Mutasd meg, hogy vezetsz, megmondom, ki vagy!

A mai zavaros körülmények között, amikor a szabályok még nem uralják a terepet, partneri viszonyaink sikerében az lesz döntő, milyen emberrel hoz össze a szerencse - Márványi Péter jegyzete

Ámokfutóval találkoztam tegnap az autópályán, nem ügy, mindennapos, nem jegyzettéma. Valami mégis elgondolkodtatott, ahogy a dobozos járgány a sávok között cikázott, kiment a lehajtóra, hogy ott előzzön, bevágott elém jobbról az ott előírt sebesség másfélszeresével. Persze én is dolgoztam kormánnyal, fékkel és gázzal, hogy a többiekhez hasonlóan kivédjem a fickó őrültségeit, és közben nem tudtam leolvasni, pláne megjegyezni a rendszámát.

Úgyis hiába tettem volna, kipróbáltam már, a rendőrök nemigen reagálnak arra a bejelentésre, hogy valaki életveszélyes az autópályán, azt mondják, tegyek írásos feljelentést, - brávó, miközben vezetek? Nem azt mondja minden főrendőr, hogy ki akarják szűrni a veszélyes autósokat? Hát most itt lenne egy, de a szűrőkocsi, akarom mondani a rendőrjárőr nem a pályán figyel, hanem az egyik pihenőben igazoltatgat.

Szóval rendszám nincs, viszont figyelem: a furgon felirata fennen hirdeti saját cégét, hogy rendeljek tőle légkondicionálót. No tehát: vajon lesz-e kedvem nagyértékű berendezést vásárolni attól a vállalattól, amelynek alkalmazottja így viselkedik az utakon? Miért feltételezzem, hogy miközben neki senki más épsége nem számít a forgalomban, ha kiszáll a kocsijából, én mégis számítok neki, velem szemben mégis tökéletes szolgáltatóként viselkedne? Mennyire hihetem őszintén készségesnek üzleti kapcsolatunkban, ha egyébként más helyzetben, mondjuk vezetés közben, amikor nem arra koncentrál, hogy bevételt szerezzen, nem készséges, hanem agresszív?

A mai zavaros körülmények között, amikor a szabályok még nem uralják a terepet, partneri viszonyaink sikerében az lesz döntő, milyen emberrel hoz össze a szerencse. Úgyhogy rajta, javaslom, ki-ki a választása előtt titokban kövesse és figyelje meg leendő üzleti társát. Átmegy a piroson? Sokat kockáztat, egyszer nagyot bukhatok vele. Záróvonalon át előz, leáll második sorba parkolni? Nem érdeklik a kötöttségek, úgy érzi, neki mindent szabad, tehát engem is becsaphat. Őrülten cikázik a cammogó sávok között? Képtelen elfogadni az adott helyzetet, tehát máskor is hozhat irreális döntéseket, csak hogy megpróbáljon előre jutni. Leszorítja az övénél kisebb kocsikat? Túlfejlett öntudat, vagy ellenkezőleg, rejtett kisebbségi érzés, az illető valójában nagyon gyenge, csak akkor érzi magát biztonságban, ha a lőerők erősítik a személyiségét.

De akár túl sokra, akár túl kicsire tartja magát, üzleti döntések meghozatalakor, partnerekkel vagy akár saját cégembereivel való kapcsolatában mindenképp rengeteg hibára vezet az önértékelés torzulása. Mutasd meg, hogy vezetsz, megmondom, ki vagy. A módszer szerintem jó, az eredmény persze sokszor lesz kiábrándító, de hát ilyen ez a mi kis éretlen kapitalizmusunk. Ja és persze ilyenek az ugyancsak éretlen közlekedési közállapotok.

Márványi Péter