2024. december 29-én 179 ember halt meg, amikor a Jeju Air Boeing 787-300-as gépe máig sem teljesen tisztázott okokból a futóműveinek kiengedése nélkül hajtott végre kényszerleszállást a dél-koreai Muan nemzetközi repülőtéren.
A gép a hasán csúszott túl a futópálya végén, ahol nekiütközött egy betonépítménynek, amelyen az ILS (műszeres leszállító rendszer) antennái voltak elhelyezve. A Boeing az ütközés hatására gyakorlatilag felrobbant, és összesen csak két embert sikerült kimenteni az égő roncsból élve (a személyzet két tagját, akik a gép leszakadt farokrészében ültek).
Fotó: MTI/EPA/Han Mjunggu
A balesettel kapcsolatban számos részlet még mindig tisztázásra vár. Az biztosnak tűnik, hogy a gép madárrajjal ütközött a leszállás közben, és ennek hatására legalább egyik hajtóműve súlyos károkat szenvedett. Továbbra is kérdés viszont, hogy miért kapcsolták le a pilóták mindkét hajtóművet, miért nem nyíltak ki a futóművek, vagy éppen az is, hogy miért nem rögzítette pont a legkritikusabb utolsó percek történéseit az adatrögzítő és a pilótafülke hangrögzítője (amelyeket így együtt „fekete dobozként” is szokás emlegetni, miközben két külön rendszerről van szó).
Mindenki túlélhette volna?
Egy dolog viszont az elmúlt napokban nagyjából teljesen biztossá vált a katasztrófával kapcsolatban. A 179 ember halálát nem a madárrajjal ütközés, nem a futómű nélküli leszállás, és nem is bármi egyéb, a pilótákkal vagy a repülőgéppel összefüggésbe hozható hiba okozta. Hanem egyetlen dolog: a betonakadály a futópálya végénél.
Egy pénteken kiszivárgott jelentés szerint ugyanis amennyiben az építmény nincs ott, vagy olyan anyagokból építik meg, amelyek könnyen engednek az erőhatásoknak, a Jeju Air 2216-os járatán tartózkodó minden ember túlélhette volna a balesetet.
A koreai közlekedési minisztérium által készíttetett, egy szöuli kutatócsoport által jegyzett jelentés számítógépes szimulációkra alapozva azt állítja, hogy a betonakadály nélkül a gép még nagyjából 700 métert csúszott volna a hasán, letarolva a lokalizátorantennákat és a reptér kerítését, hogy aztán komolyabb szerkezeti sérülések nélkül megálljon.
BREAKING: Video shows crash of Jeju Air Flight 2216 in South Korea. 181 people on board pic.twitter.com/9rQUC0Yxt8
— BNO News (@BNONews) December 29, 2024
Ehelyett a gép nagyjából 260 kilométer/órás sebességgel csapódott be az antennák elhelyezésére szolgáló építménybe, és azonnal felrobbant, illetve darabokra szakadt, majdnem mindenkit megölve a fedélzeten.
Szabályellenes volt az építmény
Igazán súlyossá viszont az teszi ezt a jelentést, hogy a betonépítmény ebben a formájában nem felelt meg a hatósági, repülésbiztonsági előírásoknak. Ezek ugyanis előírják, hogy az ilyen építményeket olyan anyagokból kell megépíteni, amelyek egy repülőgép becsapódásakor kis ellenállást tanúsítva széttörnek.
A New York Times korábbi oknyomozása szerint „egy sor tervezési és építési hiba” vezetett ahhoz, hogy az építményt ebben a formában, a futópályához veszélyes közelségben építették meg. A tervek még a reptér megnyitása előtt évekkel, 1999-ben születettek, és ezeken még törhető alapozással szerepeltek a futópályák végeinél található építmények, csakhogy aztán a terveket kivitelező magánvállalatok mégis betont használtak az alapozáshoz.
Fotó: The New York Times
A szabályellenesen megépült építményt aztán a minisztériumi tisztviselők hagyták jóvá, annak ellenére, hogy a veszélyekkel kapcsolatban többen is figyelmeztették őket. Mi több, a katasztrófa előtt tíz hónappal a hatóságok jóváhagyták, hogy az építményen felújítási munkákat végezzenek – még több beton beépítésével (igaz, a fentebb idézett jelentés szerint ez a legutóbbi felújítás már nem számított a Jeju Air 2216-os járatának utasai szempontjából, ugyanis az előző verzió is ugyanilyen halálosnak bizonyult volna).
Az eredmények igencsak kellemetlenek a koreai kormány és hatóságok számára. Az áldozatok hozzátartozói eddig is nagyon elégedetlenek voltak a hatóságok tevékenységével, mivel sokuk szerint a baleset körülményeit tisztázó végleges jelentés megvárása helyett a kormány képviselői igyekeztek olyan információkat elcsöpögtetve, amelyek a pilóták esetleges hibáira próbálták terelni a figyelmet a hatóságok mulasztásai helyett.
Keresik a felelősöket
A most tárgyalt, az ősz folyamán elkészült jelentés főbb megállapításait az eset vizsgálatára létrehozott többpárti parlamenti vizsgálóbizottság egyik tagjának jóvoltából ismerhette meg a világ. Kim Ön-hje azzal magyarázta lépését, hogy sokkoló, amit a jelentés állít.
„A szimuláció eredménye, azaz hogy senki nem halt volna meg, ha nincs az építmény, sokkoló. És a feje tetejére állítja a kormány álláspontját, amely szerint semmi probléma nem volt az építménnyel”
– fogalmazott Kim, aki szerint a felelősségre kell vonni azokat, akik ennek a betonépítménynek az elhelyezésében és megépítésében közreműködtek. Eddig a rendőrségi nyomozás során 44 embert, köztük a korábbi közlekedési minisztert hallgatták ki, de eddig senki ellen nem emeltek vádat.
A katasztrófáról készülő teljes baleseti jelentést sem adták ki egyelőre a hatóságok, és az egyéves évfordulóra a korábbi ígéretek ellenére sem adtak ki egy olyan összefoglalót, amely részletezné, hol is tart pontosan a vizsgálat.
Az áldozatok hozzátartozóit tömörítő szervezet szerint a most nyilvánosságra hozott eredmények azt mutatják, hogy a katasztrófa elkerülhető lett volna, és kritizálták a döntést, hogy ezt a jelentést nem hozták nyilvánosságra. Vannak olyanok is, akik szerint pedig még ez a jelentés is a felelősség elmaszatolását célozhatja.
„Úgy vélem, ez a következtetés is azt a célt szolgálja, hogy tisztára mossa azokat, akik jelenleg irányítják a dolgokat, és azokat, akiknek 2020 óta közük volt ehhez az egészhez”
– mondja egy építész, aki édesanyját vesztette el a balesetben, és azóta sokat tanulmányozta a betonépítmény ügyét.
A Muan repülőtér a katasztrófa óta zárva van, és csak idén áprilisban tervezik újranyitását – remélhetőleg ezúttal minden biztonsági előírást betartva.
270 milliárd forintos uniós hitelforrás vár a kis- és középvállalkozásokra. 
