„Megszavazta az EP az atomot, a Néppárt is szembefordult Orbánnal”, ezzel a címmel számoltunk be 2018 szeptemberében arról, hogy az Európai Parlament (EP) megszavazta a 7. cikk szerinti eljárás megindítását Magyarországgal szemben.

Hét éve nyúló eljárás 

Bár a felütés kicsit harsánynak tűnhet, politikai értelemben a valóságra reflektált, hiszen akkor ez az eljárás a legdurvább fegyver volt az EU kezében a „fekete bárány” tagállamokkal szemben – egy olyan fegyver, amit addig csak egyetlen tagállammal, az akkor még Magyarország harcostársának számító Lengyelországgal szemben alkalmaztak.

Utóbbi eljárást az EU a lengyel kormányváltás után néhány hónappal, 2024 tavaszán megszüntette. Az Európai Néppárt pedig időközben olyannyira szembefordult Orbán Viktorral, hogy távozásra kényszerítette a Fideszt, amely azóta már a radikális jobboldalon álló erők között keresett és talált szövetségeseket.  

De pontosan mit jelent az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárás? Az EU ezt abban az esetben alkalmazhatja, ha az adott uniós tagállamban – mint az Európai Tanács fogalmaz – „az EU alapját képező értékek – köztük a demokrácia és az alapvető jogok – súlyosan sérülnek”. (Hogy Magyarországgal szemben pontosan milyen kifogások merültek fel anno, arról az említett cikkben részletesen írtunk.)   

Egyrészt azért durva fegyver ez, mert politikailag súlyosan károsítja az eljárás alá vont ország hírét. Hiszen felmerül a kérdés, hogy mit keres az EU-ban egy olyan állam, amely nem tudja vagy nem akarja betartani a belépéssel elvileg magára vállalt értékeket, sőt, a gyanú szerint súlyosan megsérti azokat.

És persze azért is súlyos fegyver, mert az eljárás – még ha az oda vezető út meglehetősen nehézkes is – végső esetben az egyik legkeményebb szankcióval, az uniós szavazati jog megvonásával is járhat. 

Ez kis túlzással egy fél kizárásnak is tekinthető, hiszen azt jelenti, hogy az adott ország nem szólhat bele az ő sorsát is érintő uniós döntésekbe, nem szövetkezhet ezek befolyásolására másokkal és persze nem is vétózhat – azaz az EU-n belüli befolyása szinte nullára csökken.

Szakértők persze már akkor arra figyelmeztettek, hogy nem eszik olyan forrón a kását: az eljárást hosszú évekig el lehet húzni anélkül, hogy bármi kézzelfogható következménye lenne. A végső szankció megszavazására pedig minimális az esély, hangoztatták akkor.

Eddig igazuk lett: a magyar kormány a 2022-es választásokon ismét kétharmados többséget szerzett, az eljárás pedig csaknem hét év óta nyúlik, mint a rétestészta. 

Az Európai Ügyek Tanácsa a keddi ülést is beszámítva nyolc alkalommal tartott meghallgatást az ügyben, előrelépés nem történt – szavazásra mindmáig nem került sor.

„Ez így nem mehet tovább”

Ezt a jelek szerint most (ismét) megelégelte a tagállamok egy része: a napokban 17 uniós ország közös állásfoglalásban követelte az Európai Bizottságtól, hogy – a gyülekezési jogot korlátozó és a Pride-felvonulás betiltásának megágyazó törvény miatt – minden rendelkezésére álló jogi eszközt vessen be Magyarországgal szemben.

Ezzel párhuzamosan – a Politico értesülései szerint – az uniós fővárosokban egyre terjed az a nézet, hogy a tagállamokat tömörítő Európai Tanács használja „a nukleáris opciót”: léptesse tovább a 7. cikk szerint eljárást, és vonja meg Magyarországtól a szavazati jogot.

Számos uniós kritika illette az Ukrajnának nyújtott uniós segítséggel (pénzügyi támogatás, fegyverszállítások) szembeni magyar ellenállást is. Emellett nyilván olaj a tűzre az úgynevezett átláthatósági törvény, amely – ha elfogadják – kiszolgáltatottá tenné a hatalomnak a kormányfüggetlen sajtót, és nagy eséllyel ellehetetetlenítené a működését.

