Lassan egy hónapja jelentek meg az első hírek arról, hogy a reguláris ukrán haderőhöz tartozó egységek hatoltak be a nemzetközileg elfogadott orosz határokon túlra Kurszk térségében. Bár még mindig sok a megválaszolatlan kérdés ezzel a hadművelettel kapcsolatban, néhány tanulságot, következtetést azért már le lehet vonni.
A legfontosabb talán ezek közül az orosz haderő állapotára vonatkoznak. A nyílt háború kitörése óta visszatérően előkerül – elsősorban oroszbarát, az orosz propaganda állításait visszhangozó berkekben, de talán kételyeket ébresztve az Ukrajnát támogató körökben is –, hogy Oroszország valójában tartalékol az ukrán fronton, legjobb egységeit, a legmodernebb eszközeit, a legpusztítóbb fegyvereket nem veti be.
Felfedett igazság
Kurszk kapcsán feketén-fehéren kiderült, hogy nemhogy erről nincsen szó, de az orosz haderő gyakorlatilag semmilyen bevethető tartalékkal nem rendelkezik. Vlagyimir Putyin orosz elnök a kurszki ukrán betörés után azt az utasítást adta, hogy az ukrajnai frontokról nem szabad erőket átcsoportosítani a kurszki frontra, a helyzet kezelését pedig nem a hadseregre, hanem a belbiztonsági és kémelhárítási feladatokkal foglalkozó Szövetségi Biztonsági Szolgálatra (FSZB) bízta. Ezt az utasítást ugyan – tudtával vagy parancsa ellenére – nem teljesen tartották be a fegyveres erők, ugyanis számos egységet irányítottak át erre a frontra részben vagy egészében, mindenesetre az orosz erők egyelőre látványosan elégtelennek bizonyultak az ukránok visszaszorítására.
Ahogy Takács Márk százados, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tanára írja elemzésében:
az ukránok „bebizonyították, hogy Oroszország nem rendelkezik a jelenleginél jelentősen több és jobb szárazföldi erővel”.
A probléma nem is annyira a létszámhiány, hanem a megfelelő kiképzés, felszerelés, támogatás és irányítás hiánya. Az utolsó becslések szerint az oroszok nagyjából 30 ezer főt tudtak felvonultatni a Kurszki Területen (az Ukrajnából átcsoportosított egységek mellett reguláris erők, sebtében a frontra küldött – részben a frontszolgálat alól korábban felmentett – sorkatonák, az FSZB-hez tartozó erők, a csecsen Ahmat-kommandó egységei, zsoldosegységek, valamint a Roszgvargyija területvédelmi erők is képviseltetik magukat), miközben az ukrán támadók létszámát a legtöbb becslés 5-7 ezer fő közöttire becsüli.
Review on the "frontline" in Kursk, with the note that after roughly the first week we added a second layer to show the difference between Ukrainian presence and disputed.
— Ukraine Control Map (@UAControlMap) September 2, 2024
By now it's possible to call it a frontline where we previously called it "Ukrainian presence". pic.twitter.com/gQzQzlqxp9
Az orosz egységek azonban képtelennek bizonyultak annál többre, mint hogy valamiféle rögtönzött védelmi vonalat állítsanak fel a további ukrán előrenyomulást megakadályozandó, illetve hogy túlnyomó részt gyalogsággal végrehajtott, kis léptékű ellentámadásokat indítsanak, ezzel is lassítva az ukránokat.
Fotó: MTI/AP
Pedig ennél bőven nagyobb lehetőségek nyílhattak volna számukra. Az ukránok ugyanis sok esetben mélyen, nagyon mélyen ellenséges területen „kalandoztak” gyorsan mozgó gépesített egységeikkel. Ezeket viszonylag könnyen el lehetett volna vágni utánpótlásuktól és bekeríteni – ha lettek volna erre alkalmas, szintén gépesített, gyors hadműveleteket akár önállóan is végrehajtani képes egységeik. De nem voltak, és még most sem látszik a jele annak, hogy ilyenek érkeztek volna akárhonnan a kurszki frontra.
Veszélyes gyengeség
Ez indirekt módon azt jelenti, hogy gyakorlati értelemben a teljes, modern hadviselésben bevethető orosz haderő jelenleg Ukrajnában harcol. Nyilván csak gondolatkísérletként érdekes, de mégis: ha nem nagyjából 5, egyébként lőszerhiánytól szenvedő, érdemi légi támogatással nem rendelkező ukrán dandár, hanem a NATO vagy a kínai néphadsereg néhány hadosztálya indulna meg valamelyik orosz határon, akkor hol (nem) állnának meg? Azért ezek a gondolatok szöget üthetnek például azon államok vezetőinek vagy az ő helyükre pályázók fejébe is, ahol eddig biztosra lehetett venni, hogy nagyobb felfordulás esetén beavatkozik Oroszország, de akár az orosz uralommal elégedetlen kisebbségek számára is érdekes információnak számíthatnak.
Tegyük azért hozzá, hogy a gyengeség nagyon veszélyes is tud lenni. Most, hogy ország-világ előtt bebizonyosodott, Oroszországnak semmilyen katonai tartaléka nincs, immár tényleg a nukleáris fegyverek jelentik az egyetlen megmaradt elrettentő erőt az orosz rezsim számára. Múlt héten már az orosz külügyminisztérium be is dobta a köztudatba a nukleáris fegyverek bevetését szabályozó doktrína frissítését, és az pedig semmiképpen sem egy megnyugtató forgatókönyv, ha az orosz vezetés könnyen kerülhet olyan helyzetbe, amikor két választása van, tűrni, ami történik vagy nukleáris fegyvereket bevetni.
Nem álltak le, de lelassultak
Az is kiderült, hogy az a taktika, ami működik az aknamezőkkel, lövészárkokkal teli, drónokkal folyamatosan ellenőrzött ukrajnai fronton, azaz az ukrán állások tüzérségi és főként siklóbombás légi bombázása, majd az ellenállás folyamatos, kis létszámú gyalogos egységekkel való támadásokkal való fokozatos felőrlése, az nem működik mobil hadviselés esetén. Az orosz tüzérség és légierő például továbbra sem, vagy talán mostanra még a háború elejéhez képest is kevésbé képes „valós időben” reagálni az eseményekre, mozgásban lévő célpontokat támadni, illetve egy ilyen, dinamikusan változó helyzetben elválasztani egymástól a saját és az ellenséges célpontokat.
Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij
A másik oldalon viszont tény, hogy az ukrajnai frontokon továbbra is működik az orosz taktika. A Pokvrovszk irányába zajló orosz előrenyomulás tovább folytatódott, és Donbaszban egyre nehezebb az ukrán védelem helyzete. Ennek ellenére
„az oroszok ideiglenesen kifogytak a felhasználható emberi erőforrásból, amit az támaszt alá, hogy a támadások száma is csökkent, nem csupán az eredményességük”
– hogy újra Takács Márkot idézzük, ezúttal egy szeptember 2-ai írásából. Tehát a kurszki történések azért mégiscsak hatással vannak az ukrajnai frontra is, még ha az ukránok által talán várt, teljes átcsoportosítás nem is következett be.
Izgalmas kérdés, és egyelőre nem világos, hogy az Ukrajnában oly’ hatékonyan működő felderítő és csapásmérő drónok miért nem működnek olyan hatékonyan a kurszki fronton, feltehetően az ukránok valamilyen elektronikus hadviselési trükköt is bevetettek az orosz drónok ellen.
Kellemetlen kérdések
Mindenesetre a kezdeti ukrán sikerek és az, hogy azóta sem indult meg a kemény orosz ellentámadás, sok szempontból ásták és ássák alá az orosz rezsim reputációját. A haderő állapotát említettük, de a történtek egy jókora ellentmondásra is rámutatnak az orosz kommunikációban. Korábban az Oroszország területe elleni támadást egyértelmű „vörös vonalként” jelölték meg, azaz rémes bosszút helyeztek kilátásba annak számára, aki ilyesmivel próbálkozik. És most mi történik? Csak újabb fenyegetőzések, figyelmeztetések hangzottak el, de történni igazából semmi sem történt. Közben pedig a Nyugat még mindig ott tart, hogy többségében nem engedélyezi az általa szállított fegyverek „igazi” orosz területeken történő bevetését, ezzel egyébként például a kurszki ukrán hadműveleteket is hátráltatva.
Fotó: MTI/AP
Az érme másik oldala az, hogy az orosz jog szerint ugyebár Donyeck vagy Zaporizzsja is ugyanolyan szent orosz földnek számít már, mint mondjuk a Kurszki vagy a Belgorodi Terület, tehát orosz szempontból eleve nehéz megérteni, hogyan is áll össze ez az egész történet logikailag.
Az viszont biztos, hogy a Kurszkban történtek valamilyen hatást azért az „igazi” orosz lakosságra is gyakorolnak. Ne vonjuk kétségbe az oroszok a donyecki vagy luhanszki „testvéreik” iránti mély érzelmeit, azért mégiscsak most először zajlik orosz területen igazi háború. Több mint 100 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, miközben az orosz propaganda által következetesen barbár, fasiszta gyilkosoknak beállított ukrán katonák csizmái tapodják a „Oroszország anyácska” földjét. A Levada intézet – persze némi óvatossággal kezelendő – friss közvéleménykutatási adatai szerint az oroszok 51 százaléka napi szinten követi a kurszki eseményeket, és Putyin személyes bizalmi indexe is 10 százalékot esett a korábbi hónapokhoz képest.
Jöhet a tűzszünet?
Az is egy fontos eredménye az ukrán akciónak, hogy ezzel a lépéssel kicsit ki tudták fogni a szelet a „tűzszünetet, békét, de azonnal” jelszavát hirdető, valójában leginkább orosz érdekeket képviselő politikusok, szakértők, de akár kommentelők vitorlájából is. Az azonnali tűzszünet és az esetlegesen frontvonalak nyomán meghúzott határok jelen állás szerint bő ezer négyzetkilométer orosz földet hagynának ukrán kézen – ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan Moszkva számára.
Fotó: MTI/EPA/STRINGER
Az Ukrajnát (úgy-ahogy) támogató nyugati országok vezetői, katonai szakértői számára is fontos lehet a kurszki betörés. A történtek ugyanis megmutatták az orosz haderő gyengesége mellett azt is, hogy megfelelő körülmények, megfelelő szabadság mellett igenis hatékonyan működnek mind az ukránoknak átadott páncélosok, mind az ezeket használó, részben szintén nyugati kiképzést kapott ukrán egységek – csak éppen nem kilométer szélességű orosz aknamezők és többlépcsős, beásott orosz védelem ellen kell bevetni ezeket.
Persze kérdés, hogy a kurszki ukrán támadás miként íródik majd be az orosz-ukrán háború történetébe. Fordulópont, „színes” mellékszál, a végzetes eszkaláció fontos lépése? Meglátjuk.
(Takács Márk elemzései mellett Tom Cooper összefoglalóit is érdemes elolvasni a kurszki helyzetről)
