25 évvel ezelőtt, 2001. szeptember 11-én helyi idő szerint 8:46 perckor az American Airlines Bostonból Los Angelesbe tartó, terroristák által eltérített járata óriási tűzgolyót és füstoszlopot maga után hagyva becsapódott a New York-i World Trade Center északi tornyába. Néhány perccel később egy másik utasszállító repülőgépet a déli toronynak vezettek, a délelőtt folyamán mindkét épület összeomlott.
Fotó: Wikipédia
9:37 perckor az Amerikai Védelmi Minisztérium épületébe, a Pentagonba csapódott egy újabb repülőgép. A negyedik eltérített járat a merénylet után felálló 9/11 Bizottság vizsgálata szerint Washingtonban a Capitolium vagy a Fehér Ház épületét vette célba, az utasok azonban megpróbálták visszavenni az irányítást a gép felett, ami így 10:03 perckor Pennsylvania államban, egy mezőgazdasági területen zuhant le.
Az alig több mint egy óra alatt lejátszódó merényletsorozatban hivatalosan 2977 ember halt meg. A repülőgépen utazó 227 civil utas, illetve a személyzet a 19 gépeltérítővel együtt (őket is beleszámolva összesen 2996-an haltak meg a terrortámadásokban) mind életét vesztette. A többi halálos áldozat pedig a becsapódáskor az épületekben, vagy azoknak közvetlen közelében tartózkodott.
Történelmi cezúra
A kevesebb mint nyolc hónapja hivatalban lévő elnök, George W. Bush vezette adminisztráció az Oszáma bin Láden vezette al-Káida terrorszervezetet azonosította a merénylet felelőseként. A támadás után az Egyesült Államok meghirdette a terrorizmus elleni háború („War on Terror”) korszakát, majd ennek keretében az év októberében szövetségeseivel együtt megkezdte a katonai műveleteket Afganisztánban, 2003-ban pedig Irakban. (Utóbbit ugyanakkor számos kritika érte, mivel az a háború a nemzetközi jogot megsértve, ENSZ-felhatalmazás nélkül indult a valójában nem létező iraki tömegpusztító fegyverekre való hivatkozással, és végül óriási áldozatokkal járó káoszba taszította az országot - a szerk.)
A szeptember 11-i terrortámadásért felelős al-Káida vezetőjét, Oszáma bin Ládent az Operation Neptune Spear nevű különleges műveletben 2011. május 2-án likvidálták. Az afganisztáni háború majdnem pontosan 20 évig tartott, az utolsó amerikai katona 2021. augusztus 30-án hagyta el a közép-ázsiai országot, Joe Biden elnöksége alatt.
„Gyakran határozunk meg történelmi cezúrákat, ebből a szempontból szeptember 11-e is egy fontos határjelölő szakasznak tekinthető a terrorizmussal szemben vívott harcban”
– mondta Feledy Botond, a Magyar Külügyi Intézet vezérigazgatója lapunk megkeresésére 9/11 jelentőségéről.
Aminek azért megvoltak a maga előzményei a tengerentúlon. 1993-ban egy iszlamista hátterű terroristacsoport robbantott bombát a New York-i World Trade Center mélygarázsában. A merényletben 6 ember vesztette életét, több mint ezren pedig megsérültek. 1995-ben Oklahoma Cityben amerikai kormányellenes szélsőségesek robbantottak, ami 168 halálos áldozatot követelt.
Fotó: Wikipédia
A 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően az Egyesült Államok szárazföldi hadserege először Afganisztánba, majd Irakba is bevonult, belenyúlva a meglehetősen törékeny szunnita–síita egyensúlyba. Nem véletlen, hogy a 2016-tól 2020-ig tartó elnöksége alatt Donald Trump első külföldi útja Szaúd-Arábia fővárosába, Rijádba vezetett.
Később a republikánus politikus első és legtartósabb külpolitikai öröksége, az Ábrahám-egyezmények is szárba szökkentek (ami Izrael és több arab ország kapcsolatainak normalizálását célozta, Irán és Szaúd-Arábia viszont nem írták alá a megállapodást).
Feledy Botond szerint azonban az Egyesült Államok Közel-Kelettel kapcsolatos megközelítése túlmutat 2001. szeptember 11-én, és jóval összetettebb kérdés. A mostani, Egyesült Államok és Irán között zajló háború fájó aktualitása miatt az 1979-es iráni iszlamista hatalomváltást, azaz a perzsa ország Amerika-ellenes fordulatát is bele kell kalkulálni az USA közel-keleti politikáját alakító tényezők közé.
