Uniós horoszkóp az ikrek jegyében

Nehéz csak úgy leírni, kimondani, lazán és indulatmentesen, hogy az Európai Unió jövője, legalábbis pillanatnyilag, egy kissé agresszív, bulldózer jellegű politikus-ikerpár kezében van. Márványi Péter jegyzete

Nehéz csak úgy leírni, kimondani, lazán és indulatmentesen, hogy az Európai Unió jövője, legalábbis pillanatnyilag, egy kissé agresszív, bulldózer jellegű politikus-ikerpár kezében van. Mindenesetre, ha lengyel lennék, egyrészt nyilván pokolian büszke lennék, hogy az elmúlt napokban az EU két legnagyobb országának vezetője, a francia elnök majd a német kancellár is épp az én miniszterelnökömnél és köztársasági elnökömnél gazsulált, hogy ugyan ne legyenek, ne legyünk mi lengyelek már olyan hajthatatlanok, ne akadályozzuk meg a magunk külön véleményével az Unió alkotmányának elfogadását, egyezzünk bele a többség által javasolt szavazási rendbe.

Másrészt azért lengyelként is nyugtalan lennék, hogy épp az én miniszterelnököm és köztársasági elnököm veszi magára annak ódiumát, hogy kompromisszumképtelenségével szétverje a csütörtök-pénteki uniós csúcsot. Lengyelként biztos kidülleszteném a mellem, és azt mondanám, igen, a nemzeti érdekek mindenek felett, de ugyancsak lengyelként mondhatnám azt is, vajon nemzeti érdekem-e, hogy saját magam veszélyeztessem ama formáció jövőjét, amelynek támogatási rendszere révén remélem az én gazdaságomat és infrastruktúrámat megerősíteni?

Lengyelként élvezhetem egész Európa kiemelt figyelmét, de közben ugyancsak lengyelként attól tarthatnék, hogy egész Európa tőlem fog tartani, ne adj Isten engem fog utálni, ami azért minden nemzeti előny ellenére nem egy kellemes dolog. Tartottak ugye a bővítés előző hullámakor a lengyel vízvezeték-szerelőtől, aki a keleti munkaerő nyugati áradatának szimbóluma volt, az a riogatás alaptalannak bizonyult. De most nem a vízvezeték-szerelővel, hanem a lengyel választópolgárral riogathatnák Európát, aki tényleg hatalomra juttatott egy eleddig kompromisszum-képtelen politikai vonalat. Ha lengyel lennék, azt hihetném, nincs ennél jobb perspektíva, mint hogy hazám megerősödve kerüljön ki ebből a csetepatéból. De ha lengyel lennék, azért csak feltehetném magamnak a kérdést, vajon mi a szösznek kell nekem feltétlenül az uniós tagság? Vagy lengyelként komolyan hihetném, hogy majd most magam alá gyűröm az egész szerencsétlen kontinenst? És még egy érdekes apróság, vajon lengyel állampolgárként, három évvel azután, hogy Lengyelország belépett az Unióba, már soha nem jut az eszembe, nem juthat az eszembe, hogy már három éve az Európai Unió állampolgára vagyok? Lengyelként kiszúrok az európaival, de hát én is az vagyok, akkor kivel is szúrok ki végső soron és hosszú távon? Micsoda skizofrénia, saját magammal verekedem. Vagy legalábbis, mintha az ikertestvéremmel verekednék.

Márványi Péter jegyzete