Vasárnap az Ukrán Biztonsági Szolgálat nagyszabású dróncsapást mért az orosz légierő stratégiai bombázóinak több támaszpontjára. A támadás híre és a felvételek – teljes joggal – bejárták a világsajtót, amely zömében – teljes joggal – látványos ukrán győzelemként értékelte a történteket. Azonban van néhány dolog, amit érdemes némi lábjegyzetként hozzáfűzni mindehhez.

De kezdjük az elején. Jelenleg annyit tudunk, hogy a „Pókháló-hadművelet” fedőnevű, 18 hónapja előkészületben lévő támadást orosz területre csempészett, majd ott teherautókra felszerelt konténerekből indították, kamerákkal ellátott, közvetlenül vezérelhető öngyilkos (FPV) drónok felhasználásával. Az nem teljesen világos, hogy minden drónt külön-külön vezéreltek-e (elképzelhető, hogy egy részük előre beprogramozott koordinátákat támadott, és az is, hogy a drónok egy része előre feltöltött képek alapján autonóm módon kereste meg a célt).

Video showing drone launched from truck. https://t.co/mf8ErnLKNf pic.twitter.com/0MbXD7fKo6

— Def Mon (@DefMon3) June 1, 2025

Ez azért érdekes kérdés, mert a támadást ukrán adatok szerint száznál is több (117) drónnal hajtották végre, az FPP-drónokat pedig néhány kilométeres távolságból lehet csak vezérelni. Ez tehát azt jelentené, hogy az ukránok a drónok mellett minimum több tucatnyi pilótát is sikeresen bejuttattak orosz területre, sőt a célpontként kijelölt bázisok környékére – igaz, egyes jelentések szerint a drónokat az orosz mobilhálózat segítségével, távolról irányították, ha így van, az újabb feketepont az orosz biztonsági szolgálatoknak, egyben egy újabb esélyt adott volna a drónok elektronikus zavarására. Az ukránok egyébként azt közölték, hogy az akció minden résztvevője már biztonságosan kijutott Oroszországból, míg az oroszok azt, hogy többeket őrizetbe vettek a támadással kapcsolatban – nyilván egyik állítást sem kell elhinni feltétlenül.

Betalált az ütés – de mennyire mélyre?

Az eredményekről maga Zelenszkij ukrán elnök azt közölte, hogy 41 harci harci repülőgépet ért csapás, és ez az orosz stratégiai légierő 34 százalékát érintette, az okozott kárt pedig 7 milliárd dollárra becsülik. A megtámadott bázisok négy, az irkutszki, rjazanyi, ivanovói és murmanszki régióban helyezkednek el, és összesen négy vagy öt támaszpontot ért csapás. A megrongált repülőgépek között Tu-95-ös, Tu-22M3-as, Tu-160-as stratégiai bombázókat, An-12-es szállítógépeket, illetve legalább egy A-50-es légtérellenőrző gépet emlegetnek.

Itt kell megjegyezni, hogy ugyan ezeket a számokat sok helyen tényként közölték, természetesen nem szabad készpénznek venni az ukrán jelentéseket. Jelenleg vizuálisan megerősített bizonyíték „csupán” nagyjából hét Tu-95-ös, három Tu-22-es és egy An-12-es esetében van a pusztulásról. Ezen felül biztonsan ért kár több-kevesebb másik gépet is, de ennek mértéke kérdéses.

Ukrainian drones struck Russian strategic aviation at the Belaya air base in Irkutsk – 4,800 km from Kyiv. pic.twitter.com/UBAi7znioR

— Michael MacKay (@mhmck) June 1, 2025

Ennek ellenére a támadás mindenképpen hatalmas fegyvertény Ukrajna részéről. A legtávolabbi megtámadott légibázis több mint 4 ezer kilométerre található az ukrán határoktól, az elveszített gépek pedig nemcsak az orosz légierő taktikai csapásmérő képességeinek, hanem az orosz stratégiai, nukleáris elrettentési képességeinek is részét képezték.

Ráadásul nagyrészt pótolhatatlanok. A Tu-95-ös és a Tu-22M3 a szovjet idők óta nincs gyártásban, sem új gépeket, sem az esetleges javításokhoz olyan főelemeket, mint a géptörzs vagy szárny nem tud már gyártani az orosz hadiipar. Elméletben a Tu-160-asok gyártását sikerült újraindítani az ukrán háború kitörése után, de ebből is legfeljebb 2-3 darabot tud elkészíteni az orosz hadiipar (és egyes vélemények szerint ezek is csak korábbi, félkész példányok, nem teljesen új gépek).

