A francia nemzetgyűlési változások második fordulója a várakozásokhoz képest sokak számára nagy meglepetést okozott: elmaradt a Nemzeti Tömörülés parlamenti többséget eredményező győzelme. A véglegesnek tekinthetőeredmények alapján:

Új Népfront (182 mandátum), amelynek belső felosztása:

• Engedetlen Franciaország (La France Insoumise): 74 képviselő (2022-ben 75).
• Szocialista Párt: 59 képviselő (2022-ben 31).
• Ökologikusok (Les Écologistes): 28 képviselő (2022-ben 23).
• Kommunisták: 9 képviselő, ami nem elegendő egy független frakcióhoz, ezért egyezkedniük kell az LFI disszidenseivel vagy más baloldali képviselőkkel.

Emmanuel Macron köztársasági elnök koalíciója Ensemble (168 mandátum, 2022-ben 246):

• Újjászületés (Renaissance): 102 képviselő (2022-ben 172).
• MoDem: 33 képviselő (2022-ben 48).
• Horizons: 23 képviselő (2022-ben 30).

Szélsőjobboldali blokk (143 képviselő):

• Nemzeti Tömörülés (RN): 126 képviselő (2022-ben 89).
• Eric Ciotti támogatói: 17 képviselő.

Republikánus Párt (LR) 46 képviselő.

Továbbá 14 jobboldali, 13 baloldali, 6 centrista, 4 regionalista és egy egyéb képviselő szerzett mandátumot — a Le Monde összesítése szerint.

Kétszeres meglepetés

Két nagy meglepetés is volt a franciaországi előrehozott választásokon, amit sem a szakértők, sem a közvélemény-kutatók vagy a prognosztizálók nem láttak előre — foglalja össze a The New York Times.

Az első és a legnagyobb az Új Népfront diadala volt. A népfront baloldali pártokból álló koalíció, amely jelenleg a domináns erő, és amely a Nemzetgyűlés vezető politikai csoportjává nőtte ki magát. Ez volt a francia baloldal legmeglepőbb győzelme azóta, hogy François Mitterrand visszahozta a háború utáni kiűzetésből, és 1981-ben szocialistaként elnyerte az elnöki posztot. Emmanuel Macron elnök, akit a francia kommentárok nagy része támogat, az elmúlt hét évben a baloldalt – és különösen a szocialistákat – halottnak nyilvánította, és annak radikálisabb elemeit, például az Engedetlen Franciaországot, mint veszélyes bajkeverőket azonosított. A szocialisták nagyot nyertek vasárnap.

Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország alapítója, amely 74 mandátumot szerzett – többet, mint a szocialisták – kijelentette, hogy Macronnak most „kötelessége” a miniszterelnököt a baloldali koalícióból kinevezni. Párizsban nagy, és erőszakos tömeg gyűlt össze, hogy ünnepeljen vasárnap este a Sztálingrádi csata tere környékén, a javarészt munkásnegyedben.

A másik sokkoló eredmény a Nemzeti Tömörülés és szövetségesei harmadik helye volt, amely a legtöbb mandátumot, ha nem is abszolút többséget várt az 577 tagú Nemzetgyűlésben.

Mindenképp politikai földrengés történt

„Politikai földrengésről van szó, még akkor is, ha a Nemzeti Tömörülés nem kerül kormányra” – mondta Benjamin Morel, a párizsi Panthéon-Assas Egyetem politikai elemzője — idézi a Politico.

Le Pen mozgalma „a választások nagy nyertese” – mondta Morel. „A szavazatok milliói nagy pénzügyi áldást is jelentenek" - mondta az eredményt követő állami finanszírozásra utalva.

„Nagyszerű narratívára tettek szert a 2027-es elnökválasztás előtt: azt mondhatják, hogy a győzelmüket ellopták, és ők az igazi alternatíva" - mondta Morel.

Az előrehozott választások előtt Emmanuel Macron köztársasági elnök irányította a parlament legnagyobb csoportját. Most valószínűleg egy hozzá képest ellenzéki miniszterelnökkel kell együtt dolgoznia. Hazai tekintélye, külföldön pedig hitelessége csorbult.

Macron eddig kizárta, hogy lemondjon a mandátuma lejárta előtt – de ez valószínűbbé válhat, ha a választások után a kormányalakítás nem sikerül, és teljes bénultság uralkodik el — érvel a The Guardian.