A terrorizmus problémája tovább él
Bár 2001. szeptember 11-e után az Egyesült Államok pénzt és erőforrást sem kímélve tűzte zászlójára a terrorizmus elleni küzdelmet, a probléma napjainkban is tovább él.
„Csak Németországban 58 ezer radikális jobboldali szélsőséges állampolgárt és 30 ezer vallási fundamentalista embert tartanak nyilván, bár csak egy töredéküket megfigyelés alatt. Az Iszlám Állam utódszervei pedig ma is ezer számra szedik áldozataikat a Száhel-övezetben”
– mondta Feledy Botond.
A nyugati világban a terrorizmussal szemben vívott konfliktusok jelentős részét a tényleges, fegyveres háború helyett ma titkosszolgálati eszközökkel, illetve például pénzügyi tranzakciók átvilágításával, vagy éppen a beutazási listák fokozott ellenőrzésével vívják.
„A legtöbb társadalmi konfliktusunkat ma már algoritmusokon keresztül írjuk. Ez alól a terrorizmus sem kivétel” – tette hozzá a Magyar Külügyi Intézet vezérigazgatója.
Szerinte az elmúlt 2–3 év legfájóbb trendje, hogy rendkívüli módon begyorsult a terroristasejtek online rekrutációs tevékenysége. A szélsőséges szervezetek a beszervezésnek egyre inkább ezt a formáját választják, hiszen ez jóval hatékonyabb, könnyen anonimizálható és ezáltal nehezebben felderíthető. Ennek pedig a kiskorúak körében is súlyos ára van.
„Egyes európai országokban a felderített és megakadályozott terrorista jellegű bűncselekmények 30–40 százaléka immár kiskorúakhoz kötődik. Ezért az online térben való küzdelem egy nagyon fontos része lett a terrorizmus elleni erőfeszítéseknek”.
Feledy Botond szerint ez azonban nem jelenti azt, hogy a klasszikus eszközöket, az államközi diplomáciai lépéseket, a finanszírozások megállítását vagy a terroristacsoportok érdekeltségeinek megszüntetésére tett erőfeszítéseket sutba kell dobni. Pozitív példaként említette az egymással több évtizedig hadakozó kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) között 2016-ban kötött megállapodást, ami után az országban elkövetett erőszakos cselekmények száma érdemben alábbhagyott.
„Nem szabad elengednünk annak a lehetőségét, hogy a diplomácia is tud megoldásokat kínálni a terrorizmus problémáira”.
A Nagy Testvér mindent lát
„Ma már nem történhetne meg egy 9/11-hez hasonló merénylet az Egyesült Államokban. A terrortámadást követően ugyanis az amerikai adminisztráció kijavította az akkor még fennálló strukturális problémákat, a hírszerzést és a nemzetbiztonsággal foglalkozó szervek munkáját érintő hiányosságokat” – ezt már Magyarics Tamás történész, Amerika-kutató mondta kérdésünkre a 25 éves évforduló kapcsán. Márpedig több rendszerszintű hibára, mulasztásra is fény derült a támadássorozatot követő vizsgálatok során.
Fotó: Wikipédia
Ilyen például, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) látókörébe már jóval szeptember 11-e előtt többen is bekerültek a későbbi repülőgépeltérítő terroristák közül. Összehangolt kommunikáció és az információk megosztása híján azonban senki sem vetett véget az akkor már jó ideje amerikai földön zajló kiképzésüknek. A terrortámadást követően viszont azonnal elkezdődött a nemzetbiztonsági és hírszerző szervek munkájának integrációja.
„Felállt a Belbiztonsági Minisztérium (DHS), integrálták a folyamatokat, az információk már egy helyre futnak be. A repülőtereken is sokkal szigorúbbá váltak a biztonsági ellenőrzések” – sorolta Magyarics Tamás. Emellett elfogadták a Patriot Act nevű törvényt, ami érdemben kibővítette a hatóságok lehetőségeit a terrorizmus elleni fellépésben. Persze nem minden társadalmi felzúdulás és tiltakozás nélkül.
A jogszabály ugyanis lehetővé tette, hogy a hatóságok bírósági végzés nélkül hallgathassák le magánemberek telefonbeszélgetéseit, figyelhessék az elektronikus levelezőrendszereit, végezhessenek rendőrségi profilozást.
„Már 2001 októberében voltak olyan liberális jogvédő szervezetek, amelyek a magánszférába és a szabadságjogokba történő túlzott beavatkozásnak minősítették ezt a lépést. A törvény hatálya azonban 2015-ben véget ért, és a társadalom ebből a szempontból visszatért a 9/11 előtti helyzetbe” – fogalmazott a történész.
