Világos és sötét zöldek: környezetvédelem, okosan

A környezetvédelem világnapján az ember tisztelettel szól a környezetvédőkről, minden tisztelet nélkül a környezetrombolókról, és a kétkedés hangján beszél azokról, akik a környezetvédelemből is valami radikális őrületet csinálnak.

Először is valóban sokminden jó történt ezügyben az elmúlt években, nálunk is. Ha majd augusztusban eljut oda a család, örülünk a tiszta Balatonnak, és nagyon örülök, hogy eltűnik az az óriási bűzös száj, ami az Erzsébet-híd mellett önti a Dunába a mocskot, ennek érdekében el fogom viselni a rakpart-lezárásokat is, mert hátha egyszer a Duna vize tisztaságának is örülhetek végre. Örülök, hogy egy magyar miniszter neki mert menni az osztrákoknak és a németeknek is, akik valami módon minket piszkoltak, örülök, hogy van egy környezetvédelmi miniszter Romániában, akit azért akarnak beperelni, mert akadályoz egy ciános aranybányát.

Nem örülök viszont annak, ha azt hallom, hogy egy-egy nagy cég azért megpróbálja kijátszani a szabályokat, illetve a végtelenségig kihasználja a kereteket, viszont az mindenképp új és örvendetes fejlemény, hogy a vállalatok többsége úgy érzi, a környezetvédelem ügyében jó képet kell mutatnia a világnak, ez még akkor is pozitív fejlemény, ha egy-egy cég esetében netán a jó kép mögött kevés az igazi jó tett.

Hasznos, hogy egy egész iparág foglalkozik környezetvédelmi berendezések, rendszerek gyártásával, remélhetőleg e gyártási folyamatok sem szennyezik a környezetet. De kifejezetten utálom, hogy miközben már mindenki felelős az ózonrétegért, a klímaváltozásért és az energiatakarékosságért, senki nem felelős az országutak és árokpartok mellett felejtett szemétkupacokért, amelyek javarésze nem egy-egy gonosz cég hulladéka, hanem a háztartások zsákos szemete, vagyis az amúgy környezettudatos állampolgároktól származik.

Jellemzően szomorú, hogy egyes spontán szemétlerakatok épp a szelektív gyűjtőszigetek mellett-mögött alakulnak ki. És nagyon nem szeretem, amikor a környezetvédelem eszközzé degradálódik, mondjuk egy beruházás megakadályozására, nem szeretem, hogy nem tudni, hová megy majd a forgalom az új Duna-hídról, mert az M0-ás összes lehetséges folytatását megvétózták, nem szeretem, hogy nem lehet normálisan hajózni a mi Duna-szakaszunkon, mert állítólag az is rombolná a környezetet, nem szeretem, hogy be lehet dobni az ürgéket is egy reptér késleltetésére, egy lélegzettel lehet kompromittálni a környezetvédelmet és a civil társadalmat.

Bizony ezt is érdemes végiggondolni ezen a napon: nem szabadna szembeállítani a gazdaságot, az infrastruktúra fejlesztését a környezetvédelemmel, mert ez a szembenállás egyáltalán nem szükségszerű. Az okos és kompromisszumképes környezetvédelem előbb-utóbb eléri a célját, a környezetvédelmi demagógia viszont súlyosan szennyezi a társadalmi környezetet.

Nekem az emberi technika és természet harmóniáját az az életre szólóan gyönyörű néhány perc szimbolizálja, amikor egy vitorlázó gép utasaként társává szegődhettem egy gemenci gólyának. Ugyanazon a körön repültünk, ő békésen figyelte, ahogy hozzá képest kissé sután próbálunk mi is motor nélküli fémszerkezetünkkel vele együtt emelkedni.

Márványi Péter jegyzete

Korábbi jegyzetek:

Vastagabb kenyér? A székely átlát a szitán
Még néhány emelés, és leszállunk a gázpedálról
Nyeregben a nemzet: vágta a Hősök terén
A több élelmiszer még nem garantál olcsóbb árakat
Magyar üzletemberek: merjünk kicsik lenni!