Visszatérve a nukleáris opcióra, az Általános Ügyek Tanácsa keddi, brüsszeli ülése előtt például Jessica Rosencrantz, Svédország EU-ügyi minisztere már utalt erre a lehetőségre. Mint mondta, semmi értelme újabb és újabb meghallgatásokat tartani. 

„Ez így nem mehet tovább”, és ha „nem látunk egy teljesen új attitűdöt” a magyar kormány részéről, akkor „itt az idő megfontolni a következő lépéseket”, figyelmeztetett.

Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter ugyanakkor arról beszélt az ülés előtt, hogy szerinte az eljárás mindig is „a politikai hisztériakeltés és a politikai nyomásgyakorlás eszköze” volt, és „nincs ez másként ma sem”. 

De reális lehetőség a nukleáris opció aktiválása? Ehhez elsőként az Európai Tanácsnak négyötödös többséggel meg kellene szavaznia, hogy Magyarország valóban súlyosan megsértette az uniós szerződést.

Ha ez megtörtént, akkor jön a végső szavazás a szavazati jog felfüggesztéséről. Ehhez már egyhangú döntés szükséges, azaz a 26 többi tagállamnak egységesen támogatnia kellene a lépést.

Ami az esélyeket illeti, már a négyötödös többség elérése sem lenne egyszerű feladat a szankciót pártolók számára. Az általában jól értesült brüsszeli portál úgy tudja, hogy jelenleg 19 ország támogatja az eljárás újabb fázisba léptetését, azaz további három ország kellene ehhez.

Az igazán nagy kihívás persze a teljes egység megteremtése. Ez jelen pillanatban – tesszük hozzá – „mission impossible”-nek tűnik: 

nehéz elképzelni például, hogy a néhány hete a moszkvai díszszemlén Vlagyimir Putyinnal együtt tapsoló szlovák kormányfő, Robert Fico igent mond legfontosabb uniós szövetségese szavazati jogának felfüggesztésére.

Más fegyverek is vannak  

Ugyanakkor ma már korántsem ez az egyetlen büntetőintézkedés, ami nagyon fájna – és részben már fáj is – Magyarországnak. Az EU ugyanis az elmúlt években bevezette a jogállamisági mechanizmust: amennyiben az Európai Bizottság és a tagállamok megítélése szerint egy tagországban annyira rossz a jogállamiság helyzete, hogy az veszélyezteti az uniós pénzek megfelelő elköltését és ezzel az EU pénzügyi érdekeit, akkor be lehet fagyasztani a neki járó forrásokat.

Az EU ezt már meg is tette: a Politico összesítése szerint jelenleg 18 milliárd eurónyi forrást tart vissza Magyarországtól. 

Nemrég EP-képviselők egy, frakciókon átívelő csoportja pedig azt kezdeményezte, hogy az összes uniós forrást fagyasszák be, mivel „aki abszolút nem tiszteli az uniós értékeket, az semmi pénzt sem érdemel az uniós költségvetésből.”

Fegyelmezési eszközként ott van még a kötelezettségszegési eljárás is, amelyet már számos alkalommal alkalmaztak Magyarországgal szemben.  

Michael McGrath demokráciáért, igazságügyért és a jogállamiságért felelős uniós biztos kedden már jelezte, hogy az úgynevezett átláthatósági törvénytervezet az uniós jogot, a belső piaci szabadságjogokat és az Alapjogi Chartában foglaltakat is sérti.

Egyúttal a törvénytervezet visszavonására szólította fel a magyar kormányt, ellenkező esetben a bizottság „készen áll a rendelkezésére álló eszközök bevetésére”.

Ami biztos: ahogy újabb vörös vonalakat lép át a kormány, úgy nehezedik rá egyre nagyobb uniós nyomás. Bár a szavazati jog megvonása jelen pillanatban valószínűtlennek tűnik, újabb kötelezettségszegési eljárások indítása és újabb bírságok kiszabása, valamint a már most is nagyon hiányzó uniós pénzek befagyasztásának kiterjesztése nagyon is elképzelhető – ha a kormány nem változtat politikáján, azt az ország gazdasága még jobban meg fogja szenvedni.

A Nagyító többi cikkét itt érhetik el. A belpolitikai-gazdasági összefüggésekről pedig az Ez Viszont Privát című szubjektív műsorunkban beszéltünk: