Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője legújabb Facebook-bejegyzésében azt járta körbe, hogy milyen okok állhatnak amögött, hogy Ukrajna lemondott a NATO-tagság lehetőségéről. Mint írta:
egyrészről jelzi az ukrán pozíciók elmozdulását, másrészt valójában leginkább arról szól, hogy a tárgyalásokban Kijevnek most valódi kompromisszumot kell mutatnia, és vélhetően a területek esetleges feladása továbbra sem tartozik a kompromisszumok közé. Ezért a NATO-tagságról való lemondás lett az a kompromisszum, amivel Zelenszkij Berlinbe a Witkoff-fal való találkozóra érkezett.
A szakértő kiemelte, Ukrajna NATO-tagsága utoljára 2008-ban volt ténylegesen realitás, azóta nem. Hozzátette, ezen a téren valójában hármas hazugságról van szó:
- A NATO hazudott Ukrajnának, hogy majd egyszer fel fogják venni őket (jól láthatóan Finnország és Svédország NATO-felvétele pikk-pakk megtörtént, időhúzás nélkül);
- Oroszország hazudott arról, mintha Ukrajna esetleges NATO-tagsága lenne a háborút elindító fő ok, noha pontosan tudták ők is, hogy rövid- és középtávon nem volt realitása, és valójában orosz birodalmi ambíciókról volt szó, nem a NATO-ról;
- Ukrajna pedig hazudott a saját lakosságának, hogy most már mindjárt a NATO tagjai lesznek, hogy már-már karnyújtásnyira van a nyugati katonai szövetség tagsága. Nem volt.
Ez a hajó már rég elúszott?
A szakember hangsúlyozta, érdemes visszatekinteni arra, hogy hogyan változott 2008 óta a NATO és Ukrajna viszonya. Mint írta:
"2008 volt ugye az az év, amikor teljes realitással merült fel Ukrajna, Moldova és Georgia NATO tagsága, és Vlagyimir Putyin személyes megjelenésére volt szükség az azévi NATO csúcson, Bukaresten, hogy ez meghiúsuljon. Putyin. Személyesen. Egy NATO csúcson. Egy EU és NATO tagországban. Akkor még előfordult. Putyin személyes részvétele után Németország és Franciaország is blokkolni kezdte Kijev esetleges tagságát, noha az Egyesült Államok akkor még támogatták volna. Egy akkoriban még gyenge Oroszország mellett az ukrán tagság még működhetett volna, de a 2010-es évektől kezdve már nem. Ugyanakkor a német és francia vétó mellett az is gátolja az ukrán tagságot, hogy az ukrán fegyveres erőkben és titkosszolgálatokban akkor még nagyon magas volt az oroszok penetrációja, ami az egész nyugati katonai szövetséget exponálta volna.
És mi lett végül a bukaresti NATO-csúcs eredménye? Egy önbecsapó dokumentum. A kulcsmondatokat a Bukaresti nyilatkozat (2008. április 3.) 23. pontja tartalmazza:
„A NATO üdvözli Ukrajna és Grúzia euroatlanti tagsági törekvéseit a NATO-ban. Ma megállapodtunk abban, hogy ezek az országok a NATO tagjai lesznek.” („NATO welcomes Ukraine’s and Georgia’s Euro-Atlantic aspirations for membership in NATO. We agreed today that these countries will become members of NATO.”).
“Will become”. Aha. Vagyis a NATO tagjai lesznek. Majd egyszer. Ki tudja mikor. De mi persze ezt támogatjuk.
Ugyanez a bekezdés rögtön hozzá is tette a feltételt: „A MAP [Tagsági Akcióterv] a következő lépés Ukrajna és Grúzia számára a tagsághoz vezető közvetlen úton.”
Vagyis megígérjük, hogy majd egyszer valamikor tagok lesznek. DE a tagsághoz az akcióterv, a MAP teljesítése kell. Ám a MAP-ot Németország és Franciország végig, konzekvensen blokkolták, 2014-et követően is.”
Bendarzsevszkij Anton szerint a következő NATO-csúcsok mindegyike visszanyúlt Bukaresthez, és a bukaresti csúcs döntését ismételték meg. Tehát:
hiába mondja Moszkva, hogy Ukrajna veszélyesen közel került a NATO-hoz, valójában épp Putyin fellépésével és a német és francia vétóval úszott el az ukrán NATO-tagság – de még 2008-ban, és azután semmilyen előrelépés nem történt ebben.
Mi történt a háború kitörése óta?
A szakértő háború kirobbanása után, 2022-ben még szintén nem történt semmilyen előrelépés. A 2022-es madridi csúcstalálkozón ezt jegyezték fel: „teljes mértékben támogatjuk Ukrajna veleszületett jogát az önvédelemhez, és jogát ahhoz, hogy megválassza saját biztonsági elrendezéseit.”
Mint írta,
látszólag az áttörés 2023-ban történt, vagyis a háború második – de valójában csak a kommunikációban, mert konkrét intézkedés még akkor sem következett be. 2023-ban Vilniusban a NATO hivatalosan is eltekintett a Tagsági Akciótervtől (MAP), ami korábban kötelező lépcsőfok volt. A nyelvezet azonban továbbra is feltételes maradt („amikor a feltételek teljesülnek”).
„Ukrajna jövője a NATO-ban van.” (...) „Úgy döntöttünk, hogy Ukrajna csatlakozási útját két lépésről egy lépésre rövidítjük [a MAP eltörlésével].” (...) „Abban a helyzetben leszünk, hogy meghívást küldjünk Ukrajnának a Szövetséghez való csatlakozásra, amikor a Szövetségesek egyetértenek és a feltételek teljesülnek.” („Ukraine’s future is in NATO. (...) We have decided to shorten Ukraine’s path... from a two-step process to a one-step process. (...) We will be in a position to extend an invitation to Ukraine… when Allies agree and conditions are met.”
A legerősebb nyelvezete a 2024-es washingtoni nyilatkozatnak volt, azonban a nyelvezeten túl annak sem volt semmilyen konkrét folytatása, sem intézkedése. Csak a kommunikáció. 2025-ben a hágai csúcson Ukrajna már meghívást sem kapott a NATO-csúcsra, sőt, maga a tagság témája is látványosan lekerült a napirendről. A tagság konkrét lépései helyett inkább a gyakorlati támogatásra helyezték a hangsúlyt – tette hozzá a szakértő.
Bendarzsevszkij Anton teljes posztját itt olvashatja el:
A bankszámlacsomagok nem drágulnak. 
