Tovább zajlanak az izgalmas események az ukrán és az orosz légtérben. Először Ukrajnában zuhant le valami, amiről elsőre azt se lehetett tudni, hogy mi az, aztán orosz légtérben kapott találatot egy harci gép, ott pedig az a nagy kérdés, mi és hogyan lőtte le.
Kezdjük a korábbi esettel. Még október 5-én érkeztek az első hírek arról, hogy ukrán területre zuhant valami, amit elsőre orosz harci gépnek néztek, és az esetről készült videók alapján egyértelmű, hogy külső behatás nyomán csapódott földnek, azaz találat érte.
CONFIRMED: Russian “Hunter” Sukhoi S-70 Okhotnik-B UCAV was shot down by Russian Su-57 fighter jet with AA missile.
— Clash Report (@clashreport) October 5, 2024
Why?
No answer, for now. https://t.co/mpPpc0LvtG pic.twitter.com/foCGeO5igZ
Később kiderült, hogy a titokzatos gép nem más, mint egy Szuhoj S-70 Ohotnik (azaz Vadász) drón volt. Ez egy, a drónok között hatalmas méretű, „lopakodó” jellemzőkkel is rendelkező (tehát a radarok által elvben nehezebben észlelhető) eszköz, amelynek első prototípusát még 2019-ben mutattak be először a világnak, de azóta már jelentős fejlesztéseken esett át. Ennek ellenére még mindig prototípusnak számít, ezért is különösen meglepő, hogy az ukrán frontvonalak felett tűnt fel.
Minek ment oda?
De mit csinált ott és mi okozta a végzetét? Tény, hogy az S-70-es ukrán területen zuhant le, és szinte biztos, hogy támadó fegyverekkel volt felszerelve. A roncsok között ugyanis az ukránok megtalálták legalább egy UMPB D-30SN precíziós légibomba maradványait is. Ez a bomba az amerikai (az ukrán légierő által is használt) GBU-39-es bombájához hasonló eszköz, jóval kisebb tehát, mint az ukrán katonáknak oly sok gondot okozó orosz UMPK-készlettel átalakított KAB (OAB) siklóbombák, amelyek hidegháborús időkben gyártott bombák korlátozott manőverezőképességgel ellátott változatai, viszont elvben azoknál jóval precízebb fegyver. Ez a bomba egyes hírek szerint a levegőben is programozható, tehát az átalakított siklóbombákkal ellentétben nemcsak előre meghatározott, statikus célpontok ellen bevethető, hanem arra is alkalmas, hogy egy éppen felfedezett, mobil célpontra mérjen csapást, akár perceken belül a beméréshez képest.
Photos of new Russian UMPB D-30SN guided bombs installed under the wing of a Sukhoi Su-34 bomber. pic.twitter.com/sTskwkh1hF
— Status-6 (Military & Conflict News) (@Archer83Able) May 23, 2024
Ez arra utal, hogy az S-70-est akár harci bevetésre is küldhették. Viszont ez meglepő fordulat lenne, hiszen tudomásunk szerint a drónokból csak néhány bevethető prototípus létezik, ilyesmit ellenséges terület felett, éles bevetésben nem szoktak használni. Ráadásul a donyecki frontszakasz, amely felett a végzetes találat érte a gépet, mindkét oldalon igencsak a figyelem középpontjában áll, tehát minden bizonnyal az ukrán légvédelem is komoly erőkkel van jelen itt. Nem véletlen, hogy az orosz harci gépek sem repülnek általában be a front fölé, hanem siklóbombáikat és egyéb eszközeiket a fronttól biztonságos több tízkilométeres távolságból vetik be. Rendben, hogy az S-70-es, ahogy az amerikai lopakodó bombázókra emlékeztető formájából is látható, elvben akár képes lehet az ellenséges radarok által figyelt terület felett is bevetéseket végrehajtani, de tényleg megkockáztatták volna ezt az oroszok?
Fotó: Wikimedia
További zavart kelt a tény, hogy mindkét oldalról olyan információk érkeztek, hogy az S-70-est nem ukrán, hanem orosz rakéta találta el. Az első hírek szerint az orosz légvédelem „baráti tüze” tehető felelőssé a gép pusztulásáért, később viszont már egy orosz harci gépről kilőtt kis hatótávolságú levegő-levegő rakétát valószínűsítettek inkább. Sőt, olyan hírek is keringenek, hogy egyenesen egy másik ritkán látott, a prototípus szintet nem sokkal meghaladó eszköz, egy Szu-57-es, ötödik generációs orosz vadászgép volt az „elkövető”. Két újgenerációs orosz eszköz az ukrán frontvonalak felett, mi történik itt?