„Franciaország ma elutasította a szélsőjobboldali kormányzást" – mondta Mujtaba Rahman, az Eurasia Group tanácsadója. „De az eredmények patthelyzetre és bénultságra utalnak, még ha a baloldal felül is múlta a várakozásokat, míg a szélsőjobboldal komolyan alulteljesített."

Vegyük sorra a választások befejeződése után kialakult helyzet főbb kérdéseit a Le Monde összefoglalója alapján!

Mikor kell új kormányt kinevezni?

Bár semmi sem követelte meg Gabriel Attal miniszterelnököt, hogy azonnal távozzon posztjáról, július 7-én, vasárnap este bejelentette, hogy hétfőn benyújtja lemondását a köztársasági elnöknek. Korábban még azt mondta, hogy kész a Matignon Palotában maradni addig, „ameddig a kötelesség megkívánja” – vagyis amíg meg nem találják az utódját. A köztársasági elnök nem fogadta el lemondását hétfőn, az olimpiai játékok közeli megnyitására hivatkozva.

Emmanuel Macront hivatalosan semmi nem kötelezi, sem a jelenlegi kormány lemondatására, sem új kinevezésére. Az államfő vasárnap azt mondta, inkább „megvárja, amíg az új Országgyűlés meghozza a szükséges döntéseket… a köztársasági hagyományoknak megfelelően". Macron viszont nem hagyhatja figyelmen kívül a választások nyomán kialakult új politikai helyzetet, mivel a Nemzetgyűlés bizalmatlansági indítvánnyal bármikor kormányt buktathat. Az új Nemzetgyűlésben – amely először július 18-án ül össze — az elnöki tábornak csak 168 helye van az 577-ből, és egy bizalmatlansági indítvány az Attal-kormány azonnali bukásához vezetne.

Hogyan választják ki a miniszterelnököt?

Elméletileg a köztársasági elnöknek jogában áll azt kinevezni, akit akar, de választását behatárolja a bizalmatlansági indítvány intézménye. Ezért olyan jelöltet kell választania, aki valószínűleg elnyeri a képviselők többségének támogatását – vagy legalábbis nem váltja ki többségük elutasítását.

Ha egy politikai tábor a parlamenti választások után a képviselők abszolút többségét fogja össze — azaz legalább 289-et 577-ből —, akkor a helyzet egyszerű: soraikból kell kinevezni a miniszterelnököt. Még akkor is, ha a köztársasági elnökkel szemben álló pártból származik, mint ahogyan az François Mitterrand és Jacques Chirac „társbérlete” idején történt.

Ma egyetlen politikai csoport sem rendelkezik abszolút többséggel. Az Új Népfrontnak (NFP), amely a legnagyobb parlamenti csoporttal rendelkezik, mindössze 182 képviselője van, amelyhez elvileg hozzáadható még körülbelül 13, különböző baloldali képviselő, de így is alig egyharmados relatív többséget érnek el a Bourbon Palota padsoraiban.

Mik a lehetséges forgatókönyvek?

Egyértelmű többség hiányában valós a Nemzetgyűlés megbénulásának veszélye. A jogszabályok nem szabnak meg határidőt a kormányalakításra, de semmilyen jogszabály vagy rendelet nem fogadható el a kormány hiányában. Az alábbiakban tekintsük át a helyzet feloldására létrejöhető lehetséges megoldásokat!

Koalíció

Mivel a parlamenti választások nyomán létrejövő nagy politikai tömbök egyikének sincs többsége, megkezdődhetnek a tárgyalások egy olyan koalíció kialakításáról, amely a kiválasztott miniszterelnök és a kormányszerződés mögött a képviselők több mint 50 százalékát össze tudja hozni. Ezt a megoldást is felvetették egyes politikai vezetők a második forduló előtt, amikor „nemzeti egységkormányról” vagy „ideiglenes kormányról” beszéltek.

