Tavaly nyár végén, és aztán ősszel is sokat lehetett hallani az ukrán FP-5 „Flamingó” rakétáról, mint esélyről az ukrán haderőnek, hogy új szintre emelje a mélységi orosz célpontok elleni csapásmérő képességeit.
Akkor arról beszéltek ukrán illetékesek, hogy a 3 ezer kilométeres hatótávolságú, nagyjából ezer kilogrammos robbanófejet szállítani képes eszköz már túl van a tesztelésen, sőt a sorozatgyártás is beindult, ősszel pedig már napi hét darab is készülhet belőle.
„A tesztek sikeresek voltak. Eddig ez a legsikeresebb rakétánk – 3 ezer kilométerre repül, és ez fontos. Azt hiszem, nem sokat beszélhetünk róla, amíg nem tudunk több száz rakétát használni. Decemberre már több áll majd rendelkezésre”
– nyilatkozott optimistán Zelenszkij ukrán elnök.
Persze, ahogy akkori cikkünkben is megjegyeztük, szép dolog az elmélet, de majd a valós harctéri tapasztalatok fogják eldönteni, valójában mire is képes a Flamingó – de az FP-5 még akkor is komoly fejfájásnak ígérkezett az oroszok számára, ha mondjuk kicsit kisebb hatótávolsággal, kicsit rosszabb pontossággal vagy a tervezettnél valamivel kisebb darabszámban kezdték volna bevetni.
Nem repül a Flamingó
Csakhogy immár február van, és a kedves olvasó nem azért nem tud felsorolni több látványos, a Flamingóval elért ukrán sikert, mert nem figyeli eléggé a háborús híreket, és nem is azért, mert a sajtó szemérmesen elhallgatná ezeket. Ugyan egy-két egyértelműen nem igazolható hír érkezett a Flamingók bevetéséről, de a várt, látványos eredmények sehol sincsenek.
Nagyon alapos kutakodással négy olyan esetet sikerült összeszedni, amelyben valószínűleg Flamingókat vetettek be az ukránok, méghozzá összesen kilenc eszközt.
Ukrainian forces released a video showing the launch of several Flamingo missile. According to UA forces the missiles were used in the last night‘s strike against energy facilities in Oryol, Russia.
— (((Tendar))) (@tendar.bsky.social) 2025. november 13. 13:27
[image or embed]
Mi lehet tehát a Flamingóval? Ukrán szempontból a legoptimistább feltételezés az, hogy az ukránok valami igazán nagy dobásra tartalékolnak. Ahogy mondjuk az emlékezetes, kamionokon elhelyezett konténerekből indított dróntámadás idején nem aprózták el erőiket több kisebb, az oroszoknak felkészülési lehetőséget adó támadásra, úgy most a Flamingókat is elspájzolják, hogy aztán egy legfeljebb néhány napos, elsöprő erejű támadásban vessék be őket.
Ez azonban kevéssé tűnik valószínűnek. Egyrészt itt mégiscsak nagyobb értékű, stratégiai jelentőségű fegyverekről van szó, amelyeket illett volna (vagy illene) alaposabban, valós körülmények között letesztelni, mielőtt ilyen támadást indítanak velük. Közben ráadásul az összeomlás szélén áll az ukrán energiainfrastruktúra az orosz csapások miatt, milliók fagyoskodnak a sötétbe borult lakónegyedekben – mikor ütnének vissza az ukránok, ha nem ezekben a hetekben? És ahogy Ukrajna szempontjából kritikus időszak a tél, úgy az orosz üzemanyagfelhasználás szempontjából is télen lenne érdemes megszórni nagyobb rombolóerejű fegyverekkel a korábban már alaposan megtépázott finomítókat.
Elképzelhető lenne az is, hogy valamilyen apróbb gyermekbetegségek léptek fel a Flamingo gyártása vagy működése során – végül is egy új fejlesztésű, ráadásul a nagyjából az 1960-as évek technológiáját a 2020-as évek technológiájával vegyítő eszközről van szó, tehát nem lenne meglepő, ha kisebb gikszerekkel szembesülnének az ukrán mérnökök. Nyilván egy néhány hetes vagy hónapos csúszás sem ideális az ukránok szempontjából, de ott lenne a remény, hogy nemsokára azért az ígért minőségben és mennyiségben érkezhetnek a Flamingók.
FP-5 “Flamingo”
— Special Kherson Cat(@specialkhersoncat.bsky.social) 2025. november 17. 9:05
[image or embed]
A gyártó cég, a Fire Point vezetése arról beszélt, hogy nincsenek megfelelő térképadataik az eszköz hatékony használatához. Ahhoz ugyanis, hogy a jókora méretű Flamingók ne legyenek túlságosan könnyű célpontok az orosz légvédelem számára, az eszközöknek a felszínhez nagyon közel, a különböző tereptárgyak „árnyékaiban” kellene repülnie. Ehhez pedig részletes és pontos domborzati adatokra van szükség.
„Sajnos Ukrajnának jelenleg nincsenek pontos domborzati térképei az Orosz Föderációról. De a problémát nagyon gyorsan meg fogja oldani a hadsereg”
– állította Gyenisz Stilerman, a Fire Point főtervezője és társtulajdonosa december elején. Ez ugyan nagyon magabiztosan hangzik, de azért feltehetjük a kérdést: hogyan?
Hogyan fogják ezt megoldani? Ukrajnának nincsenek mondjuk saját műholdjai, amellyel elvégezhetnék a felmérést, és ha európai szövetségeseiktől eddig nem kapták meg ezeket az adatokat, akkor valószínűleg nekik sincs megfelelő térképük. Az Egyesült Államok pedig, ahonnan az ukrán csapásokhoz használatos hírszerzési adatok érkeztek, manapság nem számít éppenséggel megbízható szövetségesnek Kijev szempontjából. Egyáltalán nem biztos, hogy a Trump-adminisztráció magasabb szintjeiről megjön ahhoz az engedély, hogy potenciálisan több száz, nagy robbanóerejű robotrepülőgépet szabadítsanak rá orosz célpontokra.
Gyanús ügyek
De mi van akkor, ha valójában ennél is sokkal rosszabb a helyzet ukrán szempontból? Mi van, ha az egész Flamingó egy jól felépített átverés? Amikor augusztusban a Fire Point bemutatta az FP-5-öst, akkor nagyjából egy tucatnyi rakétát lehetett összeszámolni a felvételeken. Már akkor ugye arról beszéltek a cég képviselői, hogy napi egy új Flamingó készül – de mi van akkor, ha ez nem volt igaz?
Fotó: Fire Point
Voltak, akik például már korábban feltették a kérdést, hogy honnan fog a Fire Point több száz, vagy akár ezres nagyságrendet beszerezni a Flamingót hajtó AI-25-ös, még az 1960-as évekből származó sugárhajtóműből. A cég valami olyasmit állított, hogy sikerült innen-onnan nagy mennyiségben beszerezni leselejtezett, repülőgépekhez már nem használható, de helyrepofozva még egy néhány órás, egyirányú repülésre alkalmassá tehető ilyen hajtóművet. Azonban sokan szkeptikusak, és van olyan szakértő, aki szerint a világon összesen nincs több néhány száz ilyen hajtóműnél. És bár Ukrajnában valóban gyártanak is még belőle, nemhogy naponta nem készül belőle hét darab, de még havonta sem.
És akkor tegyük ehhez hozzá azt a tényt, hogy a Fire Point körül feltűnt Timur Mindics, a több százmillió eurós ukrán korrupciós botrány azóta Izraelbe menekült kulcsfigurája, és ha Peter Parkernek hívnának minket, akkor biztosan jelezni kezdene a Pókember-érzékünk, hogy itt valami nincs teljesen rendben.
A Fire Point ugyan cáfolja, hogy Mindics tulajdont próbált volna szerezni a cégben, de a Mindicsék ellen begyűjtött hangfelvételeken éppenséggel Stilermanról is esik szó. A cég pedig dollármilliós összeget kapott a Flamingó fejlesztésére és gyártására. Január végén pedig a Fire Pointra vonatkozó adatok eltűntek az ukrán kormányzati nyilvántartásokból.
Nem lenne nehéz egy történetet felvázolni. Van egy kormányzati megrendelésekkel felfuttatott ukrán hadiipari beszállító, a Fire Point, amely valóban sikeres drónjaival, például az FP-1-essel már elegendő hírnevet szerzett magának. A mérnökök összedobnak néhány többé-kevésbé működő, és mindenképpen elég meggyőzőnek látszó robotrepülőgépet, amelyeket megfuttatnak a hazai és nemzetközi médiában, mint Ukrajna lehetséges új csodafegyverét. Közben egy jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező illető elintézi, hogy az ukrán állam bosszantó kérdezősködés nélkül kiutaljon egy szabad szemmel is jól látható összeget a Flamingók fejlesztésére és gyártására. A pénz különböző zsebekbe vándorol. A meglévő – nagyjából az első híradásban látott egytucatnyi – eszközt kilövik tesztek, valamint néhány éles bevetés során, miközben váratlan nehézségekre hivatkozva a projekt késedelmet szenved, majd talán szép lassan eltűnik a süllyesztőben.
Van még csavar a történetben?
Persze nem állítjuk, hogy ez történt. Számos részlet homályos, és nem feltétlenül azért, mert valakik tilosban jártak volna. Az ukrán vezetésnek jól felfogott érdeke is, hogy sem a Flamingóról, sem a Fire Pointról, sem a meglévő és tervezett fegyverek problémáiról vagy éppen sikereiről ne lehessen túl sokat tudni. Elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, hogy a Flamingókat gyártó üzemet orosz csapás érte, csak éppen ezt nem szeretnék az ukránok az oroszok és világ orrára kötni. Lehetséges, hogy valahol tényleg gyűlnek a kész Flamingók, és tényleg csak nemsokára megszerzett térképadatokra várnak, és a világ látványos, de nem tervezett orosz célpontok körüli tűzijáték formájában értesül majd tömeges bevetésükről.
Ukrainian FP-5 Flamingo cruise missile, reportedly used in the overnight attack on Orel
— MilitaryNewsUA (@militarynewsua.bsky.social) 2025. november 13. 10:14
[image or embed]
De még az sem lehetetlen, hogy ha valóban átverés volt az egész, akkor az ukrán kémelhárítás jól felépített „legendája” az egész történet, amely az újságírók figyelmén kívül az orosz hírszerzés és haderő energiáit és figyelmét is leköti.
Sokszor azonban nem érdemes a duplacsavart keresni, és a legvalószínűbbnek látszó és legegyszerűbb magyarázat az igaz. Jelen esetben az, hogy az ukránok mégsem tudtak szinte a semmiből egy Tomahawk-rakétákat is bizonyos szempontból leköröző, sorozatban gyártható eszközt előhúzni a kalapjukból, de valakiknek érdekük volt ezt elhitetni a világgal.
Rejtélyes sor a háttérben. 
