Annak, aki kicsit is követi az orosz-ukrán háború eseményeit, nem kell magyarázni, milyen fontos szerepet játszanak a drónok a konfliktusban. Mára a drónok az ukrajnai frontokon gyakorlatilag újraírták a hadviselés szabályait, és talán nem túlzás azt állítani, hogy mostanra a gyalogság után a legfontosabb fegyvernemmé váltak, még a tüzérséget is hátrébb szorítva.
Az ukránok jelenleg elsősorban a drónjaikra támaszkodva képesek ha megállítani nem is, de legalább csigalassúságúra korlátozni az orosz előrenyomulást, illetve támadni az orosz hátországot – akár a frontvonalaktól több ezer kilométeres távolságokban is.
A másik oldalon az oroszok szintén nagy pusztítást végeznek a frontvonalak környékén kisebb FPV (First Person View) drónjaikkal, de talán ennél is fontosabb szerepet játszanak az ukrán állásokat feltérképező, tüzérségüknek, légierejüknek és rakétáiknak célpontokkal szolgáló megfigyelődrónjaik. Közben pedig a korábban csak figyelemelterelésre, a légvédelem túlterhelésére használt nagy hatótávolságú támadó drónjaik (leginkább az iráni eredetű Sahedek, illetve ezek, részben továbbfejlesztett orosz változatai az ukrán hátország támadásában játszanak egyre nagyobb szerepet.
Nincs jó védelem
Az ukránok és az oroszok jó eredményeket értek el elektronikus hadviselési eszközök alkalmazásával, amelyek nem fizikailag semmisítették meg az ellenséges drónokat, hanem megzavarták azok működését, csakhogy a drónok fejlődésével (zavarásnak ellenálló elektronika, autonóm célravezetés, száloptikás vezérlés) ennek hatékonysága sokat csökkent. Szükség van tehát olyan eszközökre, amelyek fizikailag is képesek megsemmisíteni a drónokat.
A drónok fő „erejét” olcsóságuk és ebből is fakadó számuk és elérhetőségük jelenti. A ma létező dróntípusokat bőven semlegesíteni lehet a meglévő légvédelmi eszközökkel (sőt még akár évtizedes technológiákkal, vagy némi ügyességgel és szerencsével esetleg kézifegyverekkel is), csakhogy többmillió dolláros légvédelmi rakétákat lőni ki néhány ezer vagy tízezer dolláros drónokra nem kifizetődő, ráadásul a rakéták jóval hamarabb el is fogynak, mint a drónok.
Az ukrajnai fronton számos (szükség)megoldás született: géppuskákat, helikoptereket, légcsavaros repülőgépeket, de még viszonylag olcsó levegő-levegő rakétákkal felszerelt vadászgépeket is bevetettek drónvadászatra. Csakhogy ezek sem jelentenek sem elegendő, sem fenntartható megoldást – az ukránok például múlt hónapban egy F-16-os vadászgépet és még nehezebben pótolható, tapasztalt pilótáját is elvesztették drónvadászat közben.
A drónok elleni védekezéshez olcsó – vagy legalábbis olcsón használható – nagy darabszámban előállítható, és a drónokhoz hasonlóan könnyen mozgatható, a front vagy a hátország bármelyik részén gyorsan bevethető fegyverekre van szükség.
Ráadásul a probléma nemcsak az ukránokat (vagy az oroszokat) érinti. Jelenleg egyetlen haderőnek sincsenek ilyen eszközei. A támadó drónok technológiája rohamléptekkel fejlődik, és potenciálisan egyre inkább hozzáférhető akár nem állami szereplők, például terrorszervezetek vagy lázadó milíciák számára is. Ez veszélyesen sérülékennyé teszi akár a világ legerősebb haderőinek sokszázmillió dolláros eszközeit, katonáit is a drónok számára, nem is beszélve a polgári célpontokról.
Drónharapást szőrivel?
Egyértelmű tehát, hogy valamit ki kell találni. A fejlesztések egyik iránya az irányított energiás fegyvereké. A lézer vagy a mikrohullám potenciálisan pusztán a szükséges energiafelhasználás költségével lehetne képes drónok tucatjait, százait elpusztítani. Csakhogy ezek a fejlesztések egyelőre gyerekcipőben járnak, hatótávolságuk pedig várhatóan elég kicsi lesz, és ugyan a fegyverek üzemeltetése olcsó lehet, maguk a fegyverek – főleg kezdetben – igencsak drágák és bonyolultak lesznek majd. (Gondoljunk bele, mit jelentene mondjuk az, ha az egész ukrán frontvonalat le kéne fedni 3-5 kilométer hatótávolságú lézer és/vagy mikrohullámú drónellenes eszközökkel.)
De mit is mondtunk a drónok előnyeiről és az ellenük felhasználható eszközök kívánt tulajdonságairól? Olcsó, könnyen gyártható, könnyen hozzáférhető, nagy számban bevethető – mi van akkor, ha a drónok ellen maguk a drónok a leghatékonyabb fegyverek?
Persze nem itt, e hasábokon találjuk éppen fel a spanyolviaszt: ez természetesen már eszébe jutott az ukránoknak és az oroszoknak is. Kezdetben – ahogy maguk a támadó drónok – úgy a drónokat semlegesítő, azaz elfogó drónok is igencsak kisipari, kezdetleges szerkezetek voltak. Láthattunk videókat a másik drón rotorjaira azokat megbénító hálót dobó drónról, ahogy egy nagyobb, drágább (mondjuk felderítődrónba) a kisebb, mozgékonyabb drónját belevezető ügyes pilótákról is.
Az ilyen akciók azonban erősen korlátozott hatékonysággal bírnak. Ahhoz ugyanis, hogy egy drón megbízhatóan képes legyen egy másik drón elfogására, célzott fejlesztésekre van szükség. Ahogy egy légvédelmi rakétának is jóval gyorsabbnak és fordulékonyabbnak kell lennie, mint a célpontjaként megjelölt repülőgépnek, úgy egy elfogó drónnak is képesnek kell lennie a célpont közelébe érni.
A célpontok pedig nagyon sokfélék lehetnek. A sokszáz kilométeres hatótávolságú, akár több kilométer magasan repülő nagyméretű, esetenként sugárhajtással, viszonylag nagy sebességgel repülő támadó drónokhoz képest egész más tulajdonságokkal rendelkezik egy, az ellenséges légtérben hosszú órákon tartózkodásra tervezett megfigyelődrón, vagy éppen egy néhány kilométer hatótávolságú, a levegőben cikázó, maximum néhány kilogrammos FPV-drón.
Márpedig, ahogy minden repülő tárgy esetében, úgy a drónoknál is hatványozottan érvényesülnek a fizika kegyetlen törvényei: minél magasabbra akarunk valamit feljuttatni, és minél gyorsabban akarjuk ott mozgatni, annál több üzemanyagra van szükség – de a több üzemanyag több súlyt jelent, amit megint csak meg kell emelni, amihez ugyebár üzemanyagra van szükség... Nagyon gyorsan lehet ebben az ördögi körben eljutni a néhány ezer dolláros, kicsi, egyszerű szerkezetektől a vadászgépek méreteit, bonyolultságát és árát közelítő monstrumokig.
Versenyfutás a légtérért
Mindenesetre a fejlesztések zajlanak, és az ukrán oldalon mindenképpen prioritásként is kezelik ezeket. Erről maga Zelenszkij elnök is beszélt, illetve az „Magyar” hívójelű Robert Brovdi, aki sikeres drónegység-parancsnokból immár az ukrán fegyveres erők pilóta nélküli rendszerekért felelős parancsnokává is kineveztek.
12 The report reflects ongoing changes and trends within USF in pursuit of the strategic objectives of the Ukrainian Defense Forces in the war against russia pic.twitter.com/iytzkmyvov
— 414 Magyar's Birds (@414magyarbirds) July 5, 2025
A harctéri videókból is az látható, hogy számos fejlesztés zajlik, és ezek – ahogy általában a drónok – hihetetlenül gyors, a valós körülmények által diktált evolúción mennek keresztül.
A tervek igencsak ambiciózusak. Egy ukrán feljegyzés az elfogó drónok tervezett célpontjai között jelöli meg az FPV drónok mellett természetesen a Sahedeket, de a 6 ezer méteren is repülni képes Orlan felderítő drónokat, sőt Ka-52-es harci helikoptereket is, amelyek 5-6 ezer méteren akár 350 kilométeres óránkénti sebességgel is haladhatnak, messze túl egy egyszerűbb drón vadászterületén. Az elképzelések között éppen ezért szerepelnek olyan megoldások is, hogy az elfogó drónokat más, nagyobb drónok, esetleg léggömbök emelnék magasba, hogy aztán csak a fenyegetések beérkezésekor aktiválódjanak, és ne pazarolják járőrözésre, sem emelkedésre az értékes energiát.
Az ukránok helyzetét két tényező könnyíti meg. Az egyik az, hogy az országban nagyon sok kisebb-nagyobb gyártó fejleszt drónokat, így nincs olyan fejlesztési irány, amit ne próbálnának ki, az erőteljes versenyben pedig gyorsan kiszelektálódnak az ígéretesebb próbálkozások. A másik az, hogy mivel az orosz haderőben viszont inkább központosított a fejlesztés, a legfontosabb célpontok egyértelműek.
Jelenleg ezek mindenképpen a Sahedek, illetve ezek orosz változatai, a Geranok (és a csalidrón-változat, a Gerbera). Az elmúlt hónapokban ezek a drónok az ukrán hátországra leselkedő legnagyobb veszéllyé nőtték ki magukat. Ukrán becslések szerint az oroszok jelenleg naponta nagyjából 170 ilyen drónt gyártanak (miközben a jóval veszélyesebb ballisztikus rakétákból és robotrepülőgépekből alig kétszázat havonta). Júniusban összesen 5337 Sahed kategóriájú drónt lőttek ki Ukrajnára, volt olyan éjszaka, amikor egy támadásban 700-nál is többet.
Ezt az ütemet nyilvánvalóan nem lehet sokmillió dolláros légvédelmi rakétákkal, de vadászgépekkel sem bírni, ráadásul a Sahedek sebességét, repülési magasságát, robbanófejét, találati pontosságát, illetve az elektronikus hadviseléssel szembeni ellenállóságát is jelentősen javítani tudták az oroszok az elmúlt időszakban.
Az ukránok számára viszont reményt adhat, hogy már nem álom a Sahed-gyilkos elfogó drón sem. Az első drón által végrehajtott Sahed-elfogást tudomásunk szerint május 19-én hajtották végre, egy Sting nevű ukrán drónnal. Azóta már létezik külön drónos drónvadász egység is az ukrán haderőben, és ez volt, hogy egyetlen éjszaka alatt 15 Sahed megsemmisítését jelentette (persze az ilyen jelentések valóságtartalmát érdemes némi szkepticizmussal kezelni, de a trend egyértelmű).
A kérdés most az, melyik oldal tud gyorsabban fejleszteni. Az ukránoknak záros határidőn belül el kéne jutniuk odáig, hogy valamelyik (amennyire tudni lehet, 4-5 párhuzamosan fejlesztett modell is van) Sahed-elfogót sorozatban havi több százas, esetleg ezres nagyságrendben elkezdjék gyártani. Az oroszok persze figyelik a történéseket, és közben folytatják a Sahedek fejlesztését, illetve a gyártás további felfuttatását – megint csak ukrán értékelések szerint jelenleg nem nagyon látják akadályát annak, hogy a napi ezres darabszámot is elérjék az oroszok, és ezt a mennyiséget ki is lőjék Ukrajnára.
Ha addigra a Sahedek mondjuk legalább egyharmadával az ukrán elfogódrónok tudnak végezni, akkor a többi védekezőeszközzel együtt van reménye Ukrajnának arra, hogy a Sahedek ne váljanak egyeduralkodóvá légterében. Ráadásul a megmentett célpontok mellett ezzel az ukránok olyan szempontból is visszadobnák a labdát az orosz térfélre, hogy ezek az elfogó drónok minden bizonnyal olcsóbbak lennének, mint az általuk elpusztított Sahedek (különösen azok legújabb, sugárhajtású, minden fejlesztéssel felszerelt változatai). Míg jelenleg az ukrán erőforrásokat csapolja meg jobban a Sahedek elleni védekezés, egész más lenne a matematika, ha egy-egy lelőtt Sahed az oroszoknak kerülne többe.
Anti-Shahed interceptor drones developed by @wildhornets.bsky.social
— Special Kherson Cat (@specialkhersoncat.bsky.social) 2025. július 20. 13:37
[image or embed]
Közben persze az orosz oldalon is zajlik elfogó drónok fejlesztése is, bár onnan inkább csak prototípusokat láthattunk eddig, egyelőre nincs jele annak, hogy az Orlanokhoz, Lancetekhez vagy Sahedekhez hasonlóan kiválasztottak volna egy típust, amelyet aztán nagy tömegben gyártani kezdenének. Az orosz fejlesztőknek nehezebb is a dolga: az ukrán támadó drónok számtalan, állandóan változó variációban léteznek, és ha valamelyik ellen ki is fejlesztenek egy hatékony elfogót, az ukránok néhány hét alatt átállhatnak egy másik verzióra.
Az sem elképzelhetetlen, hogy a fejlesztési verseny nemsokára eljut odáig, hogy a támadó drónok elfogó drónok elfogására kifejlesztett szerkezetekből álló kíséretet kapjanak, és egyfajta, a második világháború légiharcait idéző párbaj alakuljon ki az ukrajnai frontok felett.
Mindenesetre amikor olyan elképzelések látnak napvilágot, amelyek szerint Ukrajna modern, harctéren tesztelt dróntechnológiával fizetne az országba szállított nyugati fegyverekért, akkor érdemes lesz az elfogó drónokra is figyelni, ugyanis jelenleg ezen a területen zajlik a háború talán legfontosabb fejlesztési versenye.
A kormány módosítana a CSOK Plusz szabályain. 
