Kiderült, mi a közös Donald Trumpban és Tarlós Istvánban

2011-et írtunk, amikor az akkori főpolgármester Tarlós István javaslatára budapesti közterületek egész sorának a nevét változtatták meg. Ekkor lett például Széll Kálmán tér a budai oldal egyik legjelentősebb közlekedési csomópontjának számító Moszkva térből, míg a VIII. kerületi Köztársaság tér nevét a ma is használatos II. János Pál pápa térre cserélték; így összesen 26 fővárosi hely elnevezését kellett újratanulnunk. Tarlós István főpolgármestersége azóta már a múlté, hiszen 2019 óta Karácsony Gergely látja el a tisztséget, azonban az akkoriban internetes mémmé is váló átnevezések (egy Facebook-csoportban a főpolgármestert is átnevezték volna) az egyik legemlékezetesebb örökségének számítanak.

Ez azonban nem az egyetlen emlékezetes hazai átkeresztelés az elmúlt 15-20 évből, hiszen 2012 januárjában az Orbán-kormány az 1989-ben alkotmányba foglalt Magyar Köztársaság nevet egyszerűen csak Magyarországra változtatta, míg 2022-ben a megyéket nevezték át vármegyékre – igaz, a Magyar-kormány már ez utóbbi intézkedés eltörléséről döntött, idén október elsejétől visszatér a korábbi elnevezés.

Mint a hazai példák is mutatják, az igény akár földrajzi helyek, akár intézmények, akár fogalmak korábbi nevének megváltoztatására nagyon is valós, egyben ez az egyik módja annak, hogy akár egy politikus, akár egy rendszer maradandó lenyomatot hagyjon az adott ország történetében.

A választás árnyékában

Donald Trump mostanában nem lehet nyugodt, hiszen ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, megnőtt az esélye annak, hogy a Republikánus Párt a vártnál is jelentősebb vereséget szenved a szűk két hónapon belül esedékes félidős választásokon, és elbukhatja a szenátusi többséget is, ami teljesen ellehetetlenítené az elnök terveinek végrehajtását, például veszélybe sodorná az iráni háború finanszírozását is.

Mindeközben Trump népszerűsége továbbra is a rendkívül alacsony, a RealClearPolling közvélemény-kutató aggregátoroldal szerint augusztus 28-án az amerikaiak 56,7 százaléka elégedetlen volt az elnök munkájával, míg mindössze 39,9 százaléka támogatta azt. Az abszolút mélypont augusztus elején következett be, akkor 58,5 százalék, illetve 39,3 százalék volt az arány.

Kanadai csörte

Metaforikus értelemben tehát a ház már ég, azonban az elnök, úgy tűnik, a tényleges tűzoltás, azaz a megélhetési és lakhatási válság, az elszálló egészségbiztosítási költségek, valamint a növekvő társadalmi és politikai feszültség kezelése helyett újból megtalált egy látványos, a figyelem elterelésére alkalmas területet, és átnevezésekbe kezdett.

Az Egyesült Államok és Kanada közötti vita azután éleződött ki, hogy a Trump-kormány az amerikai kereskedelmet hátrányosan érintő kanadai intézkedésekre hivatkozva újabb vámokat helyezett kilátásba. Washington kifogásolta többek között az amerikai alkoholtermékekre vonatkozó korlátozásokat, a kanadai tejtermelők védelmét szolgáló rendszert, valamint az amerikai autókat és autóalkatrészeket érintő szabályokat. Kanada szerint ugyanakkor ezek közül több intézkedés korábbi amerikai vámokra adott válasz volt.

Trump végül 50 százalékos vámot vetett ki mintegy 28 milliárd kanadai dollár értékű kanadai árura. A két ország még az intézkedés életbe lépése előtt intenzív tárgyalásokat folytatott egy olyan megállapodásról, amely mérsékelhette vagy részben megszüntethette volna a vámokat.

A tárgyalások azonban összeomlottak, miután Mark Carney kanadai miniszterelnök elutasította Washington utolsó pillanatban módosított feltételeit, amelyeket „tisztességtelennek” és „gazdaságtalannak” nevezett. Carney szerint az Egyesült Államok túl sok engedményt követelt, miközben túl keveset kínált cserébe. Kanada ezután bejelentette, hogy dollárról dollárra válaszol az amerikai vámokra, és hasonló értékű amerikai termékeket sújt ellenintézkedésekkel, ezek között voltak a papírtermékek is – ami vécépapírpánikot is okozott Amerikában:

Ezután Trump elnöki rendelettel Lake Americára, vagyis Amerika-tóra nevezte át az Ontario-tavat, közösségi oldalán még kifejezetten a két ország romló kereskedelmi kapcsolataira hivatkozva, maga a döntés szövege azonban már az Ontario-tó amerikai gazdasági és történelmi jelentőségére hivatkozott. A névcsere csak az Egyesült Államokon belül érvényes, a világ többi része minden bizonnyal megmarad a korábbi elnevezésnél.

