„Azt hiszem, megegyeztünk Oroszországgal, és meg kell egyeznünk Zelenszkijjel. És remélem, hogy Zelenszkij (…) Azt hittem, hogy Zelenszkijjel könnyebb lesz bánni, de eddig nehezebb volt. De ok, rendben van. Azt hiszem, mindkettejükkel megegyeztünk. Remélem, végrehajtják, mert sok pénzt költünk. De ez főleg az emberségről szól”, jelentette ki Donald Trump némileg kétértelműen szerdán Washingtonban azzal kapcsolatban, hogy állítólag sikerült egyezséget elérni Moszkvával az ukrajnai háború lezárásáról.

J.D. Vance amerikai alelnök szerdán pedig úgy fogalmazott: „nagyon részletes javaslatot küldtünk az oroszoknak és az ukránoknak is.” Szerinte itt az idő, hogy igent mondjanak arra, vagy az Egyesült Államok ki fog szállni „ebből a folyamatból”.

Ez egyébként egy héten belül már a második amerikai figyelmeztetés volt. Marco Rubio amerikai külügyminiszter még múlt pénteken jelezte, hogy az Egyesült Államok ki fog lépni a tárgyalásokból, ha – több hónapnyi sikertelen béketeremtési kísérlet után – nem tudnak előrehaladást elérni a következő napokban. „Ez nem a mi háborúnk”, fogalmazott.

Trump, aki elnökválasztási kampányában még arról beszélt, hogy „24 óra alatt” képes lenne véget vetni a háborúnak, tehát tesz még egy utolsó kísérletet egy békemegállapodás elfogadtatására.

De pontosan miről is szól az alku?  

A béketervnek – amelyet többek között a Financial Times, a  The Guardian és az Axios is megszellőztetett – területi, politikai, biztonsági és gazdasági vonatkozásai is vannak.

Mit kapna Oroszország?

Egyrészt az Egyesült Államok „de jure”, azaz jogilag is elismerné, hogy a Krím Oroszországhoz tartozik. A félszigetet még 2014-ben annektálta az orosz vezetés a történelmi múltra és egy nemzetközileg el nem ismert népszavazás eredményére hivatkozva, figyelmen kívül hagyva Ukrajna és a nemzetközi közösség jelentős részének tiltakozását.

Másrészt a konfliktust nagyjából a jelenlegi frontvonalak mentén fagyasztanák be: Oroszország fennhatósága alatt maradna a 2022 őszén szintén jogellenesen elcsatolt négy kelet-ukrajnai megye jelenleg általa ellenőrzött területeinek túlnyomó része is.

Ezt az Egyesült Államok „de jure” nem ismerné el, ugyanakkor „de facto”, azaz gyakorlatilag ezek a területek is Oroszország részévé válnának.

J. D. Vance ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a jelenlegi frontvonal és a határvonal „közel” lenne egymáshoz, de néhány terület gazdát cserélhetne.

Harmadrészt Oroszország ígéretet kapna arra, hogy Ukrajna nem csatlakozna a NATO-hoz – a csatlakozás megtiltása már régóta Moszkva egyik alapkövetelése. Ukrajna EU-csatlakozása elé ugyanakkor nem gördítenek akadályt.   

Ami a megállapodás gazdasági részét illeti, az amerikai elképzelések szerint enyhülnének az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók az energiahordozók területén. Így ismét növekedhetnének a kőolaj- és földgázeladásokból származó bevételek, amelyek kulcsfontosságúak az orosz gazdaság szempontjából. (A nyugati szállítások kiesését a jelek szerint tehát nem tudta pótolni a kínai és indiai export növekedése.)

Az Egyesült Államok emellett erősítené a gazdasági együttműködést Oroszországgal, különösen az energiaszektorban és általában az iparban.

Mit kapna Ukrajna? 

Kijevnek egyrészt „masszív biztonsági garanciákat” ígérnek – ez Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyik legfontosabb követelése. 

A dokumentum szerint ezt a garanciát európai országok adnák önkéntes alapon, de nem európai országok is szerepet vállalhatnának benne. Arra ugyanakkor nem térnek ki részletesen, hogyan működne pontosan a békefenntartás. 

Az Egyesült Államok pedig nincs is megemlítve a garanciát nyújtó országok között.

Ami a területi kérdéseket illeti, Ukrajna visszakapná a Harkivi terület egy kis részét, valamint akadálytalanul hozzáférhetne a Dnyeperhez – jelenleg részben ennél a folyónál húzódik a déli frontvonal.

Emellett Ukrajna kompenzációt és pénzügyi segítséget kapna az újjáépítésre. Arra a dokumentum ugyanakkor nem tér ki, hogy milyen forrásból történne meg mindez.

A zaporizzsjai atomerőmű továbbra is Ukrajna területén maradna, de az Egyesült Államok üzemeltetné, és mind Ukrajnát, mind Oroszországot ellátná árammal. Az ukrajnai ásványkincsekről szóló amerikai-ukrán egyezményt pedig még a héten aláírnák.

Ennyi dióhéjban a kiszivárgott béketerv. 

Kritikusai szerint megvalósulása gyakorlatilag az orosz érdekek érvényesülését jelentené a több mint három éve tartó háborúban.                               

Dupla nyomás Zelenszkijen

Zelenszkij már jelezte, hogy „nem áll módjában” feladni a Krímet. „Nincs miről beszélni. Ez szembemegy az alkotmányunkkal”. Ukrajna területének megváltoztatása csak országos népszavazással és az ukrán parlament jóváhagyásával lenne lehetséges.

Az szinte biztos tehát, hogy Ukrajna jogilag nem fogja elismerni Oroszország fennhatóságát a Krím felett. Gyakorlatilag ugyanakkor továbbra is kénytelen lesz beletörődni, mivel katonai erővel jelen állás szerint nem tudja visszaszerezni a félszigetet.

Zelenszkijre ugyanakkor nem csak Washingtonból nehezedik nyomás: 

a Politico szerint az ukrán ellenzék azt követeli, hogy az ukrán elnök számoljon be a helyi parlamentnek a béketárgyalások ügyéről, a feltételekről és az amerikai-ukrán ásványkincs-megállapodásról. Sok ukrán parlamenti képviselő ugyanis úgy érzi, hogy az ukrán vezetés kihagyja a tárgyalásokból, és nem kommunikál vele megfelelően.

Miközben Trump szerdán Zelenszkijt bírálta a feltételek elutasítása miatt, csütörtökön Vlagyimir Putyin orosz elnöknek is beolvasott a Kijevet ért, 12 halálos áldozatot követelő éjjeli támadás miatt: „Nem örülök a Kijevet ért orosz csapásoknak. Szükségtelenek voltak, és nagyon rossz az időzítés. Vlagyimir, fejezd be!”