
Nos először is az elmúlt hónapok tapasztalata erre az optimizmusra nem biztos, hogy jogosan jogosítja fel a miniszterelnököt. Vagyis bizonyos kérdésekben bizonyos érdekek mentén akkor is van ütközés, ha korábban lett is volna közmegegyezés. Erre a tanügyi viták adnak jó példát, mert abban volt közmegegyezés, hogy kell a felsőoktatásnak a plusz pénz a fejlesztésekre: ha azonban a kormányzat a tandíjakból akarja fedeztetni a fejlesztések egy részét, akkor az a baj, ha viszont van pénze valamire, mint például a most bejelentett sokmilliárdos plusz programra, akkor azt vágják a fejéhez, hogy értelmetlenül osztogat.
Aztán azt is érdemes végiggondolni, hogy mi marad a reformból a közmegegyezés eredményeképp. Lehet ugyan, hogy sok politikus szövegében a reformok sürgetése is előbukkan, de amikor a konkrétumokra kerül a sor, kiderül, hogy a bírálók akarata szerint a legfontosabb, legdöntőbb lépések hullanának ki a változások folyamatából.
Amikor az egészségügy átalakítása körül beizzottak a kedélyek, elsőször csak a vizitdíj volt a hadakozás tárgya, és erről még gondolhatta az ember, hogy igazából a reformoknak ez egy nem annyira húsbavágó, szimbolikus ám nem lényegi eleme. De ha a politikai erők bekapcsolódnak a küzdelembe, onnan kezdve nincs ilyesfajta distinkció, ábránd lett volna azt hinni, hogy az ellenzék elutasítja a vizitdíjat és elfogadja a biztosítási rendszer versenyalapúságát: hát persze, hogy ez utóbbi ellen is beindult a háború, ami pedig már a reform szívének szegezett kés volt.
A mostani helyzetre nézve tehát az a sajnálatos következtetés vonható le, hogy olyan bársonyos közmegegyezés továbbra sem igen képzelhető el, amely a reformok lényegét lényegi mód érintetlenül hagyja. Vagyis a bársonyos reformból akkor sem biztos, hogy marad reform, ha igazán jól előkészítik, sőt, ez esetben az igazán jó előkészítés, a sikeres közmegegyezés inkább a reform kivonását jelenti, bársonyból meg nem lesz új és hatékony egészségügyi rendszer.
A bársonyos reformból tehát félő, hogy csak a bársony marad, mert ma a közmegegyezés választóvonala nem a kemény és a puha, bársonyos és pokróc-durva reform, hanem a reform és a nem reform között húzódik.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Felülről lefelé, kívülről befelé pusztít a stressz
Végre beengednek Romániába egy magyar mozdonyt
Nemes kezdeményezés, bukásra ítélve
Makro-gondok - mikro-kicsinyesség
Megrogynak a szocializmus tornyai
Ha majd a jelzőlámpák is sztrájkolnak...