2005-ben ezen a napon döbbent rá a világ, hogy valami nagyon nagy baj történt a földgolyó egyik legszeretettebb városával. A vihar dühöngését ráadásul az újkori történelem egyik legszégyenteljesebb fosztogatási rohama követte, amely legalább akkora károkat okozott tulajdonban és lelkekben egyaránt, mint maga a természeti csapás. És itt a lelki károkról érdemes hangsúlyosan beszélni, hiszen New Orleans nagyon más, pesszimista megfogalmazások szerint nagyon más volt, mint a glóbusz többi nagyvárosa.
Az egy dolog, hogy amint kiderült, mekkora a kár, nagy erővel beindult az újjáépítés, megmozdult egész Amerika, sőt, az egész világ, hogy segítsen, irgalmatlan erőfeszítések árán helyreállt a rend és a közbiztonság, működni kezdtek a közüzemek, normalizálódott a helyzet. De a város lakóinak jelentős része ma sem tért még vissza eredeti lakóhelyére, mások pedig még mindig lakókocsiban élnek a saját, összeomlott vagy újjáépítés alatt álló házuk kertjében.
A katasztrófa helyszínére ellátogató Bush elnököt most is súlyos kritikák fogadták, nemcsak a hurrikán idején elkövetett szövetségi hibák, hanem a rekonstrukció lassúsága miatt is. De itt a helyreállítás is más feladat, tán nehezebb is, mint máshol. Csak egy érdekes szám a BBC összeállításából: a Francia-negyed 5000 hivatásos zenészéből 3000 még nem tért vissza a városba. Az utcák is csendesebbek, a jazz-világ szentélyei is félgőzzel működnek, sokan panaszkodnak, hogy egyelőre nem tudják fenntartani magukat a muzsikából, mert a turisták jelentős része is elmaradt. Hadd tegyem hozzá: a katasztrófa-turisták pedig, akik a rombolás színterein borzonganak, nem biztos, hogy igénylik a minőségi jazz élményét. És ez csak a zenészek és a zene állapotát jellemzi: New Orleans a művészetek minden ágától pezsgett a katasztrófa előtt.
Persze a dolog fordítottan is érvényes, amíg New Orleans nem tér igazán magához, addig nem is annyira vonzó célpontja a látogatóknak, akik nemcsak a pénzükkel, hanem egyszerűen az ottlétükkel állítanák helyre az igazi életet. Valahogy tehát együtt kell kitörni a hurrikán okozta megrázkódtatásból. Egy katasztrófa sújtotta gazdasági övezet helyreállítása befektetés és kapacitás kérdése, New Orleans helyreállítása azt jelentené, hogy a város visszakapná színesen vonzó, szeretnivaló francia-spanyol-fekete-amerikai kultúráját, és visszakapná az optimizmusát.

Fotó: Kari Dietz, iReport, CNN
Pedig ez az optimizmus New Orleans legsötétebb két évvel ezelőtti napjaiban is élt, amiről a CNN fotóalbumának egy döbbenetes képe tanúskodik: a hurrikán elvonulása után valaki egy drótkerítés lyukaiba tömött fenyőtobozokból rakta ki a messzire látszó feliratot: hope, azaz remény.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Ötpárti tárgyalások, ötpárti felelőtlenségek
Bulis Balaton, nyugis Balaton
Lesz-e egyáltalán 2012-ben foci-EB?
Inkább magukban gyűrődnek a magyar autósok
Politika, pornó és a zöld laptop