Moszkvában is tudják, a Nyugat nélkül nem fog menni

Az oroszországi válságkezelés és a gazdaság is több paradigma jegyeit viseli magán, így annak részletesebb szemügyre vételéhez körültekintően kell eljárnunk. Moszkva világpolitikában és a gazdaságban betöltött szerepe miatt is fontos, hogy megértsük az orosz növekedési dinamika rugóit, illetve azokat az ellenhatásokat, melyek még a szovjet érából eredeztethetőek - hangzott el a MTA Világgazdasági Kutató Intézet által szervezett, könyvbemutatóval egybekötött háttérbeszélgetésen Budapesten.

"Eklektikus válságkezelés"

Az elmúlt két-három évben Európa legnagyobb területű államában a BRIC-országokra jellemző gazdasági mechanizmusok ugyanúgy jelentkeztek, mint ami a kőolajtermelőkre (OPEC-tagokra) vagy éppen a kelet-európai államokra is jellemzőek. Ehhez társul hozzá a szovjet örökség, vagyis a Putyin elnök által korábban határozottan képviselt szociális elem: az oligarchikus nagyvállalatok stratégiai partnersége mellett a kisemberek életminősége nem fordulhat rosszabbra - emelte ki az orosz gazdaság válságból való kilábalásának legfontosabb értelmezési kereteit Deák András György, a CEU EU Bővítési Központ kutatója.

Mit is takar ez pontosan? Mérete és gazdasági potenciálja miatt Oroszország tagja annak a négyesnek, mely a négy legnagyobb feltörekvő államot takarja (a BRIC-országokról van szó: Brazília, India és Kína a másik három tag), ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ezek közül Moszkva a leggyengébb láncszem.

Igaz ez akkor is, ha a válság előtt az orosz gazdasági növekedés potenciálját az elemzők és a nagy nemzetközi szervezetek rendre alábecsülték. A négyes másik három tagjától Oroszország nagyban eltér, főleg ha a növekedés milyenségét, minőségét nézzük. Akkor is így van ez, ha Medvegyev elnök rengetegszer említi meg a modernizáció elindítását és a csúcsiparágak, például a nanotechnológia erőteljes támogatását.

Nagynak is kell látszani

A nehézipar és a nyersanyaglelőhelyekre támaszkodó  hatalmas vállalatbirodalmak nehezen mozdíthatóak, a kőolajtermelésre fordított önköltség jelenleg Oroszországban a legmagasabb például. A hatékony technológiák beépítése és a fejlesztések elindítása azonban egyelőre - az igencsak éledező belső kereslet mellett - nemigen érdeke az oligarcháknak... Deák András szerint a mostani válságban az orosz elit így is jól teljesített, ezzel pedig erős legitimációt szerzett magának.

 
Mindehhez hozzájárul az az orosz politikai felfogás, hogy nem elég nagynak lenni, nagynak is kell látszani - e tekintetben önmagában a percepció is jelentős politikai-gazdasági mozgásteret biztosít Moszkvának, mely igenis törekszik arra, hogy több térség függőségi viszonyba kerüljön vele. Az oroszok ráadásul vámhatárokkal védik az egyes iparágakat, így például az autó- vagy élelmiszeripart, vagyis a cégek inkább betelepülnek, és onnan termelnek és exportálnak, mintsem fordítva.

Tartalékolt az orosz medve

Más tekintetben ugyanakkor Oroszország a BRIC-országok közül egyedüliként "csatlakozott" Kelet-Európához, a 2009-es 8%-os GDP-visszaesés abban az évben a 20 legnagyobb gazdasági visszaesés között volt a világon. Ez is jelzi azt, hogy a kelet-európai növekedési dinamikák megtalálhatóak Oroszországban. Oroszország kihasználja hatalmas nyersanyagtartalékait is, a kőolajból származó bevételei miatt nyugodtan összehasonlíthatjuk az OPEC-államokkal. Ugyanakkor a GDP tekintetében a nyersanyag-kitermelés már nem ér el olyan szintet, mint mondjuk a gazdagabb arab államokban- hívta fel rá a figyelmet Deák András.

Tipikusan a kőolajállamokra jellemző válságkezelési taktika volt ugyanakkor a tartalékok felhasználása. Moszkva számára az államadósság-kezelés és az eladósodás elleni lépések felerősödtek az utóbbi években, ez ugyanis nagy mértékben összefügg az ország szuverenitásával és nagyhatalmi szerepével. 2009-ben és 2010-ben is a tartalék- és olajalapokat használták fel a gazdaságélénkítésre, melynek célja leginkább a szociális biztonság fenntartása és a nagyvállalatok hitelhez juttatása volt - magyarázta a beszélgetés másik résztvevője, az MTV VKI kutatója Weiner Csaba a ki a héten megjelent "Gazdasági válság a posztszovjet térségben" c. tanulmánykötet egyik szerzője is egyben.
Igaz, hogy miközben az államadósság nem szaladt el úgy, mint ahogy azt mondjuk Görögországban vagy Portugáliában történt, a belső piacon a hitelezés, elsősorban a kkv-szektorban ugyanúgy akadozott és akadozik most is, akárcsak Magyarországon.

A nemzeti jóléti alappal is óvatosan sáfárkodtak a válság éveiben, azt a tb- és nyugdíjrendszer átszabásával sikerült nagyjából egyensúlyban tartani - államadósság-kezelésre ebből az alapból egy rubelt sem használtak fel. A válság így is megbillentette a 2000 óta szufficites költségvetést, amely a tavalyi prognózisok szerint 2015-re kerülhet újra egyensúlyba - itt az orosz pénzügyminisztérium 105 dolláros olajárral kalkulált, ha a nyersanyag ára eléri a 115 dollárt, a költségvetést már idén egyensúlyba kerülhet - mondta el Weiner.

Modernizációs törekvések - kevés sikerrel

Kelet-európai sajátosságnak tekinthető az is, hogy a válság kitörésekor emelték az orosz alapkamatot (a kőolajtermelők és a BRIC-csoport többi tagja viszont csökkentette), Moszkva elsődleges célja a rubel védelme volt, illetve az infláció féken tartása. Putyini örökséggel van dolgunk ismét, az egykori orosz elnök, aki jelenleg miniszterelnök, de befolyása jottányit sem csökkent, többször hangoztatta: Moszkvát pénzügyi központtá kell tenni, a rubelt pedig a világ vezető devizájává. Ezek a törekvések is azt jelzik, hogy Oroszország érti és felismerte: a modernizációra szükség van. Csakhogy Oroszország jelenleg annak a határán van, hogy gazdasági növekedésének dinamikáját és az elmúlt évekhez képesti viszonylagos jólétet fenn tudja tartani a jelenlegi intézményi háttérrel és technológiai arzenállal.


Moszkva pénzügyi szerepének előmozdítása és a rubel szerepének felfokozása persze olyan hatalmi törekvés, amivel Moszkva megkerülhetetlenné akar válni. A nagyhatalmi pozícióból még az sem vesz vissza, hogy a modernizációhoz a XXI. századi Oroszországnak szüksége van a Nyugat segítségére. Ezt Moszkvában is pontosan tudják.

A világ pedig már megtanulta, hogy bilaterális tárgyalásain Oroszország nem fog olyan kompromisszumot kötni, amely ellentétes érdekeivel. A nagynak látszani politikája a világpolitikában eddig kifizetődő volt az oroszoknak: mindenki tisztában vele, hogy Moszkva nem hagyja, hogy diktáljanak neki.

Privátbankár - Zsiborás Gergő