Romániai magyar dilemma: politika, nagyban

Ehhez képest a biztosan befutó jelöltek a helyzet jelenlegi állása szerint azonosak a bukaresti kormány két magyar tagjával. Nos, felfogható ez egyfelől a belmagyar politika fordulataként, tehát hogy az RMDSZ elutasítja a közeledés gesztusát. És felfogható úgy is, némi malíciával, hogy ezt a két rátermett fiatal szakembert az RMDSZ akkor is frontvonalban akarja tartani, ha netán közben ki is esnének a kormányból, mert maga az RMDSZ is kiesne a koalícióból.

Ugyanakkor viszont, ha sikerülne elvonatkoztatni ezektől a politikai szempontoktól, és azt nézi az ember, hogy nem a romániai törvényhozásba, hanem az Európai Unió testületébe kell képviselőt választani, más lesz a döntés színezete. Adott két figura, kiváló brüsszeli és strassbourgi kapcsolatrendszerrel, az egyik gazdasági szakemberként az ország külkereskedelmének felfuttatásában játszott komoly szerepet, a másik Románia informatikai és távközlési hálózatának alapos modernizálását vezényelte.

Ugyanakkor sokak szerint mostantól a romániai magyaroknak a kisebbségi problémák kezelését is legalábbis részben az európai fórumokon kell kiharcolniuk, a kérdés, hogy ezek a fiatal technokraták hogyan működnének ebben a szerepkörben. A romániai magyarok dilemmája tehát, hogy vajon a hazai politika folytatásaként, vagy egy új európai politika indításaként kell-e embert találni a strassbourgi székekbe? Mi lesz a fontosabb, a politikai vonalak érvényesítése Európáig, vagy az európai támogatással történő gazdasági-modernizációs átalakulás, ami persze visszahat a honi politikára is? Kik kellenek az Európai Parlamentbe, kemény de netán kudarcos politikai bajnokok vagy csendesen sikerorientált kijárók, érdekérvényesítők?

Ezeket a dilemmákat néhány éve a magyarországi magyaroknak is meg kellett oldaniuk, és a válaszok itthon sem voltak mindig meggyőzőek.

Márványi Péter jegyzete