Nemrég egy jó humorú távozó pártvezér nekrológnak nevezte a tevékenységét méltató szövegeket, pedig egyébként élete szemlátomást igen derűs pillanata volt, hogy megvált a tisztségétől.
Az egészségügyi miniszter esetében annyiban stimmel nekrológokat emlegetni, hogy sokan valóban szinte, vagy nem is szinte, a sírba kívánták. Akkor most itt egy rendhagyó nekrológ, emlékezzünk Molnár Lajosra, az újkori Magyarország történetének egyik leginkább közutált tárcavezetőjére.
Nos amit mindenképp első helyen kell rögzíteni: lehet, hogy sokmindenben tévedett, lehet, hogy volt jónéhány balfogása, lehet, hogy koncepcionális hibái is voltak, ez az, amit egy nem szakértő újságíró csak gyaníthat olykor, de nem mondhat ki biztosan. Az viszont biztosan kimondható, hogy Molnár csinált valamit, balfogásai, tévedései és esetleges koncepcionális hibái is annak jegyében születtek, hogy változtatott azon, amin elődei nemigen voltak hajlandók változtatni.
Vagy nem akartak, vagy nem mertek, vagy vérző fejjel vonultak vissza az egészségügy rogyadozó sáncai mögé, miután az első óvatos kísérletre megkapták az első nyílzáport a nyakukba. Tehát: volt Molnár Lajos, és volt reform. Ritkán válik oly fontossá egy tárcavezető lemondásának igazi oka, mint az ő esetében.
Bizonyos nyilatkozatok szerint belefáradt a harcokba, nos igaz, ő nem elfogadtatni, hanem átverekedni akarta a reformot. Ez például egyike azon izgalmas koncepcionális kérdéseknek, amit igen nehéz tisztázni, vajon ez volt-e a célravezető, keményen végigharcolni az intézkedéseket, vagy óvatosabban meg kellett volna várni, amíg mindenki belátja a lépések hasznát, értelmét.
Nos, egy racionalitásra épülő társadalomban nyilván ez utóbbi lett volna célravezető, de az a gyanúm, a pokróc Molnárnak igaza volt: ebben a világban, ilyen körülmények között, amikor az irracionalitás nemcsak a politikát uralta el, hanem az utcára is kibugyogott, amikor ez a kormány sokak számára már egyszerűen nem léphetett jót, de még elfogadhatót sem, amikor egy komoly közszereplő nemcsak az ingatlanok ellopását, hanem már a szcientológiát is emlegette a kórházreform kapcsán, nos ilyen helyzetben nem volt ésszerű az ésszerűségre apellálni, örökkévalóságig várni a ráció eluralkodására.
Ilyen helyzetben logikus, hogy a reform kezdeményezője és végrehajtója közutálat tárgya lesz, és Molnár valóban nem tett túl sokat ez ellen, ami persze már erősen alkati kérdés. De lehet, hogy épp ezért volt alkalmas a változások beindítására. És nem tudom, hogy egy túl rokonszenves utódnak mennyi az esélye a sikeres befejezésre.
Kóka szerint még nincsenek utódjelöltek
Lemondott az egészségügyi miniszter