
Történik mindez annak az autoriter szörnyvilágnak a keretei között, amiről egyesek azt mondják, hogy el kell fogadnunk, mert ez az ő világuk, ők így éltek, élnek, az ő hagyományaik szerint ez a természetes és a normális. Hát most ez az ügy azt bizonyítja, hogy nem, ez nem lehet normális és nem lehet elfogadható, ahol a tradicionálisan hierarchikus társadalmi rend tisztelete jegyében millióktól veszik el a túlélés esélyét.
Lakásvásárlás akár 0% önerővel, június 30-áig jelentősen csökkentett egyszeri költséggekkel |
22 ezernél is több halott Mianmarban
Vajon sikerülhetne-e a nyugatiaknak katonai konvojjal bejuttatni a szükséges dolgokat egy elvakult és önnön hatalmának megtartásával elfoglalt junta négyszázezres hadseregével szemben? És akkor megint itt az újabb rettenetes dilemma, amit a segíteni akaró külvilágra kényszerít ez a helyzet, mennyit ér azok élete, akiket meg lehetne menteni, azok életével szemben, akiket esetleg meg kellene ölni, hogy a milliók megmeneküljenek?
Hát igen, könnyebb volt akár néhány évtizede egy ilyen helyzet megoldása, mert a világ többsége számára a helyzet maga alig létezett, dilemma pedig semmiképp. Apró betűs hír volt nyugaton, hogy valahol keleten valami áradás megölt valamennyi embert, esetleg ott szerepelt egy riasztó szám is, de a nyugati újságolvasó nem érezte érintettnek magát a történésektől.
Ma bárki, aki bárhol él, elég pontosan tudja, mi történik bármilyen messzi vidékén a földnek, mivel tehát van információ és a segítség eszközei is rendelkezésre állnak, a nem érintett földrészeken is érzik az emberek a felelősséget. És a tehetetlenséget is, amiért egy pokoli junta kiszolgáltatja saját lakosságát a halálnak, a bolygó többi részét pedig a lehető legrosszabb döntéskényszereknek.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
A sógorokat csak az olcsó magyar fogorvos érdekli
Országok sorsa múlhat az interneten
Nálunk még a többségi kormányzás is "pokoli"