Valami félrement
A fentiek alapján a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy az S-70-es elkalandozott, és véletlenül keveredett ukrán terület fölé. Eredeti küldetése valószínűleg inkább a tesztelés lehetett. Nem elképzelhetetlen, hogy a teszt része lett volna, hogy az S-70-es be is veti egy vagy több fegyverét ukrán célpontok ellen, de nem is biztos. Valami azonban félresikerülhetett, és a drón valamilyen hiba miatt – hiszen mégiscsak pilóta nélküli eszközről beszélünk – veszélyes területre keveredett.
Hogy ezután az orosz légvédelem tévesen fenyegetésnek érzékelte-e, és azért utasította valamelyik légvédelmi eszközt vagy harci repülőt a tüzelésre, vagy inkább az történt, hogy nem akarták megkockáztatni, hogy az értékes prototípus viszonylag sértetlenül ukrán, és ezáltal nyugati kézbe kerüljön, azt csak az oroszok tudhatják. Mindenesetre a Szu-57-es elméletet erősítheti az a tény, hogy az oroszok korábban is tesztelték együtt a két gépet, és az S-70-es egyik felhasználási módja éppen az lenne, hogy egy hagyományos, pilóta vezette gép „szárnysegédjeként” dolgozzon, tehát mondjuk az ötödik generációs vadászgép fejlett szenzorai által azonosított célpontokat támadjon a pilóta életének kockáztatása nélkül, különösen veszélyes környezetben.
Russian S-70 UAV, which was shot down today - Ai upscaled 150% + dehalo + compression reverse + 30 to 60 FPS + Stabilization https://t.co/0ij3QqfdkB pic.twitter.com/JaVAITto5C
— Dariusz Zawadzki (@Military_oO) October 5, 2024
Ha az volt a cél, hogy az S-70-es által képviselt – orosz szempontból mindenképp – forradalmi technológia ne kerüljön nyugati kézbe, akkor ez csak részlegesen sikerült. A roncsokról készült felvételek alapján egyértelmű, hogy a gép egyes darabjai, amennyire ez egy rakétatalálat és egy lezuhanás után lehetséges, viszonylagos épségben maradtak meg. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy minden maradványt azonnal összegyűjtöttek, és az érdekesebb darabok azóta már NATO-szakértők kezei között vannak.
Villantott a nyugati technológia?
Október 12-én aztán egy másik érdekes fordulatot hozott az orosz-ukrán légiháború. Ezúttal egy Szu-34-es orosz gép zuhant le, méghozzá orosz területen, nagyjából 50 kilométerre a frontvonaltól. A hírt elsőként orosz háborús bloggerek hozták le, magyarázatként pedig első körben műszaki hibát jelöltek meg, később azonban egyes, az orosz légierőhöz köthető nem hivatalos csatornákon az kezdett terjedni, hogy egy ukrán F-16-os érte el a találatot.
The Russians are panicking pic.twitter.com/HAZt5jPcvj
— MAKS 24 (@Maks_NAFO_FELLA) October 12, 2024
Ukrán oldalról egyelőre nagy a csend ezzel a feltételezéssel kapcsolatban, ami érthető, hiszen ha valóban egy F-16-osról kilőtt rakéta végzett a Szu-34-essel, az nagyon komoly kérdéseket vet fel. Eddig a nyugati vadászgépeket az ukránok – tudomásunk szerint – nem igazán vetették be a frontok közelében, mivel az orosz légvédelem és az orosz légierő fegyverei mélyen a frontvonal ukrán oldalán is halálos veszélyt jelentenek rájuk. Az ukránok már egy F-16-ost elvesztettek valószínűleg baráti tűz következtében, és tudják, hogy az oroszok minden eszközzel „vadásznak” a NATO által átadott gépekre. Ha tehát egy F-16-os a frontvonal közvetlen közelébe merészkedett, az váratlan, és mindenképpen nagyon kockázatos húzás volt.
