Románia megelőzte Magyarországot - ez az immár szlogenszerű megállapítás Romániában a nemzeti önérzet hangján szól, Magyarországon pedig a nemzeti oldal fegyvertárának lett része, annak bizonyítékaként, hogy a magyar gazdaság milyen mélyre süllyedt. Pedig gyaníthatóan ebben az ügyben is csak a higgadt elemzés adhat reális képet.
Románia GDP-ben számítva valóban nagyobb gazdaság lett, mint Magyarország, ami amúgy nem túl meglepő, Románia jóval nagyobb ország, jóval nagyobb lakosságszámmal, és ahogy normalizálódott és piacosodott az ottani világ, nyilván úgy nőtt a GDP, pláne egy olyan felfutó periódusban, mint amilyet egyébként mi is átéltünk - a kilencvenes években. Egyébként az egy főre eső GDP-ben szomszédunk már jóval mögöttünk van. A külföldi beruházások összege nagyobb Romániában, de a lakosságszámhoz képest megintcsak nem magasabb.
Mi valahogy csak átkecmeregtünk az agrárium modernizálásának első lépcsőfokain, később meghatározó különbség lehet, milyen nagy hányada él Romániában a munkaképeseknek a mezőgazdaságból, és hogy az a mezőgazdaság mennyire modernizált, mennyire működik támogathatóan és fejleszthetően. Számokkal nemigen kifejezhető, hol tart az uniós jellegű közigazgatás felépítésében, a decentralizálásában az egyik és a másik ország, hol lélegeznek önállóan és hol vannak továbbra is a központhoz kötve a régiók, vagy: ami Magyarországon azért okoz konfliktusokat, mert beindult az átalakítása, vagyis egészségügy, oktatás, az odaát még a nagy strukturális változások előtti állapotban küszködik.
Van, amiben Románia megelőzött minket, van, amiben messze nem, mindezzel együtt legalább mi ne essünk abba a hibába, hogy saját lehetőségeink helyett mások máshonnan induló, más összetevőkkel alakuló pályája legyen a mérce, ráadásul épp akkor, amikor egy igen rossz eszközökkel lezajlott történelmi vetélkedést kellene egy életre lezárnunk. Úgy általában hasznosabb talán, ha nemzeti önérzetem dagadását nem egy másik nemzeti önérzettel szemben határozom meg, hanem saját országom fejlődésére alapítom.
Mert fontos kérdés ugyan, hogy mennyi beruházást és tőkét sikerül akár a szomszédainkkal vetélkedve magunkhoz vonnunk, de még ebben is inkább leszünk sikeresek, ha nem elkülönülten méregetnénk egymást, hanem jól összekeverednénk, egymás országába exportálnánk a tőkét, beruháznánk, minél több közös vállalkozást és támogatott projektet futtatnánk. Ha már szomszédok vagyunk az Unióban, ennek az előnyeit kellene megtalálnunk, nem pedig nemzeti büszkeségünk korlátait.