Ennél fogva bőven elképzelhető, hogy a nem teljesen megsemmisült, de találatot kapott gépek többsége is menthetetlennek bizonyul majd. A másik oldalon viszont elképzelhető, hogy néhány megsérült gépet sikerül más sérült gépekből „kannibalizált” alkatrészekkel bevethető állapotra hozni.

Fontos megemlíteni a sikeres támadás propagandaértékét is. Miközben a háborúval kapcsolatosan egyre inkább az a felfogás kezdett elterjedni, hogy Ukrajna defenzívában van, és csak idő kérdése, hogy az oroszok egyre nagyobb nyomást helyezzenek az ukrán fegyveres erőkre, ez az akció bizonyította, hogy – trumpi kifejezéssel élve – Ukrajnának is vannak még lapjai. Egy ilyen ötletes és váratlan csapás különösen nagy publicitást kap, és erősítheti az Ukrajnát támogató országok vezetőinek és közvéleményének eltökéltségét is. A másik oldalon pedig egy ilyen kudarc jókora lukat üt a „legyőzhetetlen” Oroszország narratívába.

Hiányozni fognak a Tupoljevek?

Ha azonban pusztán az objektíven megítélhető faktorokat nézzük akkor is elmondható, hogy a támadás a pótolhatatlan orosz gépek kiesésével mindenképpen jelentősen csökkenti az orosz légierő képességeit, méghozzá hosszú éves, ha nem egyenesen évtizedes távlatokban. De mit jelent ez az orosz-ukrán háború viszonylatában? Az oroszok a nehézbombázóikat leginkább Kh(X)-101, Kh-102, Kh-55-ös robotrepülőgépek indítására használták ukrán célpontok ellen.

Erre mostantól kevésbé lesznek képesek, ám ezek jelentősége egyébként is csökkent, ugyanis az orosz készletek is kimerülőfélben vannak az ilyen fegyverekből, amelyek egyébként is elég drágának számítanak. Helyettük az egyre fejlettebb iráni/orosz Sahed/Gerant drónokat, valamint a sikeresen felpörgetett gyártású Iszkander ballisztikus rakétákat használják. Az oroszok egyébként tengerről is képesek robotrepülőgépeket indítani, bár a fekete-tengeri flotta is súlyos veszteségeket szenvedett a háború során. Összességében tehát az ukránoknak némi könnyebbséget jelenthet a nehézbombázók egy részének kiesése, de ez önmagában messze nem döntő fordulat, sőt még az ukrán légvédelem problémáit sem fogja jelentősen enyhíteni. (Az elmúlt hetek pusztító orosz légitámadásai során például alig-alig használtak repülőgépről indított cirkálórakétákat.)

Sok szó esett arról is, hogy a nukleáris fegyverek bevetésére is képes nehézbombázók kiesése az orosz nukleáris elrettentés „egyik lábát” is kiütheti. Az úgynevezett „nukleáris triádnak” a földi telepítésű nukleáris fegyverek, illetve a tengeralattjárókról indítható fegyverek mellett valóban részei a bombázókról bevethető fegyverek, ám ezek jelentősége eltörpül a másik kettő mellett, különösen egy Oroszországéhoz hasonló méretű nukleáris arzenál esetén. Ráadásul az orosz légierő még nehézbombázók nélkül is képes lenne nukleáris fegyvereket bevetni más gépei segítségével, de erre remélhetőleg úgysem lesz szükség.

Ebből a szempontból egyébként érdekes kérdés lehet, hogy megerősíthetőnek bizonyulnak-e azok a jelentések, amelyek szerint a murmanszki támadásban nemcsak a légitámasztpontra, hanem a kikötőre csapást mértek az ukrán drónok. Murmanszk ugyanis a haditengerészet legmodernebb atomtengeralattjáróinak is fontos bázisa, márpedig ezek közül akár egynek a kiesése is sokkal komolyabban visszavetné az orosz nukleáris elrettentési képességeket, mint a bombázók megtizedelése.

A powerful explosion was heard in the Russian North Sea – where nuclear-powered submarines are serviced, Russian media reports.

This city is a strategically important port and one of the main centers of the Russian Northern Fleet.

Meanwhile, telephone communications are being… pic.twitter.com/xySzIK98PL

— BLYSKAVKA (@blyskavka_ua) June 1, 2025

Súlyos hanyagság és alkalmatlanság

A konkrét károknál ezért tehát izgalmasabb az elvi lehetőségeket áttekinteni. Ukrajna (újfent) demonstrálta, hogy képes teljesen váratlant húzni, és limitált erőforrásokkal látványos eredményeket elérni.