Az ügy ilyen szempontból jelenleg rosszul áll. A baloldal fő képviselői már elutasították az együttműködés lehetőségét a macronista táborral és/vagy a jobboldallal, elutasítva minden „ellentétek szövetségét” vagy „megállapodást”. Bár Emmanuel Macron még nem nyilatkozott, a Renaissance vezetője, Stéphane Séjourné már figyelmeztetett, hogy a kormányzó tábor előzetes feltételeket fog szabni minden tárgyalás előtt a többség érdekében. A macronisták már kizárták az együttműködést az Engedetlen Franciaországgal (LFI), amely továbbra is a baloldal fő ereje 74 képviselővel. Az Horizons vezetője, Edouard Philippe szintén kijelentette, hogy „elősegíti egy megállapodás létrejöttét” a Nemzeti Tömörülés (RN) és az LFI nélkül. Laurent Wauquiez, a Republikánusok (LR) egyik erős embere pedig kizárta, hogy részt vegyen „tárgyalásokban, kombinációkban természetellenes többségek felállítására” az LR és a különböző jobboldali képviselők támogatásával.

Kisebbségi kormány

Kinevezhető és működhet kormány anélkül, hogy a Nemzetgyűlés abszolút többségének kifejezett támogatását élvezné. Így történt Elisabeth Borne és Gabriel Attal macronista kormányaival is, amelyek 2022 és 2024 között csak relatív többséggel rendelkeztek 246 képviselői hellyel az 577-ből (43 százalék) a Nemzetgyűlésben. A kormánytábor sikeresen fenntartotta ezeket a kisebbségi kormányokat két évig, mert a jobboldali, baloldali és szélsőjobboldali ellenzék soha nem egyesítette erőit a megbuktatásukra. A macronistáknak minden egyes törvényjavaslat elfogadásához eseti többséget kellett keresniük.

Elméletileg egy ilyen forgatókönyv lehetővé teheti az Új Népfront számára a kormányzást, de ez feltételezi, hogy legalább 94 olyan képviselő, akiket nem baloldali színekben választottak meg, hajlandó lenne hallgatólagos támogatást nyújtani neki. Egy másik forgatókönyv szerint a mai kormánytábor is megtarthatná a hatalmát, feltéve, hogy meggyőz 121 jobboldali vagy balközép képviselőt, hogy engedjék őket kormányozni. Ilyen kisebbségi kormányt legkevésbé a Republikánusok és az Engedetlen Franciaország tudna alakítani.

Egy biztos dolog: ha nincs világos és stabil többség, a kisebbségi kormány folyamatosan a nemzetgyűlési bizalmatlansági indítvány fenyegetése alatt élne, ami tiszavirág életű kormányok sokaságához vezethet.

Ügyvezető kormány

Ha a kormányalakítási kísérletek megrekednek, egy ügyvezető kormány kinevezése jelenthetne kiutat. Ez azt jelenti, hogy pártfüggetlen minisztereket neveznek ki, akik az aktuális ügyeket kezelik és bizonyos konszenzusos reformokat hajtanak végre, az egyes politikai blokkok eseti támogatásával a nemzetgyűlésben. Ezt a konfigurációt Olaszország már többször megtapasztalta válság idején, de soha nem bizonyult nagyon tartósnak. Valójában nehéz egy ilyen végrehajtó hatalomnak hosszú távon fennmaradnia a választási legitimáció hiányában.

Macron kinevezhet egy ügyvivő kormányt, megtartva Attalt miniszterelnökként — latolgatja a Politico. Egy ilyen adminisztráció tartózkodna az ambiciózus tervektől, és az állam működésének fenntartására összpontosítana. Egy ilyen korlátozott kormányzás azon a hallgatólagos megállapodáson alapulna az egymással szöges ellentétben álló pártok között, hogy ne döntsék meg azt, már csak azért sem, hogy megnyugtassák a piacokat és a nemzetközi partnereket.

De egy ügyvivő vagy szakértői kormány „demokratikusan nagyon frusztráló lehet” – figyelmeztetett Benjamin Morel, a párizsi Panthéon-Assas Egyetem politikai elemzője.

„A franciák tömegesen szavaztak, a közép vereséget szenvedett, és ha Attal miniszterelnökként marad, az nem jó üzenet Franciaország demokráciája számára.”

Hamarosan újabb választás jön?

Elvileg kizárt, hogy a politikai helyzet tisztázása érdekében a közeljövőben újból visszatérjenek a szavazókörökhöz. A francia Alkotmány 12. cikke szerint „a választásokat követő évben nem rendezhető újabb választás”. Az új Nemzetgyűlésnek ezért legalább 2025 nyaráig üléseznie kell.