Márpedig ha egy F-16-os lőtt, akkor annak nagyon közel kellett lennie a frontvonalhoz, mivel az Ukrajnának hivatalosan átadott AIM-120B levegő-levegő rakéták effektív hatótávolsága éppen hogy csak eléri az 50 kilométert. (Elképzelhető persze, hogy a Szu-34-es a találatot nem 50, hanem mondjuk csak 30-40 kilométerre kapta a fronttól, de a lényegen ez nem sokat változtat.)
Nem lehet kizárni, hogy Ukrajna kapott nagyobb hatótávolságú légiharc-rakétákat is. Előfordult már, hogy a nyugati országok „fű alatt” szállítottak valamilyen újabb, jobb képességű eszközt az ukránoknak, hogy így azt a meglepetés erejével lehessen először bevetni. Ha így van, akkor az jelentősen megváltoztatja a frontok feletti légiháború képletét – bár az is igaz, hogy alapvetően azért nem írja át, hiszen az oroszok levegő-levegő rakétái még a legújabb amerikai eszközökhöz képest is fölényben vannak a hatótávolságot illetően, ahogy az orosz légvédelem és légierő lehetőségei is jobbak, mint az ukránokéi.
Örülhetnének az ukrán katonák
Természetesen egyelőre még a szokásosnál is kevésbé tudhatjuk pontosan, mi is történt. Előfordulhat, hogy csak egy (korábban már leírt, az alábbi ajánlóra kattintva olvasható cikkben részletesen bemutatott módon) „vadászatra indult” Patriot-egység munkája van a háttérben, de akár a műszaki hiba sem teljesen kizárható.
Mindenesetre bármi, ami az orosz siklóbombák bevetését akár csak valamilyen mértékben megnehezíti, az hatalmas előrelépést jelentene az ukránok számára.
„Ezek a Szuhoj 34-esek indítják azokat a siklóbombákat (a típusjel KAB, és aztán a bomba méretétől függően egy szám, 100, 250, 500, stb.), amelyek ellen az ukrán alakulatok lényegében képtelenek védekezni. A siklóbombák nem különösebben pontos vagy szofisztikált fegyverek, viszont az óriási robbanóerejük miatt lényegében többnyire sajnos mindegy, hogy pontosan eltalálják-e a célpontot, vagy 10-20 méterrel mellé csapódnak be. Az oroszok tömegesen, szó szerint százával indítják ezeket az ukrán állások, illetve hátországbeli polgári célpontok ellen. Amikor májusban Harkivban jártunk, körülbelül másfél órával érkeztünk egy ilyennek a becsapódása után; a városba bevezető útról jól látszott a füst, ahol a találattól tűz ütött ki.
Ha Ukrajna képessé válik rá, hogy lelője a siklóbombákat indító orosz repülőgépeket, az jelentősen könnyítené a fronton védekező ukrán erők helyzetét”
– írta a szombati hírek kapcsán Rácz András Oroszország-szakértő.
Akármi is történt, az biztos, hogy az orosz légierő elveszített egy újabb Szu-34-es vadászbombázót, és valószínűleg két kiképzett pilótát is. A háború kezdete óta az orosz légierő nagyjából 30 ilyen gépet veszített el eddig, ez a nagyjából 150 összesen valaha hadrendbe állított géphez képest is érzékeny veszteség.
Ezen a ponton pedig valamennyire összeér az S-70-es drón és a lelőtt Szu-34-es története. Az orosz légierőnek ugyanis minden elveszített harci géppel egyre nagyobb problémát okoz a háborús erőfeszítések fenntartása – már csak azért is, mert az elveszített gépek feladatait a megmaradt, igencsak karbantartásigényes többi gépnek kell átvennie, újabb repülési órákkal terhelve mind a gépeket, mind a pilótákat.
Akár ez a nyomás is közrejátszhatott abban, hogy a nyugati alkatrészek, anyagi források, idő és energia hiányában megrekedni látszó fejlesztéseket, az S-70-est vagy éppen a Szu-57-est is igyekezzenek közelebb nyomni a tényleges harci bevethetőség állapotához. Nem kell nagyon kifejteni, hogy például egy pilóta nélküli, fejlett képességekkel rendelkező, hagyományos harci gépek feladatait részben átvenni képes drón milyen nagy mértékben enyhíthetné ezt a nyomást az orosz légierőn. Egyelőre azonban úgy tűnik, az oroszok kicsit elmérték az S-70-es képességeit vagy az elfogadható kockázatot, és ez a veszteség inkább visszavetheti, mintsem előremozdíthatja ezt a fejlesztési programot.
