Angela Merkel elárulta: ezért ellenezte Ukrajna gyors NATO-csatlakozását

Angela Merkel hivatali ideje alatt igyekezett megakadályozni Ukrajna gyors NATO-csatlakozását, mivel tartott az orosz katonai reakciótól — írja a 70 éves volt kancellár a jövő kedden megjelenő visszaemlékezésében, amelyből a német Die Zeit közölt részleteket. A „Szabadság” című könyvében Merkel emlékezetes találkozásokat idéz fel Donald Trumppal, az akkori amerikai elnökkel és Vlagyimir Putyinnal, Oroszország elnökével. Bevallja azt is, hogy szívből Kamala Harris demokrata alelnökjelölt győzelmét támogatta — írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Kockázat lett volna az orosz bázis egy NATO-országban

Angela Merkel Ukrajnával kapcsolatos politikáját Kijevben máig éles kritikák érik. A volt kancellár visszaemlékezésében a 2008-as bukaresti NATO-csúcsról ír, ahol Ukrajna és Grúzia NATO-tagjelölti státuszáról tárgyaltak. Merkel így fogalmaz: „Megértettem a kelet-közép-európai országok vágyát, hogy a lehető leggyorsabban NATO-taggá váljanak.” Ugyanakkor hangsúlyozza: „Egy új tag felvétele nemcsak ezeknek az országoknak, hanem a NATO-nak is nagyobb biztonságot kellett volna garantálnia.”

Merkel kockázatot látott az orosz Fekete-tengeri flotta – szerződésben garantált – jelenlétében az ukrán Krím-félszigeten. „Ilyen kombináció az orosz katonai struktúrákkal még soha nem fordult elő a NATO-tagjelöltek egyikében sem… Ráadásul akkoriban az ukrán lakosságnak csak egy kisebb része támogatta az ország NATO-tagságát” – emlékszik vissza.

„Illúziónak tartottam azt feltételezni, hogy a MAP-státusz (csatlakozási jelölt státusz) védelmet nyújtott volna Ukrajnának és Grúziának Putyin agressziójával szemben, vagy hogy ennek a státusznak olyan elrettentő hatása lett volna, hogy Putyin passzívan elfogadta volna a fejleményeket. Elképzelhető lett volna akkoriban, hogy egy vészhelyzetben a NATO-tagállamok katonailag – hadianyaggal és csapatokkal – válaszolnak és beavatkoznak? Elképzelhető lett volna, hogy kancellárként ilyen felhatalmazást kérek a német Bundestagtól a mi Bundeswehrünk számára, és a többséget meg is kapom hozzá?” — teszi fel a költői kérdést Merkel.

Végül kompromisszum született, amelynek súlyos ára volt, ahogy a volt kancellár írja: „Az, hogy Grúzia és Ukrajna nem kapta meg a MAP-státuszt, megsemmisítette reményeiket. Azonban azt a tényt, hogy a NATO egyidejűleg ígéretet tett jövőbeli tagságukra, Putyin hadüzenetként értelmezte.”

„Két különböző szinten beszéltünk. Trump az érzelmi oldalon, én a tények oldalán”

2017-ben, a Fehér Ház Ovális Irodájában, első találkozásukkor, az akkor újonnan megválasztott Donald Trump amerikai elnök Merkel és Vlagyimir Putyin kapcsolatáról kérdezett. „Nyilvánvalóan nagyon lenyűgözte őt az orosz elnök. Az ezt követő években az volt a benyomásom, hogy az autokratikus és diktatórikus vonásokkal rendelkező politikusok vonzották őt” – írja Merkel.

Az első találkozót követő sajtótájékoztató feszültségekkel teli volt. Trump szemrehányást tett Németországnak, míg Merkel tényekkel és számokkal válaszolt.

„Két különböző szinten beszéltünk. Trump az érzelmi oldalon, én a tények oldalán… Úgy tűnt, nem a felvetett problémák megoldása volt a célja” – emlékezik vissza. „Számomra úgy tűnt, hogy bűntudatot akart kelteni. Amikor észrevette, hogy hevesen tiltakozom, hirtelen véget vetett a tirádáinak, és témát váltott. Ugyanakkor azt hiszem, arra is törekedett, hogy megkedveljem.”

Trump mindent egy ingatlanvállalkozó szemszögéből látott. „Számára minden ország versengett egymással, és az egyik sikere a másik kudarcának számított. Nem hitte, hogy az együttműködés mindenki jólétét növelheti.”

Nem érzi felelősnek magát 

Angela Merkel első, kancellársága utáni, 2022-es interjújában is védelmébe vette Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatos politikáját, amelyet Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tévedésként értékelt. 

A volt kancellár a nagy port kavart interjúban kiemelte, hogy a diplomácia értékét nem szabad megkérdőjelezni csak azért, mert nem hozott azonnali eredményt: „A diplomácia nem hibás, csak azért, mert nem működött.” Hozzátette, hogy Putyinnal szemben már korábban felismerte, hogy az orosz elnök számára a katonai erő a legérthetőbb üzenet: „A katonai elrettentés az egyetlen nyelv, amelyet megért.”

Merkel kitért a 2007-es szocsi találkozóra is, ahol Putyin szándékosan zavarba akarta hozni őt azzal, hogy kutyáját a közelébe engedte, tudva, hogy Merkel fél a kutyáktól. Az orosz elnök a Szovjetunió összeomlását a „20. század legrosszabb eseményének” nevezte, míg Merkel számára a Berlini Fal leomlása a szabadságot jelentette. „Már akkor nyilvánvaló volt, hogy hatalmas eltérés van a nézőpontjaink között” – mondta.

Merkel részletesen beszélt a már említett, 2008-as bukaresti NATO-csúcsról is, ekkor is azzal érvelt, hogy az akkori körülmények között a tagjelölti státusz kockázatos lett volna:

„Ha NATO-tagokká váltak volna, Putyin ezt háborús cselekményként értelmezte volna.”

Azt is hangsúlyozta, hogy Ukrajna akkori belpolitikai helyzete sem tette lehetővé a gyors csatlakozást, mivel akkoriban az ország „nem volt stabil demokrácia, és az országot oligarchák irányították. Nem lehetett azt mondani, hogy holnaptól tagok lesznek.” Merkel szerint a NATO-nak tisztában kellett lennie azzal, hogy egy tagállam esetleges védelme katonai erőforrásokat igényel. „Amikor egy országot a NATO-tagállamok közé veszünk, biztosítanunk kell, hogy támadás esetén valóban meg tudjuk védeni. Akkoriban ez nem volt reális opció” – érvelt.

 „Mélységesen elszomorít, hogy nem sikerült, de nem hibáztatom magam azért, mert nem próbáltam meg mindent.” – mondta Merkel, aki a 2014-es minszki megállapodást az ukrajnai konfliktus fontos diplomáciai lépéseként értékelte, amely szerinte hét évnyi időt biztosított Ukrajnának a fejlődésre. Az egyezményt az ENSZ Biztonsági Tanácsa is jóváhagyta, így nemzetközi jogi alapot kapott. A megállapodás célja a harcok csillapítása és a kelet-ukrajnai helyzet stabilizálása volt, többek között tűzszüneti megállapodással, nehézfegyverek kivonásával és autonómiajavaslattal a Donyecki és Luhanszki régiók számára. Bár nem hozott tartós békét, Merkel szerint értékes időt nyert Ukrajna számára, hogy azzá válhasson, ami ma.