Stabilitás Pénztárszövetség: az állam eddig rosszabb gazda volt

A magán nyugdíjpénztári vagyon – 3047 milliárd forint – teljes államosítása és annak a nyugdíjrendszer hiányának ellentételezéseként való felhasználása változatlan érteken számolva a romló demográfiai helyzet nélkül is legfeljebb 9 éven keresztül lenne képes a nyugdíjkasszából hiányzó évi 334 milliárd forintot pótolni.

Az állami nyugdíjrendszer 1992 óta folyamatosan hiánnyal küszködik, amit a járulékvagyon gyors csökkenése csak tovább fokozott – állapítja meg a Társadalomkutató Intézet (TÁRKI) 2010-ben készült tanulmánya. Mivel a rendszerből hiányoznak az automatikus alkalmazkodás algoritmusai, az állami tb-rendszer hiányát az elmúlt 20 évben csak válságok árán, külső kényszerek hatására, drasztikus lépésekben lehetett korrigálni. Ilyen korrekció volt az 1997-es nyugdíjtörvény, amely a biztosítottak nettó nyugdíjvagyonának több mint felét eltüntette, és ilyen volt a Bajnai-kormány 2009-es csomagja, amelyben visszavonták a 13. havi ellátást, felemelték a korhatárt és leszorították a már megállapított járadékok éves indexét - tudtuk meg a hazai pénztárak 100% tömörítő Stabilitás Pénztárszövetségtől.

A TÁRKI kutatásának megállapítása szerint a keresztmetszeti vagy éves hozamok a felosztó-kirovó nyugdíjpillérben éppúgy értelmezhetők, mint a tőkefedezeti pillérben. A felosztó-kirovó pillér keresztmetszeti hozama a nyugdíjrendszer nettó kötelezettségállományának azon éves növekménye, ami mellett a rendszer hosszú távú egyensúlya megvalósul. A hosszú távú egyensúly a rendszer nettó kötelezettségállományának (azaz a biztosítottak nettó nyugdíjvagyonának) egyenlősége a rendszer járulékvagyonával.
"Ezen számítás alapján világosan látszik, hogy az állami nyugdíjrendszer nagyobb veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni bizonyos időszakokban, mint amelyet a magánnyugdíjpénztárak szenvedtek el a 2008-as válság kapcsán. Az 1995-1996-os mélyponton az állami nyugdíjrendszerben összegyűlt veszteség megközelítette a 40 százalékot, amit csak a drasztikus kiigazításokkal tudott az állam ellensúlyozni. Ilyen korrekció volt az 1997-es nyugdíjtörvény, amely a nettó implicit nyugdíjadósság (azaz a biztosítottak nettó nyugdíjvagyonának) több mint felét eltüntette, és ilyen a 2009-es Bajnai csomag, amelyben visszavonták a 13. havi ellátást, felemelték a korhatárt és leszorították a már megállapított járadékok éves indexét" - emlékeztet a Stabilitás.

A keresztmetszeti hozamráta ismeretében megmondható, hogy milyen teljesítményt nyújtott a felosztó-kirovó pillér Magyarországon a rendszerváltás után, a járulékvagyon radikális csökkenése és a nyugdíj-kötelezettségek növekedése idején, majd a 2000-es évek elején, amikor a két Ratkó-nemzedék (az eredeti Ratkó-generáció és a Ratkó-unokák) egyszerre volt járulékfizető.


„Az adatokat vizsgálva kiderül, hogy a felosztó-kirovó pillér sem tudja kikerülni a válságok hatásait. A kilencvenes évek eleji foglalkoztatási válság jóval nagyobb veszteséget okozott a felosztó-kirovó rendszerben, mint a 2008-as tőkepiaci válság a magánpénztárakban” – mutatott rá a TÁRKI elemzése.


A rendszert 1992-ben csak a várományok 31 százalékos leértékelésével lehetett volna stabilizálni, ami jóval meghaladja a 2008-as pénztári veszteségeket. Ezután ráadásul még további negatív hozamokat eredményező évek következtek. Az 1995-1996-os mélyponton az összegyűlt veszteség megközelítette a 40 százalékot – állapítja meg a tanulmány.

Tíz év és felbillenhet az állami nyugdíjkassza?

A 2010. évi költségvetésben a nyugdíjalap hiányára 694 milliárd forint az előirányzat . Ebből jelenleg 360 milliárdot „lefed” a magán nyugdíjpénztári tagok 14 hónapra eltérített 8 százalékos járuléka, a maradék több mint 334 milliárd forint hiány viszont pontosan jelzi, hogy a befizetések még így sem elegendőek a jelenlegi nyugdíjak kifizetésére. Ez pedig önmagától nem szűnik meg, sőt: a demográfiai helyzet romlása ennek a hiánynak a tartós növekedését jelzi előre. A magán nyugdíjpénztári vagyon – 3047 milliárd forint – teljes államosítása és annak a nyugdíjrendszer hiányának ellentételezéseként való felhasználása változatlan érteken számolva a romló demográfiai helyzet nélkül is legfeljebb 9 éven keresztül lenne képes a nyugdíjkasszából hiányzó évi 334 milliárd forintot pótolni. A tb hiánya várhatóan azonban növekedni fog, mivel a legnépesebb korosztályok, az úgynevezett Ratkó-gyerekek rövidesen nyugdíjba vonulnak, miközben az járulékfizető népesség nem nő érdemben. A visszaáramló pénztári vagyon piaci értéke pedig az állam gyors likvidálási igénye miatt várhatóan csökken a pénztárszövetség szerint. Ennek hatásaként a magánpénztári rendszer államosítása csak rövid ideig ellentételezheti a hiányt és várhatóan öt éven belül a társadalombiztosítás helyzete ismét ellehetetlenülhet. Ezt az időt tovább csökkentheti, ha kormány egyéb költségvetési célokra is fel kívánja használni az államhoz visszaáramló magánpénztári vagyont, így társadalombiztosítás komoly szerkezeti reformok nélkül néhány éven belül ismét súlyos válságba kerülhet. 

„Mivel az állami nyugdíjrendszer sem képes biztos hozamokat garantálni, ezért fontos, hogy a kockázatokat megosszuk, és a felosztó-kirovó mellett egy tőkefedezeti pillérre is támaszkodjunk” – vonja le a kutatás eredményei alapján a következtetést Juhász Istvánné, a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára. Nem véletlen, hogy Európa legtöbb országában vegyes rendszerek működnek, hiszen a két pillér kockázatai nagymértékben eltérnek egymástól, ezért a kockázatmegosztás jelenti jövő nyugdíjainak biztonságát.

"A magyar kormány által választott drasztikus megoldás azonban a jövő nyugdíjainak kifizetéséért viselt kockázatot 100 százalékban a magyar államra terheli, és egyelőre egyáltalán nem garantált, hogy az átfogó reformokra váró tb-rendszer képes lesz ennek a feladatnak megfelelni" - zárja közleményét a Stabilitás Pénztárszövetség.

Privátbankár - Zsiborás Gergő