Norvégia mentheti meg az EU-t Oroszországtól

A Norvégia és Oroszország között megosztott Barents-tengerről a hidegháború idején legföljebb a sarki tőkehal vagy az amerikai és szovjet tengeralattjárók "bújócskája" jutott az ember eszébe, ám a jóval az Északi-sarkkörön túl fekvő területet ma már elsősorban Európa utolsó kiaknázatlan természetes nyersanyag-lelőhelyeként tartják számon.

A tengerfenék alatt nemcsak olaj, de Európa szükségleteinek nagy részét évtizedekig kielégítő földgáz is rejlik, amelynek feltárására - akár a XIX. századi aranylázhoz hasonló mértékű - fokozott igénnyel lehet számolni. A kiaknázásban Norvégia jár az élen: még 2007 folyamán megkezdi a földgáz kinyerését az első mezőről.

Múlt hónapban a norvég olaj- és földgázipar két legfontosabb szereplője, a Norsk Hydro és a Statoil 30 milliárd dolláros fúzióját jelentették be, létrehozva ezzel a világ legnagyobb nyílt tengeri kitermelőjét.

"A Barents-tenger új tényezőként tűnik fel Európa energiaforrásainak térképén" - idézte a Newsweek Jonas Gahr Store norvég külügyminisztert, aki igyekszik megismertetni a világgal hazája rejtett nyersanyag-készleteit.Store várhatóan lelkes hallgatóságra talál az európai vezetők körében, akik számára nagy kincs a baráti államok új energiatartalékaihoz való hozzáférés. Manapság ugyanis elsődlegesen Oroszország látja el Európát földgázzal, ám az Ukrajnával, illetve Fehéroroszországgal folytatott gázár-viták során kiderült: a Kreml igyekszik politikai tőkét kovácsolni az energiapiacon betöltött nagyhatalmi pozíciójából.

Az Európai Unió félelmeit fokozza, hogy saját gázkészletei, az Északi-tenger egykor bőséges tartalékai rohamosan fogyatkoznak. Nyugat-Európa jelentősebb földgázfogyasztói kereshetnek ugyan más forrásokat a Közel-Keleten és Algériában, ám e távoli és instabil országok tartalékaival nemigen lehet megnyugtatóan enyhíteni az Oroszországtól való függést.

Norvégia vonzerejét tovább fokozza, hogy a külügyminiszter leszögezte: "Oslo nem követi Oroszország magatartását", és gazdasági helyzetét nem játssza ki politikai ügyekben. Az olaj- és földgázbevételektől erősen függő ország nem is engedhetné meg magának, hogy ellenségeket szerezzen, vagy mérsékelje az adottságai kiaknázására tett erőfeszítéseit.

Norvégia energiaipari adatai valóban bizakodással tölthetik el az európaiakat. A skandináv ország nemcsak az olajpiac meghatározó szereplője, de a világ harmadik legnagyobb földgáz-exportőre is Oroszország és Kanada után. Az utóbbi hat évben megkétszerezte a kivitelből származó jövedelmét, a következő 15 évben pedig becslések szerint 50 százalékkal fogja növelni az Európába irányuló exportját.

Jelenleg Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság szükségleteinek negyedét fedezik a norvég földgázkészletek, és további növekedés várható. Tavaly nyáron avatták fel az Északi-tengert az angol partokkal összekötő 1200 kilométeres - a világon a leghosszabb - tenger alatti gázvezetéket. Norvégia ezen
kívül ígéretet tett arra, hogy 2011-re évente 135 milliárd köbméter földgázt fog Európába szállítani.

Oldalak:

( 1 )

( 2 )

következő >>