„Az önvédelem egyik formája” – ezt mondják az ukrán katonák a kurszki behatolásról

Alaposan meglepte a világot az ukrán hadsereg augusztus 6-án reggel azzal, hogy az észak-ukrajnai Szumi területről indulva átlépte az Oroszországi Föderáció nemzetközileg elismert határait, és benyomult a Kurszki területre – ez a legnagyobb betörés Oroszországba a II. világháború óta.

Három hét, 100 település   

A váratlan hadművelet azóta sem fulladt ki, sőt. Olekszandr Szirszkij, az ukrán hadsereg főparancsnoka tegnapi közlése szerint már mintegy 600 orosz hadifoglyot ejtettek, valamint száz (!) települést és mintegy 1300 négyzetkilométert tartanak ellenőrzés alatt Oroszországon belül. (Összehasonlításul: Borsod-Abaúj-Zemplén területe például 7200 négyzetkilométer.)

Szirszkij szerint Moszkva 30 ezer katonát irányított át a térségbe, és ellentámadásokat próbál vezetni, valamint megkísérli bekeríteni az ukrán erőket. Ezeket a kísérleteket az ukrán hadsereg azonban visszaveri, állítja az ukrán főparancsnok. 

Az orosz védelmi minisztérium ezzel szemben azt állítja, hogy az ukránok a kurszki hadműveletben már több mint 5000 katonát vesztettek. Eközben az orosz hadsereg Kelet-Ukrajnában halad előre, és a legfrissebb hírek szerint 11 kilométerre megközelítette a stratégiailag fontos, mintegy 60 ezres Pokrovszk városát, amelyet evakuálni kellett.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök múlt héten azt mondta, hogy a kurszki hadművelet célja egy „pufferzóna” kialakítása Oroszországon belül, hogy így akadályozzák meg az orosz határmenti támadásokat – a távolabbi célokról nem beszélt.

Az orosz média szerint Vlagyimir Putyin arra utasította a hadsereget, hogy október elsejéig „távolítsa el” az ukrán csapatokat az országból – tehát az orosz elnök is még minimum 4-5 hétig elhúzódó összecsapásokra számít.

Elemzők úgy vélik, hogy az ukrán támadás jól előkészített és jól kivitelezett, de nagyon kockázatos.   

Szigorúan titkos akció

De hogyan látják Ukrajna kurszki hadműveletét azok, akik részt vesznek benne? Ez is kiderül azokból az interjúkból, amelyeket az Ukrainska Pravda című ukrán lap készített ott harcoló (vagy harcolt) ukrán katonákkal a közelmúltban (valódi nevüket biztonsági okokból nem közölték, állításaik részben szubjektív meglátások, vélemények).

A 27 éves Valerij drónpilótaként szolgál a határmenti csapatoknál a Szumi régióban. Azt mondja, hogy az a határszakasz, ahol ő teljesít szolgálatot, viszonylag nyugodt volt a hadművelet előtt, a határmenti ukrán falvakban a boltok például még most is nyitva vannak. Bár az oroszok alkalomadtán lőtték a területet, nem volt közvetlen fegyveres összetűzés.

Valerij szerint a kurszki ukrán támadás terve „szigorúan titkos” volt. Bár hallottak pletykákat arról, hogy történni fog valami, ő és társai is csak augusztus 6-án reggel értesültek a hadműveletről.

Megfigyelte, hogy az idő múlásával az orosz hadsereg – az első napokkal ellentétben – egyre több precíziós bombát dobott le saját településeire, ami szerinte azt jelzi, hogy nem voltak képesek megállítani az ukrán behatolást.

A drónpilóta hozzátette: mindenki örül a sikereknek, ugyanakkor a hadművelet előbb-utóbb meg fog állni. És talán „nem mindenki érti, hogy milyen következményei lehetnek ennek a Szumi területre és a határmenti területekre nézve.”

Attól tart, hogy az oroszok szőnyegbombázásba kezdenek majd, és a földdel teszik egyenlővé a környéket.

Behatolás Szudzsába

A 33 éves Shen szerint a katonák már egy évvel ezelőtt sejtettek valamit egy határon átnyúló támadásról, de kevés konkrétumot tudtak róla. Csak két-három órával a hadművelet kezdete előtt közölték vele és társaival, hogy be fognak hatolni Oroszországba.

Shen és társai augusztus 10-én délután érték el a kurszki Szudzsa városát. Az sokkal jobban nézett ki, mint várta: egy európai stílusú várost látott, ahol szerinte gazdag emberek élnek, felújított házakban, drága autókkal. Ma már persze rosszabb állapotban lehet a település a harcok miatt.

Shen és csapata feladata az volt, hogy házról házra „tisztítsa meg” Szudzsát.

Azt mondta, hogy azok a civilek, akikkel találkozott, „automatikusan bizalmatlansággal” fogadták őket – úgy, ahogy a fegyveres embereket általában fogadni szokták.     

Szerinte a hadművelet kezdetén az orosz határőrök tömegesen adták meg magukat. Ahogy azonban haladtak előre az ukránok, a reguláris orosz haderőhöz tartozó katonák elbarikádozták magukat, és visszalőttek. Erre az ukránok tüzérségi csapással válaszoltak. Amikor tudtak, az ukránok hadifoglyokat ejtettek információszerzés céljából – az orosz katonák 80-90 százaléka önként megadta magát.

Shen augusztus 16-án megsebesült egy összecsapásban, jelenleg kórházban van. Nem érezte magát megszállónak Szudzsában – bár néhány társa mondott ilyesmit –, inkább úgy érezte magát, mint aki hajlandó feláldozni valamit azért, hogy béke legyen a saját országában.

Szerinte a mostani helyzet egy sakkjátszmára emlékeztet: azért lépnek a bábukkal az ellenfél térfelére, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljenek a sajátjukon.

Az önvédelem egyik formája

A 25 éves Sanchez azt mondta: kedveli a hadművelet, mert most nem védekeznek, hanem támadnak, és ez egy „adrenalinbomba.” Szerinte az ukrán erők alapvetően máshogy viselkednek Oroszországban, mint az oroszok Ukrajnában.

„Nézd meg Szudzsát, még mindig áll! Ez nem Bahmut, nem Marinka, nem Avgyijivka.” Néhány épület megrongálódott ugyan, de ez elkerülhetetlen. „Mi nem vagyunk állatok.”

Beszámolt egy esetről, amikor egy település "megtisztítása" során észrevettek két orosz katonát. Egyikőjük hajlandó volt együttműködni, a másik viszont állítása szerint megpróbálta kibiztosítani a fegyverét, ezért lelőtték.       

A kurszki hadműveletet Sanchez szívesen nevezné bosszúnak, mégsem érzi annak. Azt állítja, hogy nem ölnek meg civileket, nem tesznek a földdel egyenlővé házakat, sőt, Szudzsában katonáik vizet és élelmet osztogattak a helyieknek.

Úgy véli, hogy hideg fejjel folytatják le a műveletet, aminek az egyetlen hátránya, hogy ők is veszítenek embereket. „A Kurszki és Belgorodi terület valaha ukrán terület volt, de ez már nagyon régen volt”, most külföldi területen érzi magát. Szerinte helyes döntés volt a háborút bevinni Oroszország területére, ami „az önvédelem egyik formája”.

Interjúnkat Káncz Csaba geopolitikai szakértővel, állandó szerzőnkkel a témában itt tekinthetik meg: