
Egyébként rakoncátlan leánygyermekeim még a kilencvenes években is tartották magukat ahhoz a néphiedelemhez, hogy a zöld Trabant szerencsét hoz, a tizedik meg pláne, visítva vetélkedtek, melyikük stoppolja először a tizediket. Node nem erről akarok beszélni, hanem hogy hiába eltalált az új Trabi színe, túlságosan jól sikerült a formák lekerekítése, a hátsó rész például teljesen gömbölyű, pedig a Trabi-feelinghez hozzá tartoztak azok a bizonyos csúcsos hátsó lámpák, amelyek az új modellel ellentétben büszkén kiemelkedtek a csomagtartó vonalából, halvány keleti utánérzéseként a gonosz imperialisták csodálatos fecskefarkú járgányainak.
Szóval a Mini új változata például tetszik, a Beetle-t elfogadtam a cserebogár újjászületéseként, ez az új Trabi viszont nem hozza igazán a retro-élményt, tudják miért? Nos az eredeti Volskwagen a maga módján egy eredeti és kiváló konstrukció, a Mini pedig egy korszakosan zseniális kis jószág. Tehát esetükben egy jó kocsiból lett egy jó kocsi. Az eredeti Trabant igazából - hagyjuk a megszépítő messzeséget, legyünk őszinték - egy kalap ócskaság volt.
És ha a retro-Trabi nem lesz büdös, nem ereget kék ködöt ha egy hét város után kimész az országútra, nem visít, mint egy túlhajszolt malac, nem rázza szét fél óra alatt a hátsódat, nem görcsöl be a karod a kormánytól, nem kezd kétségbeesve rezegni 110-nél, ha lesz fűtése télen is, ha nem lövi ki magából a gyertyát, nem ázik be a gyújtása, nem szitál a legkisebb keresztszéltől, nem deformálódik a karosszériája, nem áll ki mindenféle fém öt év után az üléseiből, akkor hol itt a retro-élmény? Ez bizony nem újjászületés, hanem súlyos történelem-hamisítás. Épp a nosztalgia lényege vész el. Szóval miért is adnék ki pénzt, nyilván sok pénzt, egy kényelmes és modern, csendes és gyors, tágas és megbízható Trabantért?
Márványi Péter
Jön az élvezet: újra Trabantba szállhatunk?
Újra divat lett a kommunizmus az NDK-ban
Emlékek a kifli-Trabantról
De mi lesz a roncsautókkal?