A 2011-es „Arab Tavasz” demokráciapárti bajnoka vasárnap minden jel szerint bebetonozza a demokrácia összeomlását, és újabb mandátumot ad a tekintélyelvű kormánynak. Tunézia ugyanis vasárnap választja meg az ország elnökét, ahol a jelenlegi vezető, Kais Saied mindent megtett annak érdekében, hogy a választás értelmetlenné váljon, és újabb ötéves mandátumot biztosítson magának.
Fotó: MTI/EPA/Mohamed Meszara
Sztálinizmus-light
A szavazólapon közel 10 millió választópolgár fogja látni a jelenlegi elnök, Saied és két másik, hozzá közel álló, kamu ellenfél nevét. Az állami hatóságok a legmagasabb állami tisztségre pályázó többi jelöltet vagy felfüggesztették a versenyből, vagy egyszerűen bebörtönözték őket.
Augusztusban a választási bizottság nem kevesebb mint 14 elnökjelöltet zárt ki, mert a belügyminisztérium nem volt hajlandó kiadni számukra az erkölcsi bizonyítványt, ami a jelöltség új jogi feltétele.
Két elnökjelölt augusztusban börtönbüntetést kapott állítólagos választási dokumentáció meghamisítása miatt, egy másik pedig szeptemberben 20 hónapos börtönbüntetést kapott hasonló bűncselekmény miatt.
A tunéziai újságírókat, ügyvédeket és a nem kormányzati szervezetek tagjait, akik egykor a 2011-es forradalmi szellem szimbólumai voltak, ma letartóztatások és erőszakos lejárató kampányok fenyegetik a közösségi médiában. A helyzet a zaklatástól és az önkényes fogva tartástól való félelem miatt az öncenzúrához vezetett, elhallgattatva minden kritikus hangot.
A korlátozó törvények elfogadása és a visszaélésszerű büntetőeljárások fokozott megfigyeléssel és rendszeres megfélemlítéssel párosulva a félelem légkörét teremtették meg az egész országban. A Human Rights Watch szerint a politikai ellenzék elnyomása fokozódik, és a tekintélyelvű sodródás megsemmisíti a szabad és tisztességes választások megtartását.
A választás bebiztosított kimenetele
A választási folyamat feletti teljes politikai ellenőrzés múlt pénteken zárult le, amikor a parlament visszavonta az egyébként legfelsőbb választási instancia, a közigazgatási bíróság jogát, hogy döntsön az esetleges választási vitás kérdésekben.
A jelenlegi elnököt támogató képviselők közel kétharmada ezzel abszurd módon megkötötte az ország egyik utolsó demokratikus intézményének kezét, amelynek alkotmányos feladata a demokratikus választási folyamat biztosítása.
Ennek eredményeképpen már csak eljárás kérdése, nem pedig politikai versenyé, hogy Kais Saied megerősíti új elnöki megbízatását. De milyen következményekkel járhat ez a tunéziai társadalomra, a demokráciára, és különösen a régióval és Európával való kapcsolataira nézve?
Először is, a vasárnapi választásokat valószínűleg döbbenetesen alacsony választási részvétel jellemzi majd. Saied mandátuma alatt több korábbi szavazáson is rendkívül alacsony volt a részvétel, ami meggyőzően bizonyítja a rezsim alacsony legitimitását.
A választóknak csupán 27,5 százaléka jelent meg például a 2022-es népszavazáson, amely megerősítette az alkotmányt, miután az elnök egy évvel korábban felfüggesztette a parlament működését. Ugyanazon évben a szavazásra jogosult polgárok mindössze 11 százaléka adta meg a jelenlegi tunéziai parlament legitimitását.
A tunéziai modell
A tunéziaiak Saied elnök, kormánya és a parlament elnyomó intézkedései miatt teljesen elvesztették a politikai rendszerbe és a demokratikus rendbe vetett hitüket, és a vasárnapi választások valószínűleg megerősítik ezt a felfogást. Az európai kormányok eddig nehezen tudták Saied elnök rendszerét antidemokratikusnak minősíteni, mivel olyan politikai megállapodásokat akartak vele kötni, amelyek csökkentenék az Afrikából Európába irányuló migránsáradatot.
A 2023 júliusában javasolt, a migránsáradat Tunézián - mint a legfőbb útvonalon - keresztül történő ellenőrzésére irányuló modell számos ellenvetéssel találkozott, elsősorban a migránsokkal szembeni embertelen bánásmód miatt. A tervezet szerint Tunézia a területén tartja az afrikai migránsokat, mielőtt azok átkelnek a Földközi-tengeren, és elérik a fejlett európai országokat, különösen Olaszországot.
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök állt az alku élére, de a Tunéziának nyújtott nagylelkű európai ellenszolgáltatások ellenére - beleértve 150 millió eurót a migránsok kezelésének költségeire és a Tunézia IMF-kötelezettségeit támogató 1 milliárd eurós bejelentést - az alku nem halad zökkenőmentesen.
Bár az UNHCR becslései szerint az Európába igyekvő afrikai migránsok száma nem fog csökkenni, ma már lényegesen kevesebben vannak, mint azelőtt, hogy a gazdag európai országok átköltöztették határ-ellenőrzéseiket az észak-afrikai országokba. Az olasz belügyminisztérium adatai szerint 2024 első hét hónapjában 62,3 százalékkal csökkent az Olaszországba irányuló tengeri átkelések száma az előző évhez képest.
Európai politikai földrengés
Az Európába érkező migránsok számának csökkenéséért Tunézia a leginkább felelős, és ez azt jelenti, hogy az EU - az olasz kormány és miniszterelnök nagy befolyása alatt - nem fogja drasztikusan megváltoztatni a Tunéziának nyújtott pénzügyi támogatás modelljét, hogy távol tartsa a migránsokat Európától.
Ráadásul a populista jobboldali választási sikerek Ausztriában, Franciaországban, Németországban és Hollandiában komoly politikai változást eredményeznek a migrációval kapcsolatos európai politikai dinamikában - és a közel-keleti erőszak terjedése valószínűleg csak fokozza a sürgősséget. E fenti országok kérésére a migráció felkerült az uniós vezetők következő, október 17-i csúcstalálkozóján megvitatandó témák előzetes listájára.
A tanácsi következtetésekhez készült iránymutatás-tervezetek szerint a 2023 óta követendő uniós megközelítés egyéb elemei között különös hangsúlyt kap majd „az EU külső határai ellenőrzésének megerősítése” és „a visszatoloncolás fokozása és felgyorsítása”.
Csütörtökön pedig az olaszországi Mirabella Eclanóban tartott találkozón a G7 belügyminiszterei a délelőttöt kizárólag a migrációnak szentelték, „különös hangsúlyt fektetve az emberkereskedelem elleni küzdelemre”.
A migránsok bejövetelének egyre fokozódó korlátozására irányuló közös irányvonaluk, amely politikájuk gerincét képezi, azt sugallja, hogy az EU háttérbe fogja szorítani a tunéziai demokrácia szétverésének kritikáját mindaddig, amíg az ország hatékonyságot mutat a migránsáradat gyengítésében.
Nincs valódi iránya a kereskedésnek. 