Az orosz titkosszolgálatok újabb csúnya pofont kaptak (például Igor Kirillov tábornok, az orosz nukleáris, biológiai és vegyi védelmi erők parancsnokának moszkvai meggyilkolása után, hogy csak egy példát mondjunk). Egy másfél éve zajló, rengeteg ember, eszköz, robbanóanyag orosz földön történő mozgását megkövetelő akció maradt teljesen rejtve előttük.

Az orosz háborúpárti, de nem állami irányítású csatornák e mellett azt emelik még ki, hogy miként volt lehetséges az, hogy az orosz légierő pótolhatatlan eszközei mindenféle fizikai védelem nélkül parkoltak a repülőtereken. Egy háború negyedik évében, miután az ellenség többször is bebizonyította, hogy akar és tud is csapásokat mérni akár mélyen orosz területen lévő célpontok ellen is. (A most megtámadott gépeket eleve azért vonták ki – hatalmas üzemeltetési és karbantartási pluszterheket vállalva az ezután sokezer kilométer távolságból indított támadásokkal – az ukrán határhoz közelebbi belarusz és orosz bázisokról, sőt később még a Szentpétervár vagy Moszkva közeli bázisokról is, mert az ukránok csapásokat mértek rájuk (az orosz bázisok esetén lassabb, esetlenebb, nagyobb, ukrán területről indított drónokkal).

Egy ilyen támadás sokkal-sokkal kevesebb kárt tudott volna okozni akkor, ha az orosz gépek nem a szabad ég alatt, hanem akárcsak mnimiálisan megerősített, zárt hangárokban parkolnak. És miközben Oroszország küzd a csúcstechnológiás alkatrészek hiányával, vagy éppen új repülőgépek építésével, azt még a legukránpártibb elemzők sem feltételezik, hogy az orosz gazdaság teljesítőképességét meghaladta volna néhány tucat vasbeton épület felhúzása az elmúlt egy-két év során.

„Mint már korábban is említettük, a Tu-95 és Tu-22 stratégiai repülőgépek gyártását már régen leállították, és nincs mivel pótolni őket. Ennek megfelelően ezek a veszteségek pótolhatatlanok. Ez minden kétséget kizáróan nagyon súlyos kár a stratégiai képességeink számára, amelyet mind a titkosszolgálataink súlyos tévedései, mind a repülőgépek iránti hanyag hozzáállás okozott, mivel a gépek még az összes támadás után is fedél nélkül álltak a nyílt terepen”

– olvasható az egyik orosz háborús blogon például.

Látványos volt az is, hogy az orosz bázisok légvédelme gyakorlatilag semmit nem tudott kezdeni a bejövő gyors, könnyen manőverezhető kis drónokkal. Ugyan a felvételeken hallani feltehetően légvédelmi géppuskáktól származó fegyverropogást, de valószínűleg kézifegyverekkel, sőt kövekkel több eredményt értek el a drónok ellen (az egyik felvételen orosz civilek láthatók, akik az indításra használt teherautó tetejére mászva kövekkel próbálják szétverni a még nem elindított drónokat).

Lol… Russian men climbed onto drone truck, trying to stop the drones from taking off…. pic.twitter.com/CFg9oTgLpP

— MAKS 25(@Maks_NAFO_FELLA) June 1, 2025

Mindenkinek van min aggódnia

Ha azonban most az ukránokkal szimpatizáló, esetleg csupán a NATO és Oroszország közti erőviszonyok miatt aggódó olvasóink arcán elégedett mosoly terül szét, akkor számukra is vannak rossz híreink.

Mint látható, ehhez az akcióhoz igazából semmi katonai csúcstechnológiára nem volt szükség. Néhány tucat, akár kereskedelmi forgalomban kapható drónokhoz nagyon hasonló FPV-drón, némi robbanóanyag, pilóták, néhány kamion, és persze találékonyság és elhivatottság kellett csak ahhoz, hogy Oroszország stratégiai légiereje súlyos ütést kapjon. Márpedig ezek bárhol a világon elérhetők.