Nem ez volt az első alkalom

Az erőteljesen bosszúszagú átnevezés ugyanakkor nem nevezhető új húzásnak, hiszen Trump második ciklusában több intézményt és kormányzati kezdeményezést is átnevezett, nemegyszer saját magáról. Tavaly decemberben a United States Institute of Peace neve Donald J. Trump United States Institute of Peace lett, az amerikaiak megtakarításait ösztönző számlákat „Trump-számláknak” nevezték el, a kormány gyógyszerértékesítési programja pedig a TrumpRx nevet kapta. Emellett tervben van egy új, „Trump-osztályú” hadihajótípus létrehozása is – emlékeztetett a Guardian.

Az Ontario-tó tulajdonképpen viszonylag könnyen megúszta, hiszen legalább nem Trump nevét kapta, az esete azonban egyáltalán nem egyedi, hiszen nem ez az első (és feltehetőleg nem is az utolsó alkalom), hogy az elnök egy jelentős földrajzi képződmény nevét változtatja meg. Második elnöki ciklusának első napján rendeletben Amerikai-öbölre nevezte át a Mexikói-öblöt. Az új elnevezés azonban másfél évvel később sem terjedt el széles körben a nemzetközi sajtóban, és az elnöki rendelet lényegében csak az amerikai szövetségi kormány szóhasználatára vonatkozott.

Trump eközben Washingtonban is névváltoztatási vitába keveredett. Tavaly leváltotta a Kennedy Center korábbi vezetőségét, majd olyan új igazgatótanácsot nevezett ki, amely megszavazta, hogy Trump nevét is adják hozzá a kulturális intézmény nevéhez, így a John F. Kennedy Center for the Performing Arts neve egy időre kiegészült, így az intézményt Donald J. Trump és John F. Kennedy előadó-művészeti központra nevezték át. Májusban azonban visszaállították az eredeti nevet, miután egy bíró kimondta, hogy Trump nevét jogellenesen adták hozzá az intézmény elnevezéséhez.

A Trump által kinevezett vezetőség ugyanakkor nem tett le az újabb névváltoztatásról. Jelenleg azt szeretnék, ha az intézmény neve John F. Kennedy Center for the Performing Arts Restored and Renovated by President Donald J. Trump, vagyis nagyjából „a Donald J. Trump elnök által helyreállított és felújított John F. Kennedy Előadó-művészeti Központ” legyen.

Közben New Yorkban is felmerült egy hasonló terv. A Trump-kormányzat a hírek szerint azt fontolgatja, hogy a város egyik legfontosabb közlekedési csomópontját, a Penn Stationt is Donald Trumpról nevezze át. Az elképzelés várhatóan komoly ellenállásba ütközne New Yorkban, ahol Trump különösen népszerűtlen. Az állam kormányzója, a demokrata Kathy Hochul az Ontario-tó átnevezésére egyszerűen reagált, kijelentve, hogy nem fogják használni a Trump-féle nevet, ami azért is különösen kellemetlenül érintheti az elnököt, mert a tó New York állam területén fekszik teljes egészében a határ amerikai oldalán. Azaz úgy tűnik, hogy a keménykedésnek a mindennapokban nem sok érzékelhető eredménye lesz.

Trump saját képére formálná Amerikát?

Donald Trump átnevezési kampánya annak a márkaépítési stratégiának a folytatásaként is értelmezhető, amely üzleti és politikai pályafutását egyaránt végigkísérte. A Washington Post elemzése szerint Trump régóta tisztában van azzal, hogy az elnevezések képesek alakítani az emberek benyomásait: üzletemberként saját nevét tette épületekre és termékekre, politikusként pedig könnyen megjegyezhető gúnynevekkel bélyegezte meg ellenfeleit.

Ebben az értelmezésben a Mexikói-öböl átnevezése, a Mount McKinley név visszaállítása vagy egyes katonai támaszpontok korábbi neveinek visszahozása jóval többről szól egyszerű névváltoztatásnál. Trump ezekkel a saját Amerika-képét igyekszik hivatalossá tenni, amelynek középpontjában a patriotizmus, a hagyomány, az erő és az elmúlt évtizedek progresszív kulturális változásainak elutasítása áll.

Az átnevezéseknek ugyanakkor hatalompolitikai és pszichológiai jelentőségük is lehet. Leonard Steinhorn kommunikációkutató a Washington Postnak azt mondta, Trump viselkedése azt a törekvését tükrözi, hogy megmutassa: elnökként képes eltörölni vagy felülírni az általa elutasított politikai kultúrához kapcsolódó szimbólumokat.

Igaz, az már kérdéses, hogy miközben az amerikaiak számára egyre nehezebbé válik a mindennapi megélhetés, a kormányzat pedig egy méregdrága, a költségkövető oldal szerint legalább 113,3 milliárd dollárba kerülő háborúban ragadt, vajon mennyit fog érni ez a látszólagos dominancia. Nos, ez legkésőbb novemberben kiderül, amikor az elnök széke ugyan nem lesz közvetlen veszélyben, de a pártján kőkeményen lecsapódhat a választói elégedetlenség.