Jelena Jampolszkaja, Vlagyimir Putyin szaktanácsadója szerint „ha a nemzeti nyelvek segítik az etnikai csoportok túlélését, akkor az orosz egyesíti az etnikai csoportokat egyetlen néppé, amely vérében sokszínű, de szellemében oszthatatlan. Az orosz volt és marad az a nyelv, amelyen népünk lelke beszél”. Majd hozzátette: „az orosz nyelv egyszerre eszköz és cél: kommunikációs eszköz, ahogy szokásos egy nyelv esetében, de olyan cél is, amelyért az oroszok évszázadok óta vért ontanak”.
A tanulás a kicsiknek való mesékkel kezdődik, amelyeket az anyák vagy nagymamák olvasnak. Nyilvánvaló, hogy Jampolszkaja a nem orosz nemzetiségűekre céloz, amikor hozzáteszi, egyetlen szövetségi algoritmus szerint kell meghatározni a nyelvtudás kötelező mértékét, és támogatni a gyermekeket, amíg azok nem tudnak elég jól oroszul ahhoz, hogy az iskolában boldoguljanak.
Veszélyesek az angol szavak és a latin ábécé
Bár az Orosz Nyelvi Tanács legutóbbi, Kremlben tartott ülésének központi témája lényegében a már elfoglalt ukrán területek oroszosítása volt, azt is hozzátették a szakemberek, hogy nagy veszélyt jelentenek az angol szavak és a latin ábécé használata. (Ami persze elkerülhetetlen, hiszen a világ szinte összes nagy kereskedelmi és ipari márkája jelen van az orosz piacon, nem beszélve a közösségi médiáról és a streamingszolgáltatókról.)
Fotó: Depositphotos
„Nem egy idegen nyelv betiltásáról van szó, hanem arról, hogy az anyanyelvet vissza kell helyezni arra a helyre, amelyet jogosan el kell foglalnia” – hangsúlyozták mások. Azt javasolták, hogy hozzanak divatba egy olyan ifjúsági vetélkedőt, amely minden idegen szó esetében azt javasolja, mondják inkább oroszul. A cél, hogy mindenki pontosabban fejezze ki magát az anyanyelvén, és minél több szinonimát használjon. Különösen fontos lenne ez a fiatalok esetében, mert köreikben dúl az angol szleng.
A neonácik eltorzítják a kultúrát?
Az ülésen hamar napirendre került a „neonácik” ellen folytatott harc, mint akik eltorzítják a nagy orosz kultúrát, amelynek csúcsszemélyisége Puskin. Egy másik szakember arra figyelmeztetett, „annak ellenére, hogy a luhanszki régió lakosai túlnyomórészt oroszul beszélnek, az 1990-es évek eleje óta az orosz órák száma korlátozott – hetente egy vagy két ilyen órát tartanak az osztályokban. Sőt, Puskin, Lermontov, Tolsztoj, Dosztojevszkij műveit ukrán fordításokban kell tanulmányoznunk, amelyek nem adják vissza e nagy írók valódi stílusát”. Hogy ezt kiküszöböljék, 2022 nyara óta az itteni tanároknak lehetőségük van arra, hogy tanfolyamokon sajátítsák el a szövetségi állami oktatási szabványokat.
A tanárokat egy-kettőre átképezték, és sokezer iskolás elkezdett intenzíven oroszul tanulni. Az is felmerült, hogy a megszállt területeken kulturális központokat szervezzenek. „Oroszul beszélünk” kódnévvel, könyvtárakban és klubokban, ahol koncerteket, írókkal való találkozókat és olvasóversenyeket tartanának.
Vlagyimir Putyin ugyanakkor váratlanul felszólalt az ukrán nyelv védelmében. Ahogy a Kommerszant cikkírója idézi:
Az ukrán nyelv, szerintem közeli rokona az orosznak. Megvan a maga bája és szépsége, akárcsak az egész ukrán kultúrának, de ezt az ukránosító politikát meglehetősen agresszíven, kitartóan hajtották végre. Sőt, azok az emberek, akik az oroszt anyanyelvüknek tekintették, egyszerűen kénytelenek voltak ukránul tanulni!
Jekatyerina Guszeva színésznő felvetette a beszéd tisztaságának fontosságát: „Ma a szitokszavak szilárdan beágyazódnak a mindennapi életbe, a beszédbe, és sokan cinikusan azt állítják erről, hogy orosz kulturális hagyomány” – hangsúlyozta. Megjegyezve: „Ma gyakran hallani, hogy a hölgyek igyekeznek felülmúlni a férfiakat a trágár szavak használatában”. Ezután figyelmeztetett az internet és a közösségi média veszélyeire.
A trágárság bűn és minden orosz nagyon vallásos
A Rosszijszkaya Gazeta egyik cikkét szintén idézték, mely szerint „lehetséges és szükséges harcolni a káromkodás ellen, de bizonyos határokon belül ... Végül is egyszerűen lehetetlen teljesen kizárni a nyelvből ezeket a szavakat, és nincs is rá szükség.” A színésznő másként vélekedik, szerinte „minden, ami ellenkezik Istennel, ellenkezik az imádsággal és az obszcenitással, imádságellenes”!
Vlagyimir Putyin ehhez hozzátette: „a családomról elmondhatom: soha nem hallottam trágár beszédet az apámtól, különösen az anyámtól és a nagyszüleimtől. Miért? Mert egy orosz ember számára – és minden orosz nagyon vallásos, ortodox ember volt – számára ez bűn! A hét végén mindenki elment gyónni, és beszámoltak a papnak, hogy mit tettek, hogyan vétkeztek. Ez bizonyos módon fegyelmezte az embereket.”
Kilencszáz milliárd rubel az állam kebelébe visszatérő városoknak
Ugyanakkor Iszkra Kozmarszkaa, a Moszkvai Nyelvi Egyetem tanszékének vezetője józanságra intett. Szerinte semmi szörnyű nem történik az orosz nyelvvel. Hiszen a nyelv tükör: változik, megfelel korunknak, nem romlik, nem javul, viszont változik, tükrözi az életet.
Egy iskolán belül is ellentétet szülhet, hogy a nyelvóra mást jelent azoknak, akiknek nem az orosz az anyanyelvük, mert ők két nyelvet tanulnak, míg azok a gyerekek, akiknek az orosz az anyanyelvük, csak egyet. Erre Tatársztánt hozta fel példának, ahol a kicsik már kétnyelvűek lesznek. (Eddig is azok voltak persze, mint ahogy a balti államokban is beszél a legtöbb ember oroszul, a múlt kényszerűségéből és a hivatali rendszer sajátosságaiból adódóan.)
A nyelvoktatáshoz pénz is kell. Putyin 900 milliárd rubelt (jelenlegi árfolyamon mintegy 3500 milliárd forintot) különített el erre a célra, annak ellenére, hogy „háború folyik a banditákkal és a Nyugattal”. Ebből 2,5 ezer könyvtárban 3 millió könyvet vásároltak és küldték ingyen az „állam kebelébe visszatérő városokba”. Az is része a programnak, hogy könyvfesztiválokat tartanak központi költségvetésből, az ország minden régiójában, különösen az „újakban”.
