Ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, a 14 évnyi konzervatív kormányzás után szinte megváltóként fogadott munkáspárti Keir Starmer kormánya a ciklus első hónapjában abszolút mélypontra küldte saját népszerűségét – köztük a nyugdíjasok feldühítésével is:
A népszerűtlen döntések és megszorítások korai letudása tudatos stratégiának tűnik, Starmer ugyanis a majdani választásokhoz közel akar népszerűségén dobni, addig is pedig előállt egy hat pontos tervvel arról, hogy majd egyszer még milyen jó lesz. A Guardian összeszedte a kormányfő által bejelentett hat mérföldkövet:
- az első mérföldkő a ciklus végéig az, hogy magasabb legyen az életszínvonal az ország minden régiójában. Starmer hozzátette, hogy az Egyesült Királyság célja, hogy „a G7-ek között a legnagyobb fenntartható növekedést érje el, hogy a dolgozó emberek zsebében több pénz maradjon”;
- a második cél 1,5 millió új otthon építése;
- a harmadik pedig „több rendőr bevetése, akik minden közösségben felszámolják a társadalomellenes magatartást”;
- Starmer negyedik mérföldköve, hogy minden gyermeknek a „legjobb kezdést biztosítsa az életben”, és rekordszámú ötéves gyermek lépjen be az iskolába „tanulásra készen”;
- ötödik mérföldköve a tiszta energia 2030-ig, „hogy soha többé ne támadhassa meg a dolgozó emberek életszínvonalát egy Putyinhoz hasonló zsarnok”;
- a hatodik és egyben utolsó mérföldkő pedig a nemzeti egészségügyi szolgálat, az NHS várólistáinak 18 hétre csökkentése a beutalás és a kezelés között.
A Tisza-hatás. 
