Pénznyomda: ingoványos talajon kószál a Fed

Ezzel szemben a második pontban említett lehetőség, azaz a kommunikációs stratégia megváltoztatása a szeptemberi 21-i Fed kommentárban már tetten érhető. Az amerikai jegybank szerint az infláció valamelyest alatta van annak a szintnek (kb. 2%), amit a Fed hosszú távon összeegyeztethetőnek ítél meg azzal, hogy a céljának megfelelően képes legyen támogatni a maximális foglalkoztatottságot és az árstabilitást. Újabb tagmondatként szerepelt a közleményben, hogy a Fed állampapírokba forgatja vissza a portfóliójában lejáró papírokat, ezzel szinten tartva a hatalmas mérlegfőösszegét. A Fed zárszavaiban egyértelműen jelezte, hogy a gazdasági fellendülés stimulálása és az infláció megfelelő tartományba terelése érdekében kész még tovább lazítani a monetáris politikát. Ez a kommunikáció egyfajta verbális intervenciónak is minősül, aminek nem is maradt el a hatása. A befektetők a Fed várható lépése elé szaladva elkezdték beárazni a kvantitatív lazítás második fordulóját.

Orosz Dániel szerint a Fed arra tett utalása, hogy az árszínvonal egy egyre inkább kihűlő, sem mint felhevülő gazdaságról árulkodik, igen valószínűvé teszi, hogy a választások után (november 2-3.), a Fed újra beavatkozik és egy második hullámban ismét friss likviditással árasztja el a piacot. A már burkoltan deflációs kockázatokat latolgató (illetve azzal ijesztgető) kommentárból ítélve előreláthatólag a rendszerben továbbra is jelentős likviditásbőség marad és a kamatciklus fordulópontja is kitolódik.

Az a kérdés azonban továbbra is nyitott marad, hogy mennyire hatékony eszköz a kvantitatív lazítás? Képes-e egyáltalán bármilyen módon hatni a befektetői döntésekre a Fed? Tipikusan likviditási csapda jelenséggel szokták azonosítani azt a szituációt, amikor egy jegybank tehetetlenné válik és hagyományos eszköztára hatástalannak bizonyul a válságkezelésre. A kamatcsapda jelensége akkor következik be, amikor a nominális kamat eléri a nulla szintet és így a készpénztartás tökéletes helyettesítőjévé válik a kamathozamú eszközöknek, azaz a készpénztartásnak eltűnik az alternatívaköltsége. Ez az a pont, ahol a jegybank úgy tűnik, hogy már csak kizárólag nem konvencionális eszközökkel operálhat és nincs más választása, minthogy kvantitatív lazításba kezdjen. De vajon képes-e a jegybank a likviditási csapdában bármit is tenni és ha igen, akkor azt feltétlenül egy nem konvencionális lépés formájában kell-e életre hívnia?

Igen érdekes lehetséges válaszokat ad Paul Krugman 2000 októberében publikált esszéje a likviditási csapdából való kilábalásra - írja Orosz Dániel. Krugman szerint a jegybanknak nem kell feltétlenül rendkívüli intézkedéseket foganatosítania, de maximálisan meg kell tudnia valósítani az inflációs várakozások olyan magas szinten való lehorgonyzását, amely képes kirántani a likviditási csapdából az országot. Másképp megfogalmazva, a likviditási csapdában a jegybanknak hiteles módon el kell köteleznie magát egy radikális monetáris expanzió megvalósítása mellett. Így nem is a technika, hanem maga a lazítás irányába megtett hosszú távú elköteleződés és annak a várakozásokba való tökéletes beültetése a döntő momentum.

Az amerikai jegybank jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a küszöbén áll annak, hogy másodjára is elindítsa eszközvásárlási programját, amely ugyan burkoltan, de úgy tűnik, hogy a fenti inflációs várakozások indukálásának is eleget tesz. A Fed eddig pusztán kommunikációs stratégiájának megváltoztatásával és a kvantitatív lazítás második fordulójának piaci várakozásokba való beültetésével is jelentős inflációs várakozásokat indukált. Mindemellett, még azt is meg lehet kockáztatni, hogy a befektetők az egyre távolabbi jövőbe kitolódó eseménynek látják a megvásárolt eszközök leépítését, a kamatciklus fordulópontja pedig már egyenesen a jövő homályába vész.

Az elmúlt hónapokban indukált inflációs várakozások valószínűleg csak akkor maradnak tartósan beárazva, ha ezt a Fed tényleges eszközvásárlásokkal meg is erősíti. A Fed, amennyiben folytatja a monetáris lazítást egyre mélyebbre hatol egy olyan feltérképezetlen területre, ahol nincs bevált módszer és begyakorolt legjobb stratégia, nincs precíz tudás arra vonatkozóan, hogy a nem-konvencionális lépések milyen direkt és indirekt hatással járnak. Ezért a Fed egyre jobban hangsúlyozza, hogy az elkövetkező lépéseket előreláthatólag maximális flexibilitás és a beérkező makro adatok folyamatos monitorozása mellett, valamint a vásárlások mértékét „menet közben” kalibrálva fogja megvalósítani. Mindezek eredményeképpen  azonban a Fed a háttérből folyamatosan inflációs várakozásokat indukál és az egyre távolabbi, ködös jövőbe tolja a kamatciklus fordulópontját, mintegy abba az illúzióba ringatva a piaci szereplőket, hogy a monetáris lazítás tartós marad - olvasható az AXA csoport Magyarország stratégiai elemzési igazgatójának összefoglalójában.

Privátbankár