És ha azt gondolnánk, hogy mondjuk az amerikai légierő bázisain minden adott egy hasonló támadás kivédéséhez, akkor tévednénk. Ahogy az oroszok, úgy az amerikaiak is úgy gondolkodtak eddig, hogy a legközelebbi ellenséges fenyegetéstől több ezer kilométerre található bázisaikon nem kell ilyesfajta veszélyektől félni. A The War Zone portál például arra hívja fel a figyelmet, hogy még az előretolt (tehát Kínához közeli) csendes-óceáni amerikai bázisokon sem épültek megerősített hangárok az itt állomásozó repülőgépek számára.

Az aktív védelmi intézkedések pedig az egész világon messze-messze a dróntechnológia fejlődése mögött kullognak. A meglévő légvédelmi eszközök gyakorlatilag tehetetlenek egy ilyen, több tucat drónból álló „raj” ellen, az elektronikus zavaróeszközök pedig csak bizonyos esetekben működhetnek hatékonyan (ha például a drónokat élő kapcsolaton keresztül vezetik pilóták, azt meg lehet zavarni, de ha GPS-koordinátákra repülnek, esetleg mesterséges intelligenciával megtámogatva, autonóm módon választanak célt, azt nem igazán).

Ami megtörtént most az orosz légierővel, az tehát megtörténhet nagyjából bármelyik légierővel a világon. És ha ez eddig nem jutott volna eszébe valakinek, akkor az ukránok most nagyon látványosan és nagyon pontosan bemutatták, hogyan is lehet egy ilyen akciót végrehajtani.

Még egy dolog, ami aggaszthatja mindazokat, akik nem Oroszország győzelméért szorítanak – vagy csak sajnálják az elvesztett életeket, mindkét oldalon. Oroszország egyrészt megalázó pofont kapott, másrészt ráadásul mégiscsak a nukleáris elrettentő erejét is csapás érte (még akkor is, ha ez, mint fentebb írtuk, valójában nem jelentős). Márpedig ez utóbbi „vörös vonalként” lett korábban megjelölve az orosz vezetés részéről.

Minden azt valószínűsíti tehát, hogy az orosz haderő vissza fog vágni, méghozzá igencsak durván. Már hétfő hajnalban újra záporoztak az orosz drónok és rakéták Ukrajnára, de lehetséges, hogy ez csupán a kezdet. Oroszország korábban is már fenyegetőzött például az Oresnyik „szuperrakéta” újabb bevetésével, akár Kijev ellen is, ez a lehetőség most is fennáll. Természetesen előkerültek azok a hangok is, amelyek szerint Oroszországnak taktikai nukleáris fegyver bevetésével kellene „rendreutasítania” Ukrajnát, de talán ennek az esélyes szerencsére elhanyagolható. Az viszont szinte biztosra vehető, hogy az ukrán városok ellen a következő napokban még az eddigieknél is súlyosabb támadásokat fognak intézni.

„A tömegpusztító fegyverek bevetését nem érzem valószínűnek, inkább arra számítok, hogy frontközeli ukrán nagyvárosok (Harkiv, Zaporizsja, Dnyipro, Odessza, stb.)  és Kijev ellen lesznek tömeges, minden korábbinál nagyobb, koncentrált támadások, ideértve esetleg a polgári infrastruktúra eddig kevésbé támadott elemeit is (nagyobb hidak, stb.) Nyilván kell néhány nap, hogy a szükséges képességeket összevonják, de ez tényleg csak napok kérdése”

– írja Rácz András Oroszország-szakértő friss posztjában.

Kérdés még az is, mindennek milyen hatása lesz az elvileg hétfőn Isztambulban folytatódó orosz-ukrán tárgyalásokra. Zelenszkij azt emelte ki, hogy az ukránok megmutatták, „mindent megteszünk függetlenségünk, államunk és népünk védelmében”. A tárgyalásokról pedig azt írta:

„Egy megbízható és tartós béke és a biztonság garantálása érdekében elő kell készíteni a legfelsőbb szintű találkozót. Az alapvető kérdések csak a vezetők által oldhatók meg. Hétfőn a mi delegációnkat Rusztem Umerov fogja vezetni.”

I heard reports from the Minister of Defense of Ukraine, the Minister of Foreign Affairs, the General Staff, our intelligence agencies, and the Security Service of Ukraine. Our defense, our active actions, and our diplomacy.

We are doing everything to protect our independence,… pic.twitter.com/MAz2stbUUR

— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) June 1, 2025

Oroszország egyelőre hivatalosan csak egy közleményben reagált, amelyben terroristatámadásnak minősítették a történteket, és miközben elismerték, hogy „több repülőgép kigyulladt” az érintett bázisokon, hozzátették, hogy a tüzeket eloltották, sem katonák, sem civilek nem vesztették életüket a támadásban.