(1).jpg)
Az írországi "nem" után Sarkozy azonnal leszögezte, hogy a válsághelyzet kezelése mellett - amely a francia elnökség elsődleges feladatává vált - nem változat Párizs négy európai programjának megvalósításában, nevezetesen a bevándorlási paktum, az energiabiztonság és a klímavédelem, a közös agrárpolitika, valamint az európai védelmi politika témaköreiben.
A köztársasági elnök szerette volna, ha a francia EU-elnökség idején sikerül a lisszaboni szerződésben meghatározott új intézményrendszert előkészíteni és az abban előírt új posztokra, például az Európai Tanács két és fél éves időtartamra szóló elnöki tisztére kiválasztani a legmegfelelőbb személyt. Ez az ír népszavazással jelenleg lekerült a napirendről, s mivel a válsághelyzetre a legutóbbi brüsszeli csúcstalálkozón semmilyen megoldás nem született, Nicolas Sarkozy július 11-én az ír fővárosba látogat.
A párizsi sajtó szerint Sarkozy nehéz feladat előtt áll: úgy kell meggyőznie Brian Cowen ír miniszterelnököt, hogy 2009 tavaszán írjon ki egy újabb népszavazást a reformszerződésről, hogy közben nyitottnak kell mutatkoznia az írek kérdésfelvetéseire és nem szigetelheti el az országot az EU-n belül. Ezzel párhuzamosan az újabb, október 15-i brüsszeli csúcs előtt a csehekre is nyomást kell gyakorolnia a francia EU-elnökségnek, hogy ratifikálják a reformszerződést.
Bár Párizs több fórumon is ígértet tett arra, hogy nem kívánja saját elképzeléseit a többi tagállamra ráerőszakolni, az európai bevándorlási és menekültügyi paktum tervét egyértelműen az új francia bevándorlási politika ihlette. Ennek lényege, hogy a befogadó országnak, az EU esetében pedig közösségnek nem kötelessége "elszenvednie" a spontán érkező bevándorlást és joga van gazdasági igényei és befogadóképessége szerint "megválasztania" és szabályoznia a migrációt. Párizs arra szeretné rábírni a tagállamokat, hogy az EU tiltsa be az egy-egy tagországban tartózkodó illegális bevándorlók tömeges legalizálását, ahogy az még a közelmúltban is, 2003 és 2007 között Olaszországban és Spanyolországban kétmillió külföldivel történt.
A francia álláspont szerint elsősorban azért van szükség közös energiapolitikára, mert az európai szolidaritás nevében úgy kell biztosítani az energiabiztonságot minden tagállamban, hogy megszűnjön a kelet-európai országok függősége az oroszországi gáztól. A francia kormány esküszik a Franciaország energiaellátását 75 százalékban biztosító atomenergia fontosságára, megbízhatóságára és tisztaságára.
A közös mezőgazdasági politikát (KAP) illetően Párizs kívánja előkészíteni a 2013 utáni időszakra a jelenleg évente 42 milliárd eurós mezőgazdasági támogatások igazságos újraelosztását. A kettős nyomással, a britek és a skandinávok szkepticizmusával és a Kereskedelemi Világszervezettel (WTO) szemben Párizs az élelmiszerárak megemelkedése miatt az erős és modernizált KAP-ért fog harcolni, amely az eddigieknél jobban közelít a piac realitásaihoz, azaz a növekvő kereslet kielégítéséhez, de annak a gondolatnak a védelmében, hogy "Európa mezőgazdaságának működését nem lehet teljesen kiszolgáltatni a piac törvényeinek". Ez sem ígérkezik könnyűnek, tekintve hogy a francia mezőgazdasági termelők az EU-támogatások legnagyobb haszonélvezői.
A közös európai védelmi politika jelenti a legnagyobb dilemmát a francia elnök számára, aki a programmal Franciaországnak a 2009 tavaszán várható visszatérését a NATO-ba is szeretné előkészíteni, miközben Párizs költségvetési okokból leépíti hadserege személyi állományának ötödét.
A francia elnökség egyik legjelentősebbnek szánt terve pedig Nicolas Sarkozy szívügye, az Unió a Mediterrán térségért nevű kezdeményezés: július 13-án a Párizsban megrendezésre kerülő euró-mediterrán csúcstalálkozóval indul útnak, amelyre a 27 európai tagállam mellett a földközi-tengeri térség valamennyi országának vezetője meghívást kapott.
Kidobhatják az unióból Írországot és Csehországot
Merkel: az ír "nem" akadályozza a bővítést
Keresik a gyógyírt a csalódásra
Kettészakad az Unió?
MTI