argentin társadalomban pedig „él a remény, hogy tovább javulhat a helyzet. Vagy legalábbis nem lesz olyan rossz, mint régen volt.”
Egyéb források: BBC, The Guardian, Buenos Aires Times.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