A Z-generáció már másként tekint 9/11-re
Magyarics Tamás szerint 2001. szeptember 11-nek az emléke sokáig úgy élt az amerikai állampolgárok körében, mint 1963. november 22-e, amikor Dallasban meggyilkolták John F. Kennedy amerikai elnököt.
„A Kennedy-gyilkosság után mindenki azt kérdezgette a másiktól, hogy hol voltál november 22-e délután? 2001-et követően pedig azt, hogy mit csináltál szeptember 11-e délelőtt? Azóta viszont felnőtt egy generáció és nem valószínű, hogy a Z-generáció génjeiben is ugyanúgy benne lenne 9/11 emlékezete”
– magyarázta Magyarics Tamás.
Bár a 25 éves évforduló kapcsán országszerte várhatóak megemlékezések, valójában 9/11 utólagos interpretációja pártpolitikai vonalak mentén is megosztja az amerikai társadalmat. New Yorkban például nem lesznek nagyszabású rendezvények és politikai beszédek, hiszen a város első, muszlim hátterű polgármestere, Zohran Mamdani másképp ítéli meg a szeptember 11-én történteket és az abból levont amerikai következtetéseket (főként az afganisztáni és iraki háború kérdését), mint a jelenleg regnáló republikánus politikai fősodor. (Számos elmélet pedig kétségbe vonta a terrortámadást követő hivatalos vizsgálatok megbízhatóságát és tényszerűségét is, megkérdőjelezve például a tornyok összeomlásának hivatalos okát - a szerk.)
Kína is profitálhatott az afganisztáni bevonulásból
A 2001 utáni amerikai válaszlépésekről és a közel-keleti bevonulásról is egy republikánus adminisztráció döntött. Ezeknek a háborúnak a megítélése pedig pártpolitikai színezettől függetlenül is vitatott.
Fotó: Wikipédia
Az Egyesült Államoknak 2-4 ezer milliárd dollárba került az afganisztáni intervenció, ami ráadásul a történetének leghosszabb háborúja volt. Kezdetben igen magas volt a társadalmi támogatottsága, amely azonban – akárcsak az 1955-ben kitört vietnámi háború esetében – folyamatosan zuhant. Ráadásul az amerikai fellépés Afganisztánban és Irakban hosszabb távon az egypólusú világrend felbomlásához és áttételesen Kína felemelkedéséhez is hozzájárulhatott.
„Az Egyesült Államok túl sok energiát fordított a közel-keleti háborúira, eközben kevesebb figyelem irányult a 2001-ben a Kereskedelmi Világszervezethez csatlakozó Kína globális térnyerésének visszaszorítására”
– fogalmazott Magyarics Tamás. Ez persze akkoriban még nem jelentett primer fenyegetést, hiszen az Egyesült Államok gyakorlatilag globális versenytárs nélkül állt a Szovjetunió teljes szétzilálódása után. Az al-Káida támadása is inkább taktikai, semmint stratégiai, hosszú távú csapásként volt értelmezhető az Egyesült Államok számára.
Érdekesség, hogy 2001-ben az USA felszólította Kínát arra, vállaljon nagyobb szerepet a nemzetközi rend fenntartásában, de a távol-keleti ország ezt visszautasította.
Most pedig itt van az iráni háború
A 2000-es években még a „világ csendőreként” működő Egyesült Államok szeptember 11-e után sorra indította katonai beavatkozásait a „demokráciaexport” jegyében. Ezzel a politikával hivatalosan Donald Trump amerikai elnök szakított (bár például az afganisztáni kivonulás Barack Obama elnöksége alatt indult el és Joe Biden alatt fejeződött be).
A mostani iráni-amerikai háborút (amelyet az USA Izraellel közösen indított) Magyarics Tamás nagy ellentmondásnak nevezte ebből a szempontból. Az Egyesült Államok narratívája szerint Irán már csak egy hónapra volt az atombomba kifejlesztésétől, ami a történész szerint „vagy igaz, vagy nem”.
Szerinte könnyen lehet, hogy Irán azért ragaszkodik a nukleáris fejlesztéseihez, mert attól tart, hogy máskülönben arra a sorsra jut, mint Moammer Kadhafi rendszere, ami 2011-ben az amerikai beavatkozás nyomán omlott össze a líbiai polgárháborúban.
„Kadhafi ugyanis korábban feladta Líbia nukleáris programját. Irán úgy tekinthet erre a lépésre, mint egy olyan hibára, amivel a néhai líbiai diktátor lemondott országa legfőbb elrettentő erejéről”
– jutott el 9/11-től egészen a mostani háború fájó valóságáig Magyarics Tamás.
Magyar Péter csütörtök este tette közzé a neveket. 
