Az igazi ok most rajzolódik ki, és ennek már semmi köze alkotmányozó nemzetgyűléshez, Kossuth-téri meta-forradalomhoz, de vízágyúhoz és gumibothoz sem, rendőr-ellenes tankról vagy virtuális, netán valódi viperákról nem is beszélve. Az ok a pénz, mi más lenne. Ahogy a pesti népnyelv mondja, a lé a lényeg.
Pontosabban hogy ki miről és mennyiről dönthet, ki lesz az, aki meghatározhatja, vagy legalábbis befolyásolhatja az uniós támogatások sorsát, a következő évek fejlesztési irányait és helyszíneit. Leginkább persze a településekét, városokét és megyékét, euro-régiókét és kistérségekét. Hát persze, hogy kellene most az ellenzék szerint egy önkormányzati testület, amelynek persze hogy vétójoga kellene hogy legyen a kormánnyal szemben. És hát persze, hogy az ellenzéki önkormányzatok mégiscsak tárgyalnának a kormánnyal, amelyet nem tudtak megbuktatni, még azzal az illegitim miniszterelnökkel is, akit nem tudtak lemondatni.
Még a megyeiek is tárgyalnának, még akkor is, ha speciel most épp nem őket hívták meg tárgyalni. Érdekes, hogy mennyire feléledt, magára talált az öntudatos önkormányzatiság, miközben néhány szakértő csendben azt is megsúgja, hogy ha ugyanez az ellenzék, még jóval az önkormányzati választási siker előtt, amikor persze még nem tudta, hogy ilyen sikere lesz, megszavazza a kormánypártok beterjesztette reformot, most egy csomó mindenről maga dönthetne anélkül, hogy a kormányfőhöz tolongana tárgyalási indulattal.
A pénz mindenesetre átírja a politikát. Leginkább azoknak az önkormányzati vezetőknek a lelkére lennék kíváncsi, akik egyben parlamenti képviselők, hiszen nekik már reflexük, hogy Gyurcsány kinyitja a száját, ők meg kinyitják az ajtót és kimennek. Most meg be kellene, hogy jöjjenek, vagy be akarnak jönni. Ők most olyanok, mint a Mohamed lebegő koporsója, két nagy égitest vonzása tartja őket egyhelyben a térben. De legalább mostmár nyíltan a lényegről van szó, nem a könnygáz és az égett kocsik füstje lebeg a föld felett, hanem a következő évek változásának kérdőjele.
Márványi Péter